-         Talán jobb lenne, ha… szóval… Sarah… - kezdte Blair

-         Sarah nem érdekel. – válaszolta Bastian rögtön.

-         De ha…

-         Megígérem, hogy szakítok vele…

-         De…

-         De mi? – kérdezte a srác türelmetlenül.

-         Nem akarom, hogy miattam…

-         Dehogy miatt! – rázta meg a fejét Bastian.

-         De a sajtó…

-         Egyéb de? Már úgyis hírbe hoztak minket egymással. És pár hónapig nem mutatkozunk nyilvánosan együtt.

-         De…

-         Na?

-         Bastian, alig ismersz… és Saraht…

-         De nem érdekel. Van még de-vel kezdődő rész?

-         Nincs.

-         Akkor jön ez... - vont vállat a srác...

-         Édesem, segítesz megkeresni a naptejet? – hallottam Sarah hangját. Finoman ellöktem magamtól Bastiant,és kislisszoltam az ajtón.

-         Minden rendben? – lépett be Sarah, ugyanis Bastian zavartan álldogált.

-         I…gen… - válaszolta furcsán.

-         Akkor segítesz?

-         Igen. – állt továbbra.

-         Segítesz megkeresni? – kérdezte a lány türelmetlenkedve.

-         Mit?

-         Hát a naptejet!

-         Miért, hol van?

Bastian éppen lefelé lépkedett, mikor meghallotta a veszekedést lentről.

-         Értse meg, Miss Waldorf, nem engedhetem… - de a lány meglátta Bastiant, úgyhogy hátat is fordított a portásnak és odaszaladt.

-         Szia.

-         Szia. – suttogta a srác – Hogy vagy? – erőltetett mosolyt az arcára.

-         Jól… és te? – kérdezte, miközben kiértek az utcára.

-         Csak… a meccs előtt… gondoltam… szóval sok szerencsét…

-         Köszönöm… Blair… a…

-         A meccs után beszélek Lukassal, igen.

-         Én pedig kerülöm Saraht.

-         Nagyon kiborult?

-         Nagyon. Akkor… meccs után. – mondta, majd a lányhoz hajolt: - Szeretlek… - Blair elmosolyodott és bólintott:

-         Én is… na szia, majd találkozunk. – mondta hangosan.

Lukas nagyon jól focizott. Blair pedig végig idegeskedett. Mégis mit fog mondani neki? Tényleg nagyon bírlak, de sajna a legjobb haverodat szeretem? Meccs végén Lukas után szaladt, de a srác már elment.

A rohadt életbe! Elegem van! Dühösen mentem vissza a házamba. Ránéztem a telefonomra. 21 nem fogadott hívás Bastiantól.

- Szi… - kezdte Blair, de a srác közbe vágott:

- Lukasról van szó.

- Mi történt? – kérdeztem. Máris meggondoltad magadat…?

- Lezuhant három emeletet. Életveszélyben van. – hadarta. Döbbent volt a hangja.

- Úristen… - suttogtam, fejemet a hűs ablaküveghez nyomtam és szó nélkül lenyomtam a telefont. Tíz perc múlva Bastian megjelent az ajtóban.

-         Az én hibám. – suttogta Blair.

-         Dehogy. Ne vádold magadat. – mondta a srác. Aztán letörölte a lány könnyeit. – Ne sírj.

Lukas Podolski, a huszonhárom éves, izmos focista eszméletlenül feküdt, lélegeztető géppel tartották életben.

-         Súlyosan sérült a tüdeje. Nem kizárt, hogy abba kell hagynia a pályafutását. – mondta az orvos. Bastian megfogta Blair kezét és sóhajtott.

-         Nem a te hibád. – mondta újra. Ekkor lépett be Sarah.

-         Tudtam! Tudtam, hogy te… te… - mutatott Blairre.

-         Nem a legalkalmasabb… - mondta halkan Bastian, de azért Blairt maga mögé húzta. – És nem ajánlom, hogy akár egy ujjal is hozzá nyúlj.

-         Utállak. – sziszegte Sarah, majd kivágta a kórterem ajtaján.