Elköszöntünk mindenkitől, és Fernando-val a Renault boxba indultunk. Mondott valamit Fer, de én csak a rallyra gondoltam. Azt vettem észre, hogy nincs mellettem. Megfordultam.

-          Miért álltál meg?- kérdeztem.

-          Én itt beszélek neked, és nem is figyelsz.

-          Bocs. A rallyra gondoltam. Mit mondtál?

-          Semmit. Nem is érdekel téged. - ment el mellettem. Követtem, és a Renault boxban leült egy székbe.

-          Fernando. Beszélnünk kéne azt hiszem.

-          Én is úgy gondolom, de ezt inkább halasszuk Időmérő utánra.

-          Jó. Egyet értek. Sok sikert. - mosolyogtam rá, majd adtam egy puszit az arcára.

-          Kösz. Így biztos meg lesz.

Amíg az Időmérő ment addig kiültem a büfébe. Kint is maradtam. Időmérő után vártam Fert, mikor megállt mellettem valaki.

-          Szia. Leülhetek?

-          Kimi? Persze. Mi baj?

-          Semmi, csak azt akarom kérdezni, hogy ismered Finnországot?

-          Nem igazán. Miért?

-          Akkor, ha akarod elkísérhetlek arra a rallyra. Tudnék segíteni, mert már én is voltam rallyn.

-          Jaj, az szuper lenne. Hálás lennék.

-          Oké, akkor ezt megdumáltuk. Van valami elérhetőséged?

-          Van. Várj, meg is adom a mobil számom.

-          Oké.  Itt a mobilom, írd bele.

-          Oks… tessék. Itt is van.

-          Oké. Majd még egyeztetünk.

-          Miben egyeztettek?- jött mellém Fer.

-          Kimi segít Finnországban a rally miatt. Még nem voltam se Finnországban, se rally versenyen.

-          Aha. Értem. - nézett szúrós szemmel Kimire.

-          Nah, én megyek, mert még sok a dolgom.

-          Sok sikert. - mosolyogtam rá.

-          Kösz. Nektek is. Sziasztok.

-          Szia. - mondtam, majd elment. Fer még mindig csak állt mellettem.- Te meg ülj le.

-          Mi volt ez?

-          Mi?

-          Ez. Egész jól kijössz Kimivel…

-          Miért? Baj?

-          Nem, miért lenne az?

-          Elég. Ne legyél féltékeny, mert nekem nem a Kimi az esetem. Beszélhetnénk komolyan?

-          Mondjad.

-          Jó, én gondolkodtam sokat. Mert, azt nem tudom végülis mondani, hogy teljesen közömbös vagy számomra, mert nem igaz.

-          Ez azt jelenti…?

-          Befejezhetem?

-          Persze.

-          Nah, én, nem is tudom mit érzek, de azt hiszem szeretlek.

-          Akkor megpróbáljuk?- kérdezte.

-          Meg. - mosolyogtam. Erre megölelt, és megcsókolt.

Csak este 8 körül értünk vissza hotelba. Mindenki ment saját szobájába aludni. Hosszú nap volt, és milyen lesz még holnap…