Kopogtattak. Bastian mogorva arccal nyitott ajtót. Blair állt az ajtóban.

-         Gyere be. Letolhatsz, veszekedhetsz, ordibálhatsz, kiabálhatsz. Nyugodtan, igazad van. – sóhajtott a srác.

-         Igazából – nevetett Blair – azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek. Talán… kicsit túlreagáltam.

-         Sok mindenre számítottam, de…  ez valahogy kimaradt.

-         Végül is… én is megpróbáltam már összehozni Roset egy csomó pasassal… tegnap meg felhívott, hogy Isaias az igazi. De ez nem is lényeg, csak… Bastian, mi baja velem Sarahnak?

-         Szerintem, az hogy élsz. – vigyorgott – Nem, csak vicceltem. Fogalmam sincs. Szerintem semmi, csak… ideges volt tegnap.

Unott képpel nézegettem az e-mailjeimet. Jött egy Rosietól. Olvasás nélkül kitöröltem. Mindig is azt mondta, hogy nagyon utálja. Aztán mégis visszahoztam a lomtárból a levelét.

  Szia Blair!

Kérlek, ne haragudj! Tényleg nem terveztem, te is tudod, hogy gyűlöltem, de… Légyszi Blair! Sajnálom…

                                                           Rose

Újra meccsen ültem, ezúttal Németország-Dánián. Kettő-nulla a mi javunkra.

-         Blair! Ugye jössz ünnepelni? – ordította Lukas túl a hangzavart.

-         Igen! – ordítottam vissza.

- Szép gól volt. – mondta Sarah mogorván.

- Kösz. – felelt Bastian hasonló stílusban.

- Bastian. Szeretnél szakítani? – kérdezte Sarah egyenesen.

- Nem. – rázta meg a fejét a srác. – na kész vagy? – kérdezte békítőleg.

- Majdnem. – Sarah felvette a lehető legrövidebb ruháját, hozzá a legnagyobb arany fülbevalóját. – Igen, kész vagyok. – és elégedett volt magával. Tisztában volt vele, hogy gyerekes szempont, de mindenképpen jobban akart kinézni, mint Blair. Nem sikerült neki.

Blairen zöld selyem koktélruha volt. Jó tíz centivel hosszabb, mint Sarah ruhája, de így is mindenki őt nézte. Sarah igyekezett minél többször megfogni Bastian kezét, a srác azonban ezt nem tarthatta a legkényelmesebb testtartásnak, mivel igyekezett kihúzni a kezét Sarah szorító ujjai közül. Barátnője akkor volt a legmérgesebb, amikor Bastian három Manhattant hozott az asztalhoz, egyet nyilván megivott. Egyet Lukasnak nyújtott… ami pedig maradt… azt Blairnek nyújtotta. Sarah végül Nataljához fordult és inkább igyekeztek szidni Blairt. Túl magas (bár igaz, mind Nataljától, mind Sarahtól alacsonyabb), túl vékony (holott Natalja vékonyabb) túl sötét a haja (bár a divatcégek ezért imádták legjobban)

Fleures a hajamat tupírozta, miközben Nola citromsárga műkörmöket készített. Minden egyes körömre égkék pávát festett, nagyító alatt. Lilian (ha jól olvastam a névtábláját) a szememet festette, Petra a magassarkú cipőt adta a lábamra.

Bastian Lukas mellett ült, az első sorban. Másik oldalán Sarah, aki mindenképpen meg akarta nézni barátnőjét, Natalja Voldjanovát a kifutón. Helyette Blair jött. Gyönyörű, hosszú, középkék selyem ruhában. Valentino… jesszus. Bastian és Lukas egymásra néztek volna, normális esetben. Így azonban döbbenten bámultak ki a fejükből. „Ess hasra” – szuggerálta Sarah. De a lány mitől sem állt távolabb, mint hogy hasra essen. Lukas nagyot nyelt és végre Bastianra nézett.

Blairnek egyetlen „legjobb barátnője” volt. Jobban mondva… már egy sem. A bemutató után valaki a nevén szólította. Megfordult.

-         Gyönyörű voltál – ölelte meg Bianca.

-         Köszönöm. – mosolyodott el Blair. – Tényleg eljegyeztek?

-         Igen. – mutatta meg a gyémántgyűrűt Blairnek.

-         Csodaszép… - mondta a lány.

-         Igen, tényleg… azt hiszem mennem kellene… Blair! Mondhatnék valamit.

-         Mond csak.

-         Azt hiszem… szóval szerintem vigyázz Sarahval.

-         Mi baja velem?

-         Hallottam ahogy Nataljával beszélték, hogy… szerintük… Bastian…

-         Jesszus.