Egész éjjel azt tervezgettem, h másnap hogyan is álljak elé, mit is mondhatnék neki. Amikor végre eszembe jutott egy jó ötlet, örültem, h lassacskán elnyomott az álom. A másnapom ugyanúgy telt, mint eddig mindegyik. Felébredtem, reggeliztem, és beültem a TV elé, kezd már az agyamra menni....mindig csak ugyanaz!!! Idegesítő, történhetne már vmi. Ráadásul felhívott Pet, h ma nem tud elvinni. Most mit tegyek??? El se menjek Markhoz??? Nekem ez tűnt a legkézenfekvőbbnek a tegnapi veszekedésünk után. De nem, elhatároztam....meg fog hallgatni engem, ha törik, ha szakad! Úgyh más dolgom nem lévén, gondoltam összedobok egy kis sütit. Magamon is csodálkoztam, milyen házias kezdek lenni. Bár mikor kivettem a szénné égett muffinokat, rögtön meginogtam e kijelentésemet illetően. Arra már nem maradt időm, h rendet rakjak, így hívtam egy taxit és Markhoz vitettem magamat. Igen, ha érdekel, ott állt az autó. Nagyon gyomoridegem volt, nagyon stresszeltem. Fogalmam sem volt, h fog hozzám viszonyulni. De amint bementem a terembe, rögtön ráébredtem, h sehogy, levegőnek nézett, nem is köszönt. Végül, mikor a medencés részhez értünk, mintha megváltozott volna. Kihívóan nézett rám, persze úgy, h Mark ebből semmit ne vegyen észre. Szinte láttam rajta mit tervez. Mark 6 hosszt mondott, és közölte, h ő elmegy és főz magának kávét. Mikor kilépett az ajtón, Kimi rámnézett és a szája sarkában vmi sátáni mosoly húzódott.

-Na mi van??? Meg mutatod mennyire vagy erős???

-Le akarsz győzni egy sérültet, ráadásul egy lányt???

-Sérült..... ugyanmár....-legyintett.

-Hát ha neked ez a győzelem örömet tud majd szerezni, én benne vagyok, legyen neked karácsony!!!!-be se fejeztem a mondatomat, belekezdett a gyorsúszásba. Leúsztuk a hat hosszt és természetesen ő győzött, egy versenyhez még nem vagyok túl erős, meg Mark is azt mondta, ne erőltessem magam. Fogta magát és örömittasan, szó nélkül távozott a medencéből. Én még megvártam Markot.

-Na sikerült teljesíteni a távot?

-Aha! Versenyeztünk Kimivel.

-Hééé....mondtam, h ne feszítsd túl a húrt.

-De szegény, gondoltam szerzek neki egy jó délutánt.-remélem Mark érezte a hangomon az iróniát.

-Jól van, most sipirc a szaunába. Ja és ne lepődjetek meg, ha esetleg nem fogtok itt találni, el kell intéznem pár hivatalos ügyet. A kulcsokat itt hagyom, aki utoljára távozik az zárja be az ajtót és tegye a virágcserépbe a kulcsokat.

-Oké!

-Ja és levezetésképp a végén átmaszírozhatjátok egymást.-te jó ég, még csak az hiányozna. Csak bizalom gerjesztően mosolyogtam.

-Akkor sziasztok.

-Hello és szép napot.-miután Mark kilépett az ajtón, én némán beléptem a szaunába. Egy ideig ugyanígy ültem majd megszólaltam.

-Kimi, mondanom kell vmit.-nem éreztem elég bátorságot, hogy beszéljek vele a dologról, meg a reakcióját látva már nem is szerettem volna.

-Áááá....már megint mivel akarsz traktálni??? Te nem érted, hogy én ide relaxálni jövök? Hányszor kell még elmondanom?

-Jól van, ne szívd mellre, csak annyit akartam mondani, h Mark elment.-hazudtam, dehogy ezt akartam.

-Tudom hova kell tenni a kulcsot. De most már megbocsáss, én tovább itt nem szívok veled egy levegőt, mentem zuhanyozni! Pá!-ezt nem hiszem el, ilyet ez velem nem tehet! Nagyon ideges lettem, próbáltam lenyugodni, de nagyon nem ment, így fogtam magam és megkerestem a fürdőt. Láttam, h a zuhany alatt áll, de ő nem vett észre. Hirtelen felindulásból feltéptem a zuhany ajtaját. Egy percre elállt a szavam, de aztán megembereltem magam és igyekeztem csak a szemébe nézni.

-És most te is jól figyelj Kimi Räikkönen.-ő meglepetten nézett rám, de azért figyelt.-Mert csak egyszer mondom el-ismételtem az ő tegnapi szövegét. Felvont szemöldökkel nézett rám.- Tudom, h hibát követtem el, és nagyon megbántam. Tudom, ezzel most nem hozok helyre semmit. De figyelj, gondolom ez nem véletlen, h a sors újra összhozott minket. Felkínált egy lehetőséget, h helyrehozzam a hibámat. Hidd el, te is százszor eszembe jutottál, álmatlan éjszakáimon gyakran gondoltam rád. Szóval kész vagyok rá, h vmivel jóvá tegyem.

-Na ez ebben a helyzetben nagyon kétértelmű, azt nézve, h éppen a zuhanyban állok előtted anyaszült meztelenül.

-Istenem, mit kell ennyire bunkónak lenned?-fordítottam hátat neki és indultam volna útnak, de ő megrántotta a csuklómat és úgy ahogy voltam, törölközőstül berántott maga mellé.

-Na idefigyelj! Miért rontasz rám mikor épp zuhanyzom?

-Te figyelj! Nem vagyok már kislány, hidd el láttam már ilyet!

-Azt tudom, és h nem vagy kislány, azt már bizonyítottad....emlékszel?-épp pofon akartam vágni, de kiváló reflexel reagált és megfogta a kezemet, ekkor a másikkal próbálkoztam, de ugyanúgy jártam. Csak bámultam rá, ő mélyen a szemebe nézett, huncut vigyor jelent meg a szája sarkában.-Ami azt illeti, lehet vmivel jóvá tudnád tenni, még gondolkodom az ajánlatodon.-még mindig ugyanúgy fogta a kezem és olyan mélyen nézett a szemembe. Ekkor én kapcsoltam, és kibújtam a szorításából.

-Csak ne tartson sokáig. És semmi perverzió- gyorsan felöltözködtem, míg ő zuhanyzott, gondoltam én ezt inkább otthonra hagyom. Keresni kezdtem a telefonomat, h hívok magamnak egy taxit, de rá kellett döbbennem, h otthon hagytam.

-A francba, ez nem lehet igaz!-mondtam ki hangosan.

-Ha a fürdőszobai dolgokon tépelődsz, el kell, h keserítselek, tökéletesen igaz.-nevetgélt.

-Haha, azt sajnos tudom, h megtörtént, de nem erről van szó.

-Igen megtörtént és megígérted, h jóvá teszed, szóval ígéret szép szó........

-Ne félj, mindig betartom, amit ígérek. Őőő, lehet, h ezért még átkozni fogom magam, mert nem szívesen kérek tőled vmit, nehogy megint hálákodom kelljen, de nem adnád kölcsön a mobilodat?

-Minek az neked?

-Az enyémet otthon hagytam és taxit szeretnék hívni, mivel nincs, h hazajutnom.

-Az igazság az...-kezdte el Kimi turkálni a zsebeit, majd a telefonját jó mélyre süllyesztette- hogy én is elhagytam vhol, de ha neked úgy megfelel, hazavihetlek én is.

-Ááá, azt már nem, inkább stoppal megyek.

-Oké, ahogy érzed, az én lelkem tiszta marad, ha veled történik esetleg vmi a sötét utcákon.-próbált megrémiszteni.

-Nem mintha megijedtem volna, de veled tartok, ez a mai edzés kimondottan fárasztó volt.-nem is hazudtam, a lábaimat már szinte nem is éreztem. A hazafelé tartó utat csendben ültük végig.

-Itt lakom!

-Oké redben! Szóval!-az ujjával dobolni kezdett a kormányon

-Szóval???

-Akkor majd holnap látjuk egymást, és éjszaka majd gondolkodom, h tehetnéd jóvá.-megint megjelent az a csibészes mosoly.

-Jajj már! Na jól van! Köszi, h hazahoztál. Szia! És jó éjt!

-Neked is!-megvártam míg elhajt, majd hullafáradtan lezuhanyoztam és bedőltem az ágyamba. A fáradtság sem volt elég ahhoz, h el bírjak aludni. A fürdőszobai jelenet járt a fejemben, ahogy Kiminek is, aki szintén ez miatt nem tudott elaludni.