Eszeveszettül kalimpáltam a szekrénybe, hogy Kimi nehogy elszólja magát, hogy itt vagyok.

-Mi történt?- kérdezte az ajtóba Gino

-Semmi, semmi csak láttam egy pókot-, csukta be gyorsan az ajtót

Megkönnyebbültem, hogy vette az adást, hogy nem véletlenül bujkálok a szekrénybe.

-Akkor megyek is, félek a pókoktól- vonult el Gino

-Elment?- dugtam ki a fejemet a szekrényből

-Igen- ült le az ágyára- de elárulnád, hogy mit kerestél a szekrényembe?

-Igen- léptem ki belőle- bujkáltam

-Előlem?

-Persze, ha előled bujkálnék, akkor a legjobb terv az, hogy a szekrényedbe bújok be- válaszoltam gúnyosan

-Akkor ki elől?

-Gino

-De miért?

-Mert Stefano azt mondta, nekem kell körbe vezetnem és vigyázni rá.

-Miért?

-Azt nem tudom, de már nagyon unom, egy igazi ripacs.

-Beszélnünk kéne- állt fel Kimi

-Szerintem is- mosolyodtam el

-Hát itt vagy- jött be Gino

-Ez nem lehet-, fogtam a fejem majd egy bűbájos mosollyal megfordultam- várnál egy kicsit

-Persze- s azzal megállt az ajtóba

-Az ajtón kívül- szólt rá Kimi

Gino kicsit forgatta a szemeit, de kiment.

-Hol is tartottunk?- néztem Kimire

-Szóval fel tettem egy kérdést, amire nem válaszoltál

-Áhh már emlékszek

-Niki siess- kiabált Gino

-Egy pillanat

-Szóval?- sürgetett Kimi

Nem mondtam semmit csak megcsókoltam.

-Niki gyere már- türelmetlenkedett Gino

-Bocsi, de mennem kell-, mondtam Kiminek mikor szétváltak az ajkaink

-Ezt most akkor minek vegyem?

-Szerinted?- nevettem

-Igennek?- kérdezte

-Persze- mosolyogtam

-Niki, tudod, hogy gyűlölök várni- kiabált továbbra is Gino

-Jó-jó- s elindultam az ajtó felé- sajnálom-, mondtam Kiminek

-Kezd elegem lenni ebből a srácból

-Nekem mondod?- grimaszoltam- de tudod mit jó lenne ha megnyernéd az időmérőt, akkor megszabadulnék tőle.

-Szóval ezért nyerjem meg?

-Úgy alapjáraton is jó lenne, ah végre összejönne, de ami igazán szuper lenne, hogy akkor sok-sok interjúd lenne, ahol persze, veled kell, hogy legyek- mosolyogtam

-Te aztán igazán kedves vagy, így kihasználnál?- nevetett

Eddig nem is láttam sokat nevetni.

-Mit nézel így?

-Semmit, csak szokatlan, hogy nevetsz

-Pedig tudok én- jött oda hozzám, és megcsókolt

-Nikiiiiiiiiiiiiiiii

-Jövök már- nyitottam ki az ajtót

Nagyon boldog voltam, még Ginonak az idegesítő csacsogása se tudott idegesíteni. A boxból néztük végig az időmérőt. S láss csodát Kimi nyert. Nagyon régen nem történt már ilyen.

-Mark, várj- kiabáltam utána

-Tessék?

-Mond meg Kiminek, hogy köszönöm és megmentette az életemet

Mark furán nézett rám.

-Érteni fogja

-Nem jössz?

-El kell intéznem a továbbiakat, majd megyek a sajtószobába

-Oké

Azzal el is rohant.

-Végre haver, gratulálok-, fogtak kezet Kimivel

-Köszi, Niki nem jött?

-Nem, de üzeni, hogy köszöni, és megmentetted az életét

Kimi csak nevetett.

-Mitől van ilyen jó kedved?- mérte végig barátját-, mert nem csak a pole miatt

-Összejöttünk- mosolygott Kimi

Sajnos tovább nem tudtak beszélgetni, mert jöttek a kötelező körök. Hamar megtaláltam én is, de sajnos mi se tudtunk beszélni az interjúk végéig.

-Végeztetek?- jött oda Gino- annyira unatkozok

-Igen, ha átöltözik, mehetünk is vissza a szállodába-, mondtam

-De jó- akkor megyek és összeszedem a cuccaimat- indult el Gino

Hát erre csak nevetni tudtunk.

-Kimi gyere, egy gyors megbeszélés- jött oda Cris.

Összeszedtem a cuccaimat én is.

-Niki menjünk már- hisztizett Gino

-Várjuk meg Kimit

-De unatkozok- komolyan, mintha egy 10 éves gyerekkel vitatkoznék.- s különben is két kocsival jöttünk.

-Jól van, menjünk-, nem bírom ezt hallgatni

Beszéltem Markkal, hogy elmentünk.

-Gino majd holnap elhozzuk

-Nem visszamegyek érte

-Oké- ültem rá a kocsi elejére

-Hát te?- jöttek oda Kimiék

-Várok Ginora- mondtam lemondóan

-Hol van?- kérdezte Mark

-Valamelyik szatyrát bent hagyta

-Nem jössz velünk?- ölelt meg Kimi

-Hidd el szívesen mennék, de még a végén kinyírja magát és az senkinek se lenne jó

-Nincs jogsija?- kérdezte Mark

-Van sajnos

-Miért sajnos?

-Reggel elindultunk vásárolni, láttátok mennyi hely van a szálloda előtt.- erre bólintottak- először neki tolatott a mögöttünk álló kocsinak, majd neki ment a szemetesnek.

Erre mind a kettőből kitört a röhögés.

-Ne nevessetek, ezzel nincs vége. Elindultunk, majd úgy száguldozott, mint egy örült, majdnem elütöttünk egy gyalogost, nem mellesleg a zebrán, szólok, neki. Ezek után jó, ha 30- cal mentünk. Azóta inkább én vezetek.

-Ezt nem hiszem el- de, még mindig úgy röhögtek, hogy nem bírtak megszólalni

-Menjetek nyugodtan-, mondtam nekik már az eső is elkezdett cseperegni

-Akkor a szállodában

Miután elindultak, Gino is megérkezett. A csajáról kezdett el beszélni, ami mellesleg teljesen hidegen hagyott, s már idegesíteni is kezdett. Így rátapostam kicsit a gázra.

-Összeilletek-, mondta Mark

-Remélem, összejön, Niki valahogy teljesen más, mint akiket eddig ismertem

-Ja ő kioszt, ha arról van szó- röhögött Mark

-Nem pont erre gondoltam

-Nézd az ott nem ő volt- mutatott Mark egy piros Audira

-De- nézte Kimi a távolodó kocsit

A szállodához érve olyan gyorsan pattantam ki a kocsiból, ahogy csak tudtam. Egyenesen a szálloda bárjába vettem az irányt.

-Megyek és megkeresem a wellness részleget, fárasztó egy nap volt- mondta Gino

Fu komolyan nem bírom ezt a pasit.

Kimiék megtudták, hogy merre vagyok a portástól. Nagyon érdekelte őket miért rohantam annyira.

-Szia, gyors voltál, szépen lehagytál minket

-Jaj bocsánat, hogy megelőztem a nagy Icemant- gúnyolódtam

-He he nagyon vicces- ült le mellém Mark társaságába

-Látom, nem hagyjátok abba- mosolygott Mark

-Szóval miért is siettél?

-Minél inkább le kell rövidíteni a Ginoval eltöltött időt, most épp a wellness részleget keresi

Erre mind a hármunkból kitört a nevetés.