A napok teltek, és mi hétfőn összepakoltunk a Magyar Nagydíjra. Másnap elindultunk a családomhoz. Úgy döntöttünk kocsival megyünk. A családi házunk előtt megállt Fernando.

-          Ez az?- kérdezte. Sóhajtottam, és bólintottam, hogy igen. – Mikor voltál legutóbb itt?

-          Régen. Nagyon régen. 2 éve nem jártam itthon. Ne gondold azt, hogy nem szeretem a szüleim, mert imádom őket, csak egy kis nézeteltérésem volt a testvéremmel. Roberto-val.

-          Értem. Menjünk be.

-          Oké.

Elindultunk befele. Kinyitottam a zöld kaput, és beléptünk. A ház bejáratához vezető út mellett még mindig azok a vörös rózsák vannak, mint 2 éve. És az én kis virágoskertem is megvan. Az ajtóhoz értünk. Kopogtattam. Pár pillanat múlva nyílt az ajtó.

-          Tímea? Kislányom? Nem is hiszem el. Fred, gyere. Hazajött a lányod!- ölelt meg anya.

-          Tímea?- jelent meg apa.

-          Szia apa.

-          Nagyon hiányoztál már! Miért nem jöttél eddig?- ölelt meg.

-          Tudod, sok minden történt velem mostanság. Először szeretnék bemutatni valakit. Ő itt Fernando Alonso. A barátom. Együtt járunk.

-          Üdvözlünk Fernando. - fogott vele kezet apa. – Gyertek be. Ne itt álldogáljatok.

-          Rendben. – mentünk be. Nagyon finom illatok voltak bent.

-          Mutasd meg a barátodnak a házat. Nemsokára kész az ebéd. Esztek igaz?

-          Igen. Eszünk. Köszönöm anya.

-          Nincs mit.

-          Gyere Fernando. Megmutatom a házat.

Megmutattam Fernando-nak az egész házat, és végül a szobámat.

-          Nagyon gyönyörű a szobád. - ült le az ágyra.

-          Köszi. – vettem le egy könyvet a polcról.

-          Mi az?

-          Ebbe raktam a legfontosabb fényképeket az eddigi életemből. Azt hiszem, mostanság hiányzik néhány kép belőle. Hazaviszem magunkkal Svájcba. – raktam az íróasztalra.

-          Szeretlek. – csókolt meg. Utána megölelt, majd mentünk ki.

-          És hogy vagytok anya? Kellene esetleg valami segítség?

-          Nem, csak arra kérlek, hogy ezentúl többször látogass meg minket. Vagy legalább telefonon beszéljünk többet.

-          Rendben. Ígérem. Segítek tálalni.

-          Köszönöm.

Megebédeltünk. Szerencsére jól kijöttek a szüleim Fernando-val. Végeztünk az ebéddel. Anya épp szedte volna össze a tányérokat.

-          Szeretnék valami fontos dolgot kérni. - állt fel Fernando.

-          Mondjad. – válaszolt neki apa. Anya visszaült a helyére.

-          Tehát azért szerettem volna mindenképp, hogy megismerhessem magukat, mert szeretnék valami fontosat kérni. Én szeretném megkérni a lányuk kezét. Természetesen, csak ha Tímea is így szeretné. Tímea, kicsim. Hozzám jössz feleségül?- térdelt le mellettem, és egy kis fekete dobozkát nyitott ki, amiben a gyűrű volt. A lélegzetem is megállt. Néztem a gyűrűt, majd Fernando arcára néztem.

-          Igen! – Fernando elmosolyodott. Felhúzta a kezemre a gyűrűt, és megölelt.