Szőke, hosszú hajú lány sietett le a szálloda lépcsőjén, sőt inkább rohant a recepciós pult felé. Mikor odaért idegesen nézett a pult mögött álló férfira.

-         Segíthetek?- kérdezte nyugodtan a férfi.

-         Naná! A barátomról, illetve már a férjemről van szó.- jelentette ki.

-         Igen?- kérdezte rá se nézve a recepciós.

-         Nem érkezett meg.- mondta idegesen a lány.

-         Hát van ez így.- válaszolta unott arccal a férfi és végre a lányra emelte a tekintetét. Szemében teljes érdektelenség látszott.

-         Miiiii?????- kérdezte a lány felháborodva .- Nem érti, mit mondtam? 12 órája kellett volna megérkeznie… de ő egyik bangkoki járaton se volt rajta… és a telefont se veszi fel… és otthonról elindult.- magyarázta idegesen a lány.

-         Nem értem.- mondta röviden a férfi.

-         Elmagyarázzam?- kérdezte fenyegetőn felemelve a kezét a lány.

A recepciós ijedten nézett a mindenre elszánt lányra. Szerencséjére ekkor érkezett oda az igazgató is.

- Jó napot!- köszöntötte őket .- Maga az hölgyem, aki már jelentette, hogy a férje nem érkezett meg?- fordult a szőke lány felé.

- Igen .- vágta rá a lány, és kissé felderült a tekintete.- Tudnak róla valamit?- kérdezte hadarva.

- Jöjjön velem, kérem!- kérte az igazgató.

A lány némán követte őt, és már nem volt olyan derűs a hangulata. Egy kis irodába vezette, majd hellyel kínálta.

- Mondja már!- kérte türelmetlenül a lány.

- A férje neve ugye David Fekete?- kérdezte először.

- Persze.

Az igazgató nagyot sóhajtott, majd belekezdett.

-         Az ön férjének neve szerepel a Frankfurtból Bangkokba közlekedő gép utaslistáján…- kezdte, majd egy kis szünetet tartott.

A lány kezdett elsápadni, és lassan forogni kezdett vele a szoba. Mintha mérföldekről hallotta volna az igazgató szavait.

-         A járat, amelyikkel utazott nem érkezett meg Bankokba…- eddig bírta felfogni a hallottakat, aztán minden elsötétült előtte.

Dávidnak nem volt más választása és a lánnyal tartott. A déli irányt egy működő karóra segítségével állapították meg. Dávid hálás volt magának, hogy most is ragaszkodott a kedvenc órájához. És csodával határos módon épen megúszta a balesetet.

Ezt az égtáj meghatározási módszert Lotti még az interneten olvasta régebben. A lényege az volt, hogy az óra kismutatóját pontosan a nap irányába kellett tartani (ezzel elbajlódtak egy ideig, mire a sűrű lombok közt megtalálták az égen a napot), a két mutató által bezárt szög szögfelezője mutatta a déli irányt.

Dávid ment elől, de neki is meggyűlt a baja a sűrű növényzettel. Az egyszem kés, amit találtak nem sok segítséget nyújtott a haladásban.

-         Nem lesz ez így jó!- méltatlankodott a srác, miközben megállt.

-         Mért nem?- kérdezte csodálkozva a lány és ő is megállt.

-         Nincs ennek sok értelme, mert annyit érünk el ezzel a meneteléssel, hogy elfáradunk. Rettenetesen meleg van, és ez a párás idő, totál lefáraszt.- magyarázta Dávid.

-         Most panaszkodsz?- kérdezte csodálkozva Lotti.

-         Nem. Ezek a tények.- jelentette ki a srác.

-          Nekem is ezer bajom van… és még a lábam is…- kezdte a lány.

De nem tudta tovább mondani, mert Dávid felemelte a karját és csendre intette. Ekkor már mindketten hallották az éles hangot, amely valahonnan a fák ága közül jött. Értetlenül néztek egymásra. Majd felfelé a hang illetve már hangok irányába. Egyre élesebb és szinte elviselhetetlenül hangos lett, aztán megpillantották a hangok „gazdáit” is.

-         Majmok!- válaszolták egyszerre kissé megkönnyebbülten.

-         Méghozzá gibbonok… fehérkezű gibbonok.- állapította meg Dávid.

-         Jé, ezt honnan tudod?- érdeklődött a lány.

-         Had ne válaszoljak rá!- kérte elhúzva a száját a srác.

-         Pedig nem gúnyolódásból kérdeztem.- válaszolta kissé megsértődve Lotti.

-         Ne csináld már! Remélem, az kiengesztel, ha egyet értek veled, hogy valahol Délkelet- Ázsiában vagyunk.

-         Pontosabban?- kérdezte számon kérőn a lány és közben vigyorgott.

-         Lehet Vietnam, Thaiföld, Burma… Malajzia… meg ahol még van trópusi dzsungel.- folytatta Dávid magabiztosan.

-         Észbontó vagy!- válaszolta elismeréssel a lány.- Na azért ne gondold, hogy hasra esem tőled.- tette még hozzá komolyan.

-         Hát nem is hiányozna.- jegyezte meg halkan a srác, de azért úgy, hogy a lány is hallja.

Lotti nem is reagált a kijelentésére. Inkább kizárta magában Malajziát és Vietnámot a lehetőségek közül.