A pincér kijött és felvette rendelésünket.

-Szóval? Most azt mondtad Alisha a neved, mikor én Ashley-re emlékszem, hogy is van ez?

-Hát ez egészen egyszerű. Tagadni nem fogom, el akartam titkolni ki vagyok. Tudod a balesetem előtt volt egy együttesem, én voltam az énekesnő, és ahhoz már elég híresek voltunk, h az emberek felismertek. De volt, h vki nem ismert fel, mint például te akkor, és hát az olyanoknak, más nevet szoktam mondani. Így lettem Ashley.

-Hűha....szóval most tulajdonképp egy hírességgel ülök egy asztalnál. De miért csak volt bandád? Most már nincs meg?

-Ez az, amiről nekem nehéz beszélni, majd egyszer beavatlak, de ez most még nekem kellemetlen.

-Ez természetes, arról beszélsz, amiről szeretnél.

-Köszi.-mosolyogtam rá, örültem, h ilyen megértő.-Na és te? Te mivel foglalkozol?

-Hát én......én autóversenyző vagyok!

-Esetleg Kimivel együtt Forma1-ezel?

-Jajjj nem....ő volt közülünk a szerencsésebb, aki odáig el is jutott. Én kisebb kategóriákban indulok.-mintha az arcán kis csalódottságot észleltem volna.

-Értem!

-Szóval akkor Kimit Marknál ismerted meg?-terelte el ügyesen a témát.

-Igen ott, és így sikerült is összehaverkodnunk. Ti mióta vagytok barátok?

-Hát amióta az eszemet tudom, Kimi a legjobb barátom.

-Hű, hát jó rendes barátság.

-Igen! Kimi rendes srác, bármiben benne van. Ha egy jót akarsz bulizni, csak őt kell felhívni....bármikor. Meg hát, aztán akármit meg lehet vele beszélni, egymás előtt nincs semmi titkunk.

-Hát igen, az az igazi...nekem jelen pillanatban nincs egy barátom sem.

-Hogyhogy? Hiszen itt van Kimi, meg Mark és most már én is, ha nincs ellenedre.-símította meg a kezemet.

-Hát köszönöm.

-Egyébként az utóbbi időben én is elhanyagoltam a barátaimat, még Kimivel se találkoztam olyan sűrűn, mint ahogy szoktunk. Történt egy két változás az életemben, ami nem tett neki jót.

-Elmondod?

-Hát asszem én is inkább később kerítenék sort erre a témára, mert engem meg ez érint kellemetlenül.

-Oké persze!- a vacsora további részében kellemesen beszélgettünk általános dolgokról. Családról, gyerekkorról, mindketten ügyelve azokra a témákra, amiket nem szeretnénk érinteni. Aztán rápillantottam az órámra, ami már háromnegyed 11-et mutatott.

-Hű, már ennyire késő van???-jeleztem Toninak, h ideje lenne menni.

-Hát úgy elrepült ez az idő, h szinte észre se vettem.-mosolyogtunk mindketten.

-Ideje lenne menni, nem?

-Hát ha engem kérdezel, én bármeddig ellennék itt, persze csakis ilyen jó társaságban, de ha te már fáradt vagy és menni szeretnél, felőlem mehetünk.

-Majd máskor folytatjuk.

-Oké, szavadon foglak.-kikérte a számlát és kisétáltunk az étteremből, épp taxit akartam hívni.

-Alisha megkér......ááá semmmi

-Mit szeretnél? Mondd nyugodtan!

-Ááá nem, mert nem tudom Kimi mit szólna hozzá...

-Kiminek mi köze ahhoz, amit mondani szeretnél?

-Hát ez az, h éppen ezt nem tudom én sem. Szóval te és Kimi???-rájöttem hová akar kilyukadni.

-Én és Kimi kizárólag barátok vagyunk....szóval kivele.

-Hazavihetlek?

-Jajjjj...hát, azt megköszönném.-mintha megkönnyebülést látnék rajta.

-Akkor parancsoljon hölgyem- nyitotta ki a kocsija ajtaját. Az úton hazafelé ugyanúgy beszélgettünk, mint az étteremben. Mikor megérkeztünk, kiszállt ő is, és egész a lépcsőig kísért.

-Nem tudom te hogy vagy vele, de én nagyon jól éreztem magam.-mondta zavartan.

-Én is! Már rég mozdultam ki, és hát rég volt ilyen jó társaságom is.

-Jajj, vigyázz, még elpirulok.-mosolygott rám.

-Jól van én azt hiszem megyek, és nagyon köszönöm a ma estét.

-Oké! De Alisha megkérdezhetem....nem lenne kedved vmelyik nap folytatni....

-A szombat nekem megfelel, találj ki vmit és én benne vagyok.

-A szombat? Az remek oké, akkor addig még hívlak. Tényleg elkérhetem a számod?-ő már nem volt olyan magabiztos mint Kimi. Megvolt a számcsere és már kezdett beállni az a bizonyos kínos csönd. Ekkor odaléptem hozzá és egy puszit nyomtam az arcára.

-Jó éjt!-elindultam befelé, de előtte még vetettem egy pillantást Toni meglepett arcát.

-Neked is és szép álmokat-nyögte ki, visszatérve a valóságba.

Felmentem a lakásomba és nem sokkal később kopogtattak. Hirtelen végog futott az agyamon, h Toni lenne az, de aztán mégis inkább Petre gondoltam. Így természetesen hidegzuhanyként ért az ajtóban álló személy kiléte. Mikor kinyitottam az ajtót, Kimi állt ott lazán, a falnak támaszkodva egy széles vigyorral a képén.