Felálltam, és idegesen néztem a szemébe.

-          Mit keresel itt Roberto? Nem akarlak látni!

-          Nem is hozzád jöttem. A Renault vendége vagyok. Flavio hívott meg.

-          Hogy ki? Az nem lehet!

-          Márpedig igen, tesó. - ült le a helyemre. Én mérgesen kimentem, és kerestem egy csendes helyet. Hirtelen az eső lezúdult. Még ez is, tessék. Jobb napom már nem is lehetne. Odamentem a boxba, és láttam, amint a szerelők épp indulnak.

-          Hova mentek?

-          Félbeszakították a futamot. Most oda kell mennünk a rajtrácsra.

-          Mi? Komoly?

-          Igen.

-          De ez még csak a 33. kör. Újraindítják?

-          Nem tudjuk. Majd kiderül.

-          Oké. Megyek én is.

A pilóták szálldogáltak ki a kocsikból. Fernando is kiszállt. Tiszta víz volt.

-          Legalább tarts esernyőt a fejed fölé. –adtam egy esernyőt oda.

-          Te is állj esernyő alá.

-          Nem. Most nem.

-          De. – húzott maga mellé. – Baj van?

-          Mi lenne? Most hányadik helyen vagyunk?

-          12. Látom hogy baj van.

-          Talán igen.

-          Mi az?

-          Inkább ki. Roberto Rate.

-          A testvéred?

-          Igen. Szuper érzés, hogy megint itt van.

-          Mi a baj köztetek? Miért veszekedtek?

-          Ez nem tartozik senki másra! – rohantam el.

-          Most mi rosszat mondtam?- fordult Rémihez.

-          Én nem tudom! – tette fel a kezét.

-          Ezek a nők! Jó, de ezt még nem zártam le. Menjünk Flaviohoz. Nelson már biztos ott van a pitwall-on.

-          Gyere.