A fiúk (Dan, Ray és Josh) furcsállták is, h miért van jó kedvem, de különösebben nem firtatták a dolgot. Mikor a szállodába értünk, első dolgom volt, h megszabduljak a ruháimtól és vegyek egy jó forró fürdőt. Luxus lakosztályt kaptunk, amihez járt a masszázs és a szauna is. A fiúk persze már midenen túl voltak, így magam mentem le a welnessbe. Mikor a masszázson már túl voltam, indultam a szaunába. A kocert csak 9-kor kezdődött, így még volt időm. Muszáj formába  hoznom magam, hiszen az nem kis dolog, h a Linkin Park előzenekara leszünk. Ezekkel a gondolatokkal ültem be a szunába, ahol társaságom is akadt. Egy szőke férfi volt, és nagyon hasonlított Matiasra. Azt hittem már csak a képzeletem játéka, h mindenhol azt a férfit látom, de nem ez valós volt. Köszöntem, mire ő rámnézett, majd visszaköszönt. Egyszercsak, megszólalt, de finnül (legalábbis gondolom, mert egy kukkot sem értettem abból amit mondott). Ezt ő is észrevette és végül átváltott angolra.

-Nagyon ismerős maga nekem, nem találkoztunk már valahol?

-Nekem meg nagyon ismerős ez a szöveg, mintha ez már ma megtörtént volna ma a repülőn.-mondtam neki kitérő válaszként.

-Hát az biztos nem én voltam, arra azért emlékeznék, ha megszólítottam volna egy ilyen gyönyörű hölgyet mint maga.

-Jajjj....ugyanmár, ne játsza nekem itt az eszét. De azért köszönöm.

-Hát ha nem hisz nekem. Egyébként tényleg nagyon ismerős volt nekem.

-Bizonyára öszetéveszt vkivel, vagy csak nagyon hasonlítok valakire.

-Lehet. Szóval akkor ön nem idevalósi gondolom. Hisz se finnül nem tud, és az imént említette, h repülővel érkezett.

-Tényleg nem vagyok idevalósi.

-Megkérdezhetem honnan jött?

-Monacóból.

-Hű...szép helyen lakik.

-Ja....nem ott lakom, Svájcban van az otthonom.- igen Svájcba kell elmenekülnöm a sok kíváncsiskodó tekintet elől. Ott legalább nyugi van.

-Igen? Az is csodálatos hely.

-Tudom.

-És miért érkezett Helsinkibe?

-Hát a ma esti Linkin Park koncert miatt.- most mit mondhattam volna, még csak nem is hazudtam J

-Aha értem...hát nem tudom mit esznek rajta az emberek. Például maga is, képes idáig elrepülni, csak, h lássa őket. Az egyik haverom is készül a koncertre.

-Na akkor ő tudja mi a jó. Magának is követnie kéne.

-Hát ha tudnám, h biztos összefutok ott önnel, akkor lehet még el is mennék.

-Hát és honnan tudja, h nincs rá esélye?-ó ha tudná, h biztos összefutnák, vagy legalábbis ő biztos észre venne. Na de nem bírtam tovább, elég volt már nekem ebből. Mindenkivel jópofiznom kell, meg vigyázni, h fel ne ismerjenek. Fogtam magam, elköszöntem és készültem távozni, mikor utánam szólt.

-A nevét még nem is tudom! Én Toni vagyok!-nyújtotta a kezét.

-Én meg Ashley. De mostmár tényleg hello.- Mikor felértem a szobába, a fiúk mind szanaszét hevertek, jól beszívva. Tudtam, hogy ez lesz, minden koncert előtt ez van. Gyorsan felöltöztem, majd vhogy talpra állítottam a fiúkat és elindultunk a koncert színhelyére. A helyszínen őrült nagy tömeg ácsorgott. Nehéz volt elhinni, h ma este mi még ezekelőtt zenélni fogunk. Jó tudtuk, h nem miattunk vannak itt, de kénytelenek lesznek végighallgatni bennünket is. Már fél 9 volt, a fiúk szerencsére kissé helyrejöttek, így már csak a végső símításokat kellett elvégezni. Felöltöztem, egy fekete bőrnadrágot vettem fel, egy tűzpiros toppal, vmint a szokásos elmaradhatatlan kalap, meg persze a smink és a fekete színű körmök. Arra lennék kíváncsi, h a szaunában bájolgó srác rám ismerne e egyátalán. Mivel én sem bírtam volna bemelegítés nélkül, így elvonultam a wc-re és felszívtam egy csíkot, csak a pörgés kedvéért. (Igen, akkoriban nagyon rá voltam akadva a drogokra). Mikor visszaértem, a fiúk már a színpadon voltak és hangolták a közönséget. Ekkor, már telve bátorsággal végre kiléptem a színpadra és elkezdődött az első nagyszabású koncertünk. (Oké, h voltak már kisebb-nagyobb koncertjeink, de több százezres tömeg előtt még nem zenéltünk.) Fáradhatatlanul pörögtünk, és a közönség is velünk, úgy látszott, kedvelik a zenénket. Mikor már az utolsó számot játszottuk, az egész sportcsarnok (ahol ugye a koncert lezajlott) tombolt. Mikor befejeztünk óriási tapsot kaptunk. Majd a fiúkkal együtt beharangoztuk a már várva-várt és imádott bandát.

-Most pedig fogadjátok nagy újongásssaaaalll és szeretettel ....aaaaaaa

-Linkin Park!-üvöltötte az egész tömeg egyszerre. –ekkor leléptünk a színpadról.

A L.P.-s fiúk kezdtek már készülődni. Épp vizet ittam, mikor vki megérintette a karomat.

-Héjj kiscsaj, jól nyomjátok.-ezt nem hiszem el. Ezeket az elismerő szavakat Chester Benningtontól kaptam a LP frontemberétől. Szóhoz sem jutottam. Alig bírtam kipréselni magamból egy köszit.

-Csak nehogy abba a hibába ess, amibe én estem még a kezdetek kezdetén.

-Oké! És köszi.-sejtettem, h a drogos múltjára céloz, tuti látta rajtam, h be vagyok állva.-Sok sikert.

-Köszi, ti pedig vigyázzatok magatokra.-majd a színpadra léptek és megkezdődött az igazi buli. Megpróbáltam magam rendbe szedni. Megszabadultam a ruháimtól, a sminkemtől és visszaváltoztam egy hétköznapi Alishává. A koncert hátralevő részét a VIP szektorból néztük végig. Már az utolsó számnál jártak a srácok, mikor vki odalépett mellém és a fülembe üvöltötte:

-Én tudtam, h viszont látjuk még egymást.

-Te????-néztem rá elképedve.

-És te???? Csak nem Linkin Park rajongó vagy?

-Erre most mit mondjak? Szerinted????

-Hát ….ahhha….. De lehet egy kérdésem?

-Na ná!

-Hogy kerülsz te a VIP szektorba?

-Hát őőő…izééé…belógtam egyszerűen.-úristen jobb nem jutott eszembe? Na de álljunk csak meg, és ő? Ő hogy jutott ide?-Na és te?

-Látod, egyre több közös van bennünk.-nevette el magát, miközben kezét a kezemre tette- Én is belógtam.-csak bámultam rá ahogy nevet, nagyon bejött nekem ez a pasi. Nem gondolkodtam csak cselekedtem.

-Tényleg nagyon igazad van.-majd elkaptam a fejét és megcsókoltam, először furcsállotta a dolgot (gondolom én), de aztán visszacsókolt. A tömeg ordított, tapsolt és mi csak álltunk egymás ölelésében, egy teljesen más világban és csókoltuk a másikat.