-De nem fognak megharagudni, h én is veled tartok?-kérdeztem az arcát vizsgálgatva.

-Ugyanmár... Sebiék? Bíznak az ízlésemben!-nevette el magát magabiztosan!- Az még sosem csalt....vagyis egyszer....-komorodott el.

-Egyszer?

-Ja de ezt a témát inkább hanyagoljuk ha lehet!

-Oké persze! Ha neked nem jó erről beszélni! De még visszatérünk rá!-erősködtem.

-Oké.-ez nem volt vmi meggyőző.

-Ígéred?

-Megérkeztünk!-állította le a kocsit és szállt volna ki, de én visszatartottam.

-Ígéred?-vontam fel kérdőn a szemöldökömet.

-Ha megígérem, leszállsz rólam?-bólogattam.-Oké, akkor visszatérünk rá! De most menjünk mert Sebiék elkésnek.-kiszálltunk a kocsiból. Kimi elindult előre, de én lecövekeltem a kocsi mellett. Mikor észrevette, h nem tartok vele hátrafordult és kérdőn rámnézett.

-Biztos jó ötlet, h veled menjek?

-Te milyen vagy már? Mond meg mitől félsz? Nem fogják leharapni a fejedet.-azzal megfogta a kezem és elindultunk az ajtó felé, majd kopogás nélkül benyitott. –Hahó srácok megjöttünk!-kiabállt befelé és abban a pillanatban megjelent a szőkehajú, kb Kimi magasságú arnyos, kisfiús mosolyú pasi.

-Helló! Már azt hittem ide sem értek!

-Bocsi, ez miattam van! Ha elkéstek legyen kit hibáztatni.-ekkor mindkét fiú röhögésben tört ki, én meg totál elvörösödtem!

-Dehogy késünk el, ez nincs időhöz kötve.-ahha Kimi meg engem előbb azzal etetett, h elkésnek. Jól megszorítottam a kezét jelzés képpen, h ezért még számolunk. Ekkor vettem észre, h még mindig kéz a kézben ácsorgunk, így gyorsna eleresztettem a kezét.

-Na szóval akkor engedjétek meg, h bemutassalak titeket egymásnak.-szólt végül Kimi- Alisha, ő itt Sebastian Vettel, alias Sebi. Ő az én legjobb barátom. És Sebi, ő itt Alisha Taylor.....a....az..én...szóval.... egy jó barát.-meglepődtem h ilyet mond rám, mindenre számítottam, de erre tuti nem.

-Ahha, jo sokat emlegetett jó barát. Sokat emleget ám-nézett rám.- És mennyire igaza volt, te tényleg gyönyörű vagy.- ekkor Kimi (bár észrevehetetlennek szánta) látványosan bokán rúgta Sebit és nagyon csúnyán nézett rá. Én meg rák vörös lettem.

-Ja értem, h ezt nem szabadott volna kifecsegnem....meg ezt se....megint túl sokat jár a szám. -ez megnevetetett.- Inkább hívom Audreyt. Kicsim, megérkeztek. Bocsi...csak hát készülődik.-nézett ránk magyarázkodva.

-Ne félj, csajból van ő is, gonolom megérti. –mondta Kimi cikizés képpen. Mire reagálhattam volna, a lépcső alján megjelent egy magas és vékony, vörös rövidhajú, mosolygós lány. A kezében egy ennivaló, szintén mosolygós kissráccal. A lány közelebb lépett és Sebastian kezébe adta a kicsit, h ő maga bemutatkozhasson.

-Szia! Audrey vagyok!-nyújtotta felém a kezét.

-Én pedig Alisha.-viszonoztam a gesztust. Ő rám mosolygott.

-Hát sokat hallottunk már felőled Kimitől-fél szemmel az említett személyre sandítottam, aki a fejére csapott és a szemeit forgatta, Sebastian meg épp súgott vmit a fülébe, ami Kimit nem hatotta meg, de Sebi jót derült rajta.-De csakis jó dolgokat természetesen.-tette hozzá Audrey.

-Ááá....köszönöm!

-Ne nekünk.-vágott közbe Sebi vigyorogva.

-Na hagyd már- puszilta meg barátját Audrey.

-Nagyon örülök, h megismerhetlek titeket.-mosolyogtam mindkettőjükre.

-Részünkről a szerencse! Sőt én még duplán örülök, tudod eddig ha a fiúk itt összejöttek, sosem volt kivel dumálnom, így már végre nekem is lesz barátnőm a közelben.-mosolygott Audrey.

-De itt még azt hiszem vki nem lett bemutatva.-vette át a csöppséget Kimi Sebastiantól és felém közeledett.- Ugye barátom, be kell mutatkozzunk a néninek.-oldalbaböktem Kimit a kifejezésért. –Na most meg megsértődik látod-e. Szóval ő itt Alisha, Alisha ő pedig Alexka.-a kissrác az aranyos kis kezecskéjével integetett és a nevemet ismételgette. Aztán megsímogattam az arcát és gügyögtem neki pár szót. Sebi és Audrey csak összepillantottak és ebből a pillantásból ők már mindent értettek.

-Szóval akkor minden rendben lesz? –kérdezte az anyuka.

-Persze, elleszünk, menjetek csak nyugodtan!-mondta Kimi.

-A fontosabb dolgokat, h mi hol van, azokat felírtam egy cetlire, ott van a konyha asztalon. De ha vmivel nem boldogultok, nyugodtan hívjatok fel. Éjjel - nappal be lesz kapcsolva a telefonom.

-Na azért kicsim....éjjel szerintem más teendőink lesznek.-kacsintott széles vigyorral a képén Sebastian a barátnőjére, aki erre egy gyenge hátbaveregetéssel válaszolt, de persze ő is mosolygott.

-Ne féljetek, minden rendben lesz!-mondtam magabiztosan.

-Perszehogy! De mostmár menjetek, élvezzétek ki helyettünk is.-küldte őket útjukra Kimi.

-Rendben, és mégegyszer köszi, h elvállaltátok Alexkát.-hálákodott Audrey.

-Igen! Én is kössz......jó lesz már picit kettesben!-vigyorgott még mindig Seb.

-Jajjj Sebi hagyd már abba, neked folyton ezen jár az eszed?- kérdezte rosszalló pillantásokkal a barátnője.

-Jól van na! De azért kössz mindent és majd meghálálom haver.-kacsintott Kimire. Elbúcsúzkodtunk, kikísértük őket, majd megvártuk míg a kocsi befordul a sarkon.

-Szóval szülők lettünk erre a hétvégére.-mosolygott Kimi, mikor leültünk a nappaliban Alexkával a játékok közé a földre.

-Igen.-válaszoltam kurtán.

-Mondjuk egész jól áll a kezedben ez a csöppség. Jó anya lenne belőled.

-Kimi...légyszíves megtennéd, h nem hozol állandóan zavarba.-megint éreztem h az arcomban lüktet a vér.

-Rendben majd igyekszem. –nevetett. Ekkor megcsörrent a mobilja.

-Igen. Adjam Alishát? Jajj rendben....és mikor kell neki újra? Oké....szóval most alvás? Rendben. Oké.....jól van ne aggódj, és érezzétek jól magatokat.

-Audrey volt?

-Miből gondolod?-kérdezte ironikusan, de mosolygott.-Szóval csak azt akarta, h elfelejtett szólni, h Alexka az előbb evett és legközelebb, kb 3-4 óra múlva kell újra. És hogy most ideje aludnia. Úgyhogy nagyfiú-fordult Kimi Alexka felé-ideje ágyba bújni.-Kimi elment vele az egyik hálószobába, h ő majd bizony elaltatja.

-Nem gondoltam volna, h ilyen nehéz elaltatni egy kisfiút.-monta mikor úgy háromnegyed óra után kijött a hálóból.-Mit csináltál, míg nélkülöznöd kellett engem?-mosolygott magabiztosan.

-Igyekeztem, nem rád gondolni, h ne fájjon annyira a hiányod, így jobb ötletem híjján TV-t néztem.-beszélgettünk egy darabig, mikor aztán mocorgást hallottunk a másik szobából, ami azt jelentette, h a felébredt a mi kis manónk.