Másnap későn keltem, csak lustálkodtam, már alig vártam, h végre mehessek Markhoz. Az előző nap eseményei nagyon felkavartak, de csakis jó értelemben. Úgy láttam, Kimi már nem dühös. Az idő nagyon lassan telt, szinte vánszorgott. Aztán az óra végre kettőt mutatott és megérkezett értem Pet. Az út, amit máskor negyed óra alatt megteszünk, az most egy örökké valóságnak tűnt. De végre megérkeztünk. A Ferrari nagy meglepetésemre nem állt a helyén, gondoltam biztos vhogy máshogy jött. Nyugtatgattam magam még az öltözőben is, hogy ha belépek a terembe, tuti ott lesz. De mikor beléptem, csalódnom kellett. Mark a medence szélén levő széken ült és engem várt. Még egyszer alaposan körülnéztem, hátha valahol megpillantom Kimit, vagy vmelyik cuccát, de sehol semmi. Ahogy közelebb értem, köszöntem Marknak.

-Szia Mark!

-Hello Alisha!-lehet rosszul látok, de Mark mintha méregetett volna.

-Hát Kimi?-próbáltam úgy rákérdezni, h Marknak ne legyen benne semmi feltűnő.

-Kimi elment a csapatával Madonna di Campiglioba a szokásos téli síkirándulásukra.-próbáltam elrejteni csalódottságomat.

-Értem. És meddig marad?-reménykedtem benne, h csak pár napról van szó, bár tudtam, h egy ilyen síkirándulás jóval hosszabbb ideig tart.

-Azt hiszem két hetet mondott.-szúrósan rám nézett, ilyennek még sose láttam, mióta járok hozzá.

-Ó értem!-préseltem ki magamból a szavakat.-Jó neki.-ááá ez nem lehet igaz. Két hét??? Egy örökké valóság, pont mikor már kezdtünk megbékélni egymással.

-Igen, jó neki!-helyeselt-És még vmi....

-Igen?-kérdőn néztem rá.

-Szóval-emelte fel a hangját és megint furán nézett rám-hagyott itt neked valamit.-a zsebében kezdett el kotorni.

-Nekem?-kérdeztem megilletődve, de a szívem gyorsabban kezdett dobogni, alig vártam, h Mark végre megtalálja ami után kutat. Végül előkapott egy borítékot.

-Igen, ez a tiéd. A szívemre kötötte, h ezt mindenképp adjam át neked.-a kezembe nyomta a borítékot, ami piros színű volt. A nevem állt rajta. Csak bámultam, nem tudtam szóhoz jutni, aztán nagy nehezen megszólaltam.

-Nekem....Na de miért?-kérdeztem, szinte nem is Marktól, inkább csak magamnak tettem fel ezt a kérdést.

-Na ez az, amit én is nagyon szeretnék tudni. Tudtommal nem vagytok jóban.-nem biztos, h jól látom, de mintha dühös lenne Mark.- Na mi az? Nem nyitod ki?-egy percig haboztam, még nézegettem, forgattam a felbontatlan borítékot, majd a kis hátizsákomba csúsztattam.

-Inkább várok vele, majd ha haza értem.-vetett rám egy rosszalló pillantást majd bólintott.

-Ideje, h elkezdjük.-úgyéreztem ilyen sokáig még nem tartott egy edzés sem. Végre letelt a rám szánt idő, de még elküldött szaunázni. Megmaszírozott, aztán amilyen gyorsan csak tudtam, lezuhanyoztam. Pet addigra már megérkezett. Egész úton azon gondolkodtam, vajon mi lehet a levélben.

-Mond figyelsz te rám egyátalán?-zökkentett ki Pet a gondolataimból, eddig észre se vettem, h egyátalán beszél hozzám.

-Persze.

-Akkor rendben?

-Persze......vagyis mit is kérdeztél?

-Tudtam, h nem figyelsz rám. Csak annyit kérdeztem, mit szólnál hozzá, ha ma megnéznénk egy filmet.

-Őőő....figyelj én nagyon-nagyon fáradt vagyok. Korán le szeretnék feküdni.-igyekeztem vhogy kimagyarázni.

-Dehát a múltkor is ugy volt, h elaludtál és én aztán csöndben távoztam.

-Hát jól van, oké.-kénytelen voltam belemenni, láttam mennyire akarja. Mikor hazamentünk, betette a DVDt és pattogatott ki kukoricát, vmi unalmas film volt, de nem is tudtam a filmre koncentrálni, csak a táskámban lapuló borítékra. Már nem bírtam tovább, elnyomott az álom. 10 körül járhatott, mikor felébredtem a csapódó ajtóra. Gyorsan kiugrottam az ágyból és a táskámhoz rohantam. Szinte őrült módjára téptem fel a borítékot, melyben egy összehajtott papír volt. Kinyitottam és egy rövidke üzenetet találtam benne:

     „Hello Alisha-Ashley J!“- (na látom jól szórakozott rajta h ilyen frappánsan megszólított)

„Szóval csak annyit akarok, h az éjszaka ám gondoltam rád, és kitaláltam neked egy nagyon jó feladatot, amivel jóvá tehetnéd a múltbéli hibáidat! Nemleges választ nem fogadok el, hiszen megígérted!

    Bővebben, ha majd hazaérkeztem, addigis csók:

                                                                          Kimi MATIAS Räikkönen“

Akarva, akaratlanul is mosolyt csalt az arcomra. Szóval kitalált nekem vmit. És ez a vége.....na ez felkavaró. Csók??? Jajjj...hol lehet most? Mit csinálhat? Így ringattam magam mély álomba.