-Ezt nem teheted- lépett oda az asztalomhoz

-Miért?

-Mert, mert, mert……

-Na?? Mondj már valamit

-Utállak-, nyögte ki végül

-Nem azért vagyok itt, hogy szeress, bár viselkedhetnél valamivel normálisabban is, de ha neked ez így jó

-Uhhhhhh- azzal megfordult s elindult kifelé

-Kimi, nem ajánlom, hogy kisétálj azon az ajtón, ne feled mit mondott Stefano- szóltam utána

Gyilkos pillantásokat vetve hátrafordult majd leült az asztalhoz. Közbe Mark is megjelent. Kimi segélykérőn nézett rá a lányok társasságából.

-Mark nincs kedved velem vacsorázni?- mentem oda hozzá mikor elindult Kimiék felé

-De persze, de mit csinál Kimi?

-Vacsorázni akart, hát vacsorázik

-De hagyod, hogy megint lányokkal legyen, az össze újság címlapján rajta lesz holnap

-Igen- mosolyogtam gonoszul-, de ezáltal amiatt, hogy mennyire rendes a szurkolókkal

Mark értetlenül nézett rám.

-Tudod nem volt velem túl kedves a barátod, így kimentem és behívtam pár lányt

-Komolyan? De, hogy választottál?

-Hát tudod, azt a négy lányt hívtam be, aki a leghangosabb volt

-Nem vagy semmi- nevetett Mark

-Mi ilyen vicces?- fordult oda Kimi az asztalunkhoz

-Semmi- mondta Mark

-Te- vágtam rá rögtön

-Örülök, hogy ilyen jól szórakoztok- vágta oda flegmán

Amilyen hamar tudta magába gyűrte a vacsorát.

-Remélem most már elmehetek?

-Persze ha a szobád felé veszed az irányt

-Ugyan, hová más hová mennék, hisz be vagyok ide zárva

-Csak a te érdekedbe

-Mert te tudod mi a jó nekem-, kérdezte gúnyosan

-Ha már te magadnak nem, akkor próbálkozok

-Nem kéne….- mondta halkan, s ki is viharzott az étteremből

-Utána megyek- állt fel Mark

-Oké, de kérlek, ne segíts neki kimenni, ha ez jutna eszébe

-Kimi a barátom, jót akarok neki, már rég meg kellett volna akadályoznom a hülyeségeit, szóval mindenben számíthatsz rám

-Köszönöm, és akár hiszed akár nem tényleg jót, akarok neki én is

Végre befejeztem a vacsorámat. Így úgy döntöttem felmegyek a szobába, mert nagyon fáradt voltam. Reggel viszonylag korán ébredtem fel így volt időm megcsinálni Kimi mai programját, szerezni kávét és reggelit.

-Hova siettünk ennyire?- kérdezte Mark miközben a lift felé tartottak

-Találkoztam Jeannal és azt, mondta, vigyük ki Nikit, de sietnem kell, és ha nem találkozunk, akkor…..

-Kimi- csóválta a fejét Mark

-Hova hova ilyen sietve?

-Semmi közöd hozzá- vágta oda Kimi

-A pályára megyünk-, mondta Mark

-Akkor azt hiszem veletek, megyek

-Azt ugyan nem- támadott le Kimi

-Kimi- szólt rá Mark

-Nem érdekel vele, nem ülök egy kocsiba

Esküszöm, mint egy kisgyerek.

-Jaj de szánalmas vagy- indultam el a kocsi felé

-Ne közelíts az autóm felé

-Miért mit fogsz csinálni akkor?

-Azt ne akard megtudni- indult el felém

-Jaj de félek

-Akkor se viszlek ki

-Senki nem kért meg rá, max ha akarsz, jöhetsz velem- válaszoltam egy bűbájos mosoly kíséretében

-Jó vicc- mondta lemondóan

-Most is így gondolod?- lóbáltam meg előtte a kocsi kulcsát

-De hisz….- na itt elkezdett vörösödni a feje,- hogy került az hozzád? Az az én kocsim.

-Otthagytad, tegnap az étterembe, vissza akartam adni, de miután ilyen voltál, inkább kipróbálom a kocsidat- s az utolsó pár szót, jól kihangsúlyoztam

Szerintem nem látott a dühtől.

-Pá, pá- szálltam be gyorsan a kocsiba

-De akkor, hogy jutunk ki a pályára?- kérdezte Mark

-Az már Kimi gondja, de ne felejtsd el 11-től, kezdődik a versenyzői parádé, azt ajánlom, legyél ott. Azt hiszem Stefano nem, örülne, ha késnél.

-Ne merészelj elmenni?- jött oda Kimi

-Miért? – beindítottam a motort

-Ne menj el – üvöltött

-11 Kimi, pontban 11-re legyél a pályán- kiabáltam még neki majd elhajtottam a Ferrarijával.