-Igen, de ezt a csapatnál mindenki tudja

-Kedves, hogy nekem nem szóltatok

-Kimi- szóltam rá, hogy talán nem kéne besértődni

-Jó, jó csak zavar, hogy a barátnőmről nem tudom, mit csinál

-Soha nem kérdezted- vontam meg a vállam

-Te tudtad- fordult Mark felé

-Persze- válaszolta tök természetesen

-Esetleg még valami fontos dolog, amit tudnom kéne?

-Így nem tudok, semmit, de majd kérdez és válaszolok

-Azért Niki azt mindenféle képen meséld el neki, hogy szerveztek be mellé

Elnevettem magam, Mark meg közbe lelépett.

-Hallgatlak- türelmetlenkedett Kimi

-Szóval épp Jean házát csináltam és két munkással üvöltöztem, mert nem voltak képesek egy egyszerű feladatot megcsinálni

-Ennek mi köze ahhoz, hogy most itt vagy?

-Csak annyi, hogy Jean úgy gondolta, hogy ha két idiótával elbírok, akkor egyel is- mosolyogtam kedvesen

-Kösz ez kedves volt

-Én már csak ennyire kedves vagyok- válaszoltam bűbájosan

-Na gyere- ölelt át és kaptam egy puszit

A verseny nagyon izgalmas volt. Ide-oda előzgették egymást. Pedig nem is esett az eső. Nagyon szurkoltam Kiminek, hogy végre összejöjjön neki. A győztes az utolsó kanyarban dőlt el.  A szerelők a falon lógtak, mikor leintették a versenyt. Mindenki tombolt és ünnepelt. Markkal együtt futottunk a többi szerelővel a pódiumhoz. Persze mi voltunk azok, akik be is mehettek.

Ahogy kiszállt a kocsiból odarohant a szerelőihez. Látszott rajta még így a sisakkal a fején is, hogy nagyon boldog.

-Köszönöm- ölelt meg

Csak mosolyogtam rá, de hamar mennie is kellett. Markkal visszamentünk a többiekhez. Persze a pezsgőből kaptunk, s miután ledobta valamelyik jó fej szerelő a nyakamba, borította a fél üveget.

-Veled meg mi történt?- nézett rám Kimi aki épp végzett a sajtószobába

-Örültek neked-, mondtam gúnyosan

-Inkább örülj te is- ölelt át

-Nagyon örülök neked- csókoltam meg- de, attól függetlenül nem szeretem, ha egy fél üvegpezsgőt a nyakamba borítanak

-Gyere, öltözzünk át, utána meg irány haza

-Kimi, neked még van egy kis dolgod

-Mi?- játszotta az értetlent

-Tudod, sok- sok újságíró, akik érdekesebbnél érdekesebb kérdéseket tesznek fel

-Ja vagy ez

Nevetve léptünk be a szobájába persze útközbe jó pár gratulációt kapott.

-Te nem öltözöl?- nézett rám

-Adsz ruhát?

-Neked nincs?

-A szállodába van, de itt- közbe levettem a jó ragadós felsőmet

-Mi lenne, ha nem adnék?- mért végig

-Hát így mennék ki és azt hiszem nem te lennél a nagy szám az interjú alatt

-Megtennéd?

-Persze- vontam meg a vállam

-Tessék- nyomott a kezembe egy ferraris pulcsit

Belebújtam kicsit lógott rajtam, de nem volt vészes.  A sajtótájékoztató gyorsan lezajlott legalábbis számomra. Kimi ismét meg akart róla győzni, hogy nem ismerem az órát. A kis vitáink annak ellenére, hogy együtt járunk meg maradtak.

-Akkor azokat te tervezted?- szólalt meg már Svájcba, a kocsiba

-Miket?- néztem rá értetlenül

-Múltkor a szobádba láttam rajzokat

-Mikor?

-Amikor megkértelek, hogy vegyél egy öltönyt

-Megkértél? Szerintem inkább elküldtél, sőt rajtam kerested a ruhádat, amit nem mellesleg otthon hagytál

-Részlekérdés, szóval jó pár terv volt az asztalon és volt pár, ami nagyon tetszett

-Komolyan?

-Igen, nagyon jók voltak

Hamar megérkeztünk egy gyönyörű ház elé. Fura volt, hogy nem szedte ki a bőröndöket, de hát ő tudja.

-Fura elképzeléseid vannak a berendezett házról- léptem be az ajtón, ugyanis se kifestve nem volt, mindenhonnan drótok és vezetékek lógtak, a padló se volt még lerakva

-Ha-ha-ha- csukta be az ajtót-, mit szólsz hozzá?

-Nem is tudom, szép- mondtam s közbe körbejártam a házat. Addig Kimi kiment a kertbe.

-Na?- nézett rám mikor meglátott

-Szép bár pár dolgot megváltoztatnék, de sok mindent ki lehet hozni belőle

-Megcsinálod?

-Tessék?- döbbentem meg

-Lakberendező vagy nem?

-De

-Akkor megkérlek, hogy csináld meg, Jean háza is gyönyörű és a terveid is nagyon tetszettek

-Oké szívesen, de előbb Peter házát csinálom

-Ez ráér még egy darabig, két hónapig még megvan a lakás, amit kivettem

Közbe néztem még egyszer a házba s már volt is pár ötletem. Nem volt messze a lakás se.  Felmentünk a lakásba.

-Éhes vagyok- állt Kimi a hűtő előtt

-Hát én is

-Akkor elszaladok vásárolni, ígérem gyors, leszek- indult is Kimi

Körbe jártam a lakást. Mivel nem tudtam, mit tegyek így beültem a tv elé, és kapcsolgatni kezdtem. Közbe sikeresen el is aludtam.

-Mi történt?- riadtam fel, de Kimi is megijedt így visszaejtett a kanapéra plusz ő is rám esett.

-Bocsi, csak fel akartalak vinni-, mondta miközben még mindig rajtam feküdt

-jó, hogy nem a földre ejtettél le, miért nézel így?

-Gyönyörű vagy- simogatta az arcomat, megcsókolt, először lágyan majd egyre szenvedélyesebben. Gyorsan megszabadítottuk egymást a ruháitól, beleborzongtunk egymás érintésébe. Vágytunk egymásra, olyan volt mintha ezer éve ismernénk egymást. Láttuk egymás tekintetébe a vágyat és tűzet s leírhatatlanul jó érzés volt. Nem tudtam betelni vele, éreztem, hogy tényleg szeret. S ez nagyon jó volt. Mikor testünk egyé vált, csöndbe feküdtünk egymás karjaiba. Kimi törte meg végül csendet.

-Ugye tudod, hogy van a szobába egy nagyon kényelmes ágyam?

-Szeretlek-, adtam az arcára egy puszit

-Tudod mi a baj?- nézett rám