Reggel, fél 7kor a telefonom csörgésére ébredtem, igen szombat reggel, mikor jo sokáig lehetne szunyálni, na szép. Kimi??? Ilyen hajnalok hajnalán???

-Halo!-szóltam bele álmos hangon.

-Hú....basszus....fölébresztettelek én hülye! Neharagudj!-hibáztatta magát.

-Jajjj már, úgyis vmikor fel kell kelni, csak azért későbbre terveztem, mondjuk egy délre kb.-nevettem fel hangosan.-Dilis, ne hibáztasd magad, semmi baj, legalább rendbeszedem magam.

-Ja, jól van egy kő esett le a szívemről!

-Nyugi van! Na mit szerettél volna így hajnalok hajnalán?

-Őőő, azt, h esetleg nem lenne-e kedved eljönni ilyen kétnapos welness hétvégére?

-Veled?-a hangomon kibukott a meglepődöttség.

-Mért az nem jó társaság?-csalódott volt!

-Ó dehogynem, csak hirtelen és váratlanul ért a kérdésed.-magyarázkodtam, ami igaz is volt.

-Ja értem, amúgy nem csak velem! Még jönne az egyik barátom Sebastian és a barátnője is, igazából ők hívtak engem, h menjek velük. De nem szeretnék pótkerék lenni, viszont kikapcsolódásra meg szükségem lenne, ezért gondoltam, h esetleg elhívlak téged.

-Aha. Ez tényleg nagyon kedves tőled, de.....-perszehogy félbeszakított

-De nem jössz......-lett szomorú rögtön.

-Kimi, nem erről van szó, szívesen mennék, mert rám is rám férne már egy kis kikapcsolódás, de tudod mára ígértem meg Toninak és nem mondhatom le pont ma!

-Jajjj értem!-még csalódottabb lett.

-Ne haragudj! Komolyan, majd máskor!-én is nagyon sajnáltam, h nem mehetek velük, bizonyára jó lett volna.

-Oké!-modta elkeseredetten.

-Héjjj ne légy már rossz kedvű, menj és szórakozz jól velük. Egyébként hová is mentek?

-Ide a szomszéd városba....van itt egy welness hotel.

-Jól van akkor tényleg jó szórakozást és élvezd ki helyettem is.

-Rendben. Te meg mulass jól Tonival!-ahogy kimondta ezeket a szavakat, épp az ellenkezőjéről győzött meg!

-Okés! Szia!

-Hello!-ahogy letettük a telefont, azon kezdtem el agyalni, h is oldhatnám meg, h se Tonit ne bántsam meg és Kimiékkel is elmehessek. Jobb ötlet híjján felhívtam Tonit és megkérdeztem nem lenne-e kedve együtt ebédelni. Persze rögtön belement a dologba. Elkészülődtem, majd délben Toni értem jött. Két puszival üdvözöltük egymást és elmentünk egy kis étterembe. Megebédeltünk, megint beszélgettünk elég sokat, de én csak az órámat bámultam, miközben egy parkban sétáltunk. Vajon elindulhattak már Kimiék?

-Héjj figyelsz te rám?-integetett óvatosan a szemem előtt Toni.

-Ja persze! Mit is mondtál?-Toni felnevetett!-Mi ilyen vicces?-kérdeztem kicsit bosszúsan!

-Nagyon édes vagy, mikor ilyen szétszórt vagy!

-Figyelj Toni, nem akarlak megbántani, meg semmi hasonló, de hazavinnél?

-Tessék??? Hiszen még csak most érkeztünk.-mondta meglepve.

-Igen! De sürgős elintézni valóm van, igazából azért is hívtalak ebédelni, mert estére dolgom van!

-Jajjj rendben! Persze! Megértem! És nagyon rendes tőled, h még így is tudtál rám időt szakítani!-a kocsi felé indultunk!

-Ez csak természetes, hiszen megbeszéltük!

-Csak azért?-csalódottságot észleltem, gondoltam muszáj megnyugtatnom. Bár tudtam nem játszhatok túl sokáig az érzéseivel. Előbb utóbb be kell vallanom neki, h barátságnál több nem lehet köztünk. Akármennyire is nyomul.

-Jajjj hát perszehogy nem csak azért, hanem miattad!-csak egy széles mosoly volt a válasza.

-Na meg is érkeztünk.-szálltam volna ki.

-Igen! Holnap találkozunk???-kérdezte reménykedve.

-Sajnos a holnap az nem jó, ma elutazom és csak hétfőn reggel jövök haza! Sajnálom.-enyhe kis füllentés, remélem megbocsátható.

-Jajjj ez nem ér! Én meg pont hétfőn utazok el a családomhoz Finnországba! És péntekig ott leszek. Jajjj addig nem láthatlak!

-Ne félj, az az 5 nap úgy elrepül, h észre se fogod venni. De én már most késésben vagyok, ami azt illeti, úgyh ideje mennem.-már nyitottam az ajtót, de ő utánam szólt és ahogy visszafordultam, az arcomat az övével találtam szemben és megcsókolt. Amint föleszméltem, h mi történik, elkaptam a fejem.

-Héjj! Ezt még nem kéne! Oké?

-Oké, ahogy akarod! De tudod, h megőrjítesz?

-Toni!!!! Na szia!-intettem neki majd elhajtott. Én meg amilyen gyorsan csak tudtam tárcsáztam Kimit!

-Hallo, Alisha!?-szólt bele meglepetten.

-Szia! Én vagyok, igen! Azért hívok, h elkéstem-e?

-Honnan? Nem értelek?-kérdezte összezavarodva.

-Elindultatok már?

-Ja még nem? Miért?

-Mennék én is, ha még áll az ajánlatod!

-Hát ami azt illeti........ Őőő, de neked nem Tonival kéne lenned?

-Hát őt már elintéztem? Na akkor?

-Elintézted??? Most akkor félnem kéne?

-Jajjj már Kimi! Szóval mi a válaszod?

-10 perc és ott vagyok érted!-letettük és 10 perc múlva tényleg a házunk előtt állt.

-Hű, ez ám a pontosság-ahogy beszálltam, nyomtam egy puszit az arcára, ami láthatóan meglepte.

-Szóval mi történt, h meggondoltad magad?

-Hát annyit annyit gondolkodtam és tervezgettem, h mindent megoldottam, Tonival elmentem ebédelni és így még arra is maradt időm, h elmehessek veletek. Héjj nem indulunk?

-Ő épp ezaz, kicsit változott a terv, miután te közölted, h nem jössz!

-Elhívtál vmi mást csajt helyettem, én meg itt reménykedek!Jajjj, ez égés! -szálltam volna ki az autóból, de ő visszahúzott.

-Alisha! Mondd, dilis vagy??? Ki mást hívtam volna?!

-Ezt nekem honnan kéne tudnom....gondolom a lányok a lábaid előtt hevernek.-jajj ne...ez az önelégült vigyor, megint egy lökés az egójának.

-Hát ez tény, de nem, nem hívtam senkit.

-Akkor mi történt?

-Szóval változott a terv! Elmesélem a történetet, de ez egy kicsit hosszú. Van annyi türelmed, h ezt végig hallgasd?-csak bólintottam így ő belekezdett a mesélésbe. –Szóval én mondtam Sebinek, h menjenek ketteseben Audrey-val.

-Jajjj ne haragudj, akkor én most itt feleslegesen szóltam neked, h......

-Csssss! Egy picit légyszi, hadd fejezzem be! Szóval Audrey idősebb egy picit Sebinél....de amúgy nagyon szimpi csaj! Tehát ez a korkülönbség szinte észrevehetetlen. Na és Audrey-nak van egy kisfia, Alex. Értesz eddig?-bólintottam.-Szóval elvállatam, h amíg ők ketten elmennek erre a két napra, szóval h vigyázok Alexkére.-jajjj ez annyira édes tőle! Istenem!

-Jajj Kimi, nem is tudom mit mondjak!

-Mond, az igazat! H te nem ilyen programra vágytál és, h nem jössz velem!

-Jajjj, dehogy mondok ilyet! Sőt, ha azt mondod mehetek veled, annak csak nagyon örülnék!-lelkesedtem.

-Komolyan?-kérdezte meglepetten.-A legtöbb nő nem így reagálna!

-Jajjj Kimi! Ez olyan aranyos tőled, h így adsz nekik egy kis szabad hétvégéd, nagyon megleptél! És perszehogy veled megyek, szívesen! Ja és egyébként honnan tudod, h a legtöbb nő nem így reagálna, akiben van egy kis anyai ösztön, az....

-Hát épp ezaz.....az anyai ösztön!-lehet rosszul láttam, de mintha elszomorodott volna.-Na akkor indulhatunk, mindened megvan?

-Igen igen, mehetünk!-azzal elindultunk!