Nem tudom mi történt csak hatalmas fájdalmat, éreztem a fejemen. Elgyengültek a lábaim, mikor éreztem, hogy egy kéz tartott meg.

-Gyerünk, mindenki tűnjön el innen- hallottam a hangot, de mikor ránéztem, csak akkor tudtam párosítani az arccal. Ron volt az.

-Köszönöm- néztem rá, de ahogy hozzá értem a fejemhez éreztem, hogy vérzik s nem is kicsit.

-Gyere, azonnal megyünk az orvoshoz- ragadott karon

Azt hiszem a támogatása nélkül, nem tudtam volna egy lépést se tenni.

-Miért támadtak így le?

-Ki akartak belőlem húzni egy kis infót rólam meg Kimiről

-Értem- sóhajtott egy nagyot- de azért örülök, hogy együtt vagytok

Próbáltam egy mosoly erőltetni az arcomra, de nagyon fájt a fejem. Már a felsőm is csupa vér volt.

Az orvos elszörnyülködve nézett. Először is kitisztította a sebet, egy gyors röntgen és sajnos össze is kellett varrni.

Még mindig szédültem picit így Ron visszakísért a Ferrari motorhomejához.

-Szólnátok Kiminek?- álltunk meg a box előtt

A szerelő srác elment majd Kimit láttam a távolba.

-Ron mi történt?- kérdezte, ahogy közeledett felé, engem valószínű nem vett észre

-Nikinek volt egy kisebb balesete

-Mi történt?- ijedt meg Kimi- Hol van?

-Itt- húzta ki Kimit a boxból ugyanis én a falnak támaszkodva álltam

-Hogy nézel ki? Mi történt?- rohant oda hozzám

-Hát közelebbről megnéztem egy kamerát

-Úristen mi történt, mesélj el mindent

-Oké, oké de inkább valahol üljünk le, mert szédülök

-Menjünk és Ron köszönöm- fordult felé Kimi

-Nincs mit, ja és a doki azt mondta, hogy lehet agyrázkódása, van

Kimi bólintott majd felemelt és úgy vitt be. Most nem tiltakoztam csak ráhajtottam a vállára a fejemet.

-Mi történt? – kérdezte riadtan Mark és Stefano is

-Gyertek-, mondta Kimi majd a szobájába letett az ágyra

-Mesélj el mindent- ült le mellém a többiek az ajtóból figyeltek

-Szóval jöttem vissza a sajtóközpontból, megrohantak a tvsek és a fényképészek és egy kamerával fejbe vágtak, az eredményt láthatjátok- dőltem vissza a párnára.

-Hogy tehetnek ilyet?- kelt ki magából Kimi

-Nyugi- fogtam meg a kezét

-Nem és nem, mi lett volna, ha nincs ott, rohan, összeesel, ott hagynak és még át is, vágtatnak rajtad- idegeskedett

-Kimi- mosolyogtam rá

-Melyik csatorna volt az?

-Nem tudom

-Niki mond meg

-Tényleg nem tudom, hidd el az volt a legkisebb gondom

-Bocsánat- ölelt át

Mark és Stefano magunkra hagyott minket.

-Adnál valami tiszta felsőt?- néztem rá

-Persze- segített átvenni, mert még mindig szédültem

-Visszamehetnénk a szállodába?

-Persze, gyere- megint felvett s úgy vitt egészen a kocsiig. Senki nem, mert a közelünkbe jönni a sajtó képviselői közül. Annyira aranyos volt, ahogy mindentől meg akart óvni.

A kocsiba az úton sikerült elaludnom. Nem is vettem észre, hogy felvitt a szállodaszobába.

Nem tudom mennyit, aludhattam, de hangokra ébredtem.

-Nem tudom megérteni miért őt, bántják-, mondta dühösen Kimi

-NE idegeskedj rajta

Oké szóval Mark van itt.

-De engem akarnak kicsinálni

-Mennyi az idő?- botorkáltam ki

-9, de feküdj vissza

-Nem akarok, inkább ide a kanapéra

-Oké, csak ne állj

-Hogy érzed magad?- kérdezte Mark

-Picit szédülök még és fáj a varrás mentén

-Szépen összefoltoztak- ült le mellém Kimi

-Köszi- mosolyogtam rá gúnyosan

-Ne kezdjétek- állt fel Mark-, itt hagylak titeket, de ne öljétek meg egymást

Mind a kettőnktől csak egy kedves mosoly volt a válasz.

Eléggé elálmosodtam, így visszafeküdtem az ágyba. Kimi még kint maradt egy picit tvni nem akart bent zavarni.

Felébredtem, de Kimi nem volt a szobába azonban láttam, hogy fény szűrődik be az ajtón. Eléggé rosszul éreztem magam. Forgott velem az egész szoba, ráadásul hányingerem is volt. Felkeltem s elindultam Kimi felé.

-Kimi-álltam az ajtóba, de ahogy kimondtam csak egy puffanást, éreztem és minden elsötétült.