-          Jó napot, hölgyeim és uraim. – köszöntöttem a nézőket a stúdióból. - Szombat van, időmérőedzés, és Brit Nagydíj. A mai szabadidőedzést – nevettem fel - Öh, bocsánat, szabadedzést a brit Jenson Button nyerte meg. A Q1-et Adrian Sutil kezdi meg, hát persze ki más?

-          Alice, te csak amit látsz azt mondjad – mondták rádión a fülembe.

-          Hmm – hümmögtem csak úgy magamban. – Fisichella is megjött csapattársához…

                                                           *

-          Szia Katie! Nagyon béna voltam? Elszúrtam a szabadidős szöveggel? Az tényleg véletlen volt – hívtam fel telefonon az egyik legjobb barátnőmet Katie-t

-          Nyugi, Alice, nyugalom, ha lassan mondod, akkor is értem. Nem voltál béna, és a szabadidős dolgon is csak nevettünk Markkal.

-          Mark?

-          Mark Arnall, a nagybátyám.

-          Ja, tényleg, mondtad. Vele töltöd most a hétvégét.

-          Igen, igen. Hátha így láthatom Kimit! – Ha nem ismerném, most akkor is tudnám, hogy vigyorog, mint Halloweenkor a töklámpás.

-          Miért is látnád?

-          Szerinted?

-          Ja, rájöttem. Bocsi, csak felpörögtem, és szanaszét vagyok. Le is teszem, nehogy kárt tegyek a saját, vagy épp a te fejedben. Szia.

-          Szia.

                                                             *

Alighogy leraktam a telefont, szinte azonnal csörgött.

-          Katie – motyogtam mosolyogva, majd felvettem a telót. – Igen?

-          Te nem is akarsz velük találkozni?

-          De, de hát én most dolgozom.

-          Most is dolgozol?

-          Nem, most tartok hazafele.

-          Na akkor, pattanj, kisanyám. Gyere át hozzám, jó?

-          Öh, jó.

-          Na pás.

Majd lerakta, el se tudtam köszönni. Fordulhattam vissza az autóval, pedig már majdnem otthon voltam. Ráadásul Katie nagyon messze lakott tőlem, így hát megint autókázhattam bő egy órát. Végülis jó volt, végig dugómentes volt az út, és a rádióban a kedvenc számaimat adták. Egész úton azon gondolkodtam, hogy mivan, ha tényleg. Ha tényleg találkozunk Kimi Raikkönennel, vagy bárki mással, aki a forma1-hez kapcsolható. Biztos nem élném túl, ha az izgulási folyamataim miatt beégnék.  Megálltam egy hatalmas ház előtt. Hát igen, mit várunk egy modelltől milyen háza legyen? A portán lévő srác, habár ismert, mégis bekísért a bejárati ajtóig. Majd mielőtt visszament volna  a helyére, oda súgta, hogy:

-          Jó voltál, szabadidős lány! – s vigyorogva eltűnt, én pedig bementem.

-          Katie! Megjöttem! - kiáltottam, mivel nem láttam sehol, majd egy kopasz férfi jelent meg.

-          Szia, gondolom te vagy Alice, Katie barátnője. Én Mark vagyok, Kimi… - folytatta volna, ha belé nem fojtom a szót.

-          Igen, tudom ki vagy. Már csak azért is, mert Forma1 mániás vagyok, és a barátnőm nagybátyja vagy – villantottam rá a mosolyomat. – Katie?

-          Neki állt fürdeni, meg szépítkezni és mi egymás.

-          Mert hova készül? – kérdeztem Marktól, miközben elsétáltunk a nappaliba és leültünk.

-          Hát végülis sehova, ha jól tudom, csak megemlítettem neki, hogy mivel ferrarisok megnyerték az időmérőt, átjönnének páran, hogy ünnepeljünk.

-          Oh, már értem. Akkor ezért hívott el engem. És mikor jön, avagy jönnek? – tettem fel a kérdést, mikor épp csöngettek, és felhangzott egy sikítás.

-          Istenem! Még nem vagyok kész! – majd egy hatalmas puffanást hallottunk.

-          Jól vagy, Katie? – kiáltottam fel.

-          Igen, igen, csak elborultam.

-          Hát szerintem most jöttek – szólt közbe, majd elindult, hogy kinyissa nekik az ajtót.

-          Te Úristen! – mondtam magamban. Hirtelen frászt kaptam, Katie ismert, és találkozott már több ismert emberrel is, szóval nem értem mit parázik. Én meg itt, egy forma1 szakkommentátor csücsülök, és várom, hogy jöjjenek be, és megismerjenek. Pontosabban csak az egyik felem várja, a másik nem, az inkább felmenekülne Katie hálószobájába és elbújna a szekrényébe.

-          Ha ezt túlélem, veszek magamnak egy jó nagy adag fagyit, és betömöm az egészet. Nem érdekel engem az a nyamvadt fogyókúra – motyogtam halkan, miközben Markék betoppantak a nappaliba, közbe Katie is megérkezett. Így hirtelen mindenki ott magasodott fölöttem. Na most örülhetek annak, hogy nagyon pici vagyok.

Egy ideig észre se vettek engem, csak egymással voltak elfoglalva. Amúgy Kimi, Felipe, Felipe felesége. Szerintem jött pár szerelő is, meg Kimi és Felipe barátai. Egyszóval a fél vörös csapat ott volt.

Katie össze-vissza szaladgált, mindekihez volt egy-két szava. Én pedig ültem ott egy magányomban. Mark is el volt foglalva Kimivel.

Egy nő ült le mellém és kezdett velem társalogni. Mint kiderült Rafaela az, Felipe felesége. Egész jól összehaverkodtunk.  Majd ő visszament férjéhez, így ismét egyedül ülök, és nézek ki a fejemből.

-          Szia, Toni vagyok. – ült le mellém egy magas srác.

-          Alice – mosolyogtam rá.

-          Téged kirángatott el? Vagy te egyedül jöttél?

-          Hümm, hát végülis egyedül jöttem, de Katie hívott.

-          Katie, aki Marknak az unokahúga?

-          Telibe, lám, okos vagy te.

-          Elsőre nem nézted ki belőlem? – kérdezte vigyorogva.

-          Hát nem igazán, vagyis hát a magas világosabb hajú emberekből sose nézem ki, hogy okos.

-          És ez azért van, mert? – kérdezett vissza,

-          Mert én alacsony vagyok, és okos – nevettem, majd Toni is felnevetett velem.

-          Miért is lennél te okos? – nevetett még mindig.

-          Hát egy sportriporter csak okos, nem?

-          Sportriporter? – kérdezett vissza ismételten.

-          Öh, igen. Frissen diplomázott sportriporter, aki az első forma1-es kommentálását baromira elcseszte.

-          Áh, szóval te vagy a szabadidős lány – kacagott fel.

-          Hát már mindenki így ismer? – nevettem fel. – Nagyon ciki volt?

-          Dehogy, inkább aranyos – vigyorgott.

-          Persze, aranyos. Várjál, hogy is mondtam?  Ja, megvan.: A mai szabadidőedzést… és felröhögtem. Az a röhögés nem kellett volna.

-          Pedig az volt a csúcspont. Igazi nőies nevetésed van. Nekem tetszett.

-          Oh, remek, akkor elhiszem, ha te mondod – vigyorogtam.

-          Csakis azért mert én mondom, ugye?

-          Igen, csakis azért – vigyorogtam rá. Közben Katie odajött hozzánk.

-          Áh, szia Alice. Téged kerestelek, azt hittem nem jöttél.

-          Hát mint látod itt vagyok – mosolyogtam.

-          És élvezed az én társaságom – mondta Toni, miközben átkarolt.

-          Igen, élvezkedem én itt. Amúgy azért nem találtál, mert kicsi vagyok, és mert ültem, és mindenki eltakart.

-          Na akkor tovább is állok, ha elvagytok ti itt ketten – fel is állt, és elment.

-          Úgy látszik neki nem szimpatikus a társaságunk most – mondta Toni.

-          Áh, csak Raikkönent akarja befűzni.

-          Hát az nem fog menni neki. Most, hogy Kimi elvált Jennitől, mégjobban Jégember lett. Én nem ilyen voltam a válás után, sokkal szabadabb vagyok most is.

-          Hát itt csak elvált emberek vannak? Hé, álljon meg a menet, nekem még csak a kezem se kérték meg, nemhogy elváltam – mosolyogtam.

-          Tényleg, ha itt körbe nézek, mindenki agy házas, vagy elvált.

-          Na de jó, így már csak én vagyok szingli. Ez marha felpezsdítő – nevettem fel.

-          Kimi meg én is hümm egyedülállóak vagyunk, meg Katie is az, nem?

-          Katie? Nem, őt nemrég jegyezték el.

-          És ráhajt egy másik srácra? – hüledezett.

-          Hát simán, élvezi az életet – nevettem fel Toni fején.

-          Mert ő mennyi idős?

-          Három évvel fiatalabb.

-          És te mennyi vagy?

-          Ja, nemtudod? Pedig aki már tudja a szédítően hülye dumámat, annak tudnia kéne a koromat is – vigyorogtam.

-          De mennyi is?

-          Az lényegtelen – nevettem, majd bocsánatot kérve tőle, elhúztam a wc-re.

                                  *(Nézőpont váltás; Kimi Raikkönen feje)

Mikor Toni mellől elpályázott a kiscsaj, odamentem hozzá.

-          Látom jól szórakozol – böktem oda neki.

-          Igen, jó társaság a lány. Ki nem találod ki ő.

-          Mert ki ő? – kérdeztem rá.

-          Hát mondom találd ki.

-          Azt mondtad, hogy nem fogom kitalálni, ezért kérdeztem, hogy ki ő – érveltem, mire csak elvigyorodott. – Na szóval ki?

-          A szabadidős lány – nevetett. Ezen meglepődtem. Én egy magas, szőkét gondoltam a helyébe, aki csak azért van ott, mert apa tolja a segge alá a pénzt. Habár még lehet apuci kicsi lánya attól függetlenül, hogy alacsony, és fekete hajú. De viszont  a beszédstílusa jó, ma délután mikor visszanéztem a tv-ben az időmérőt, hallottam a hangját is. Azok a bénázások nagyon ott voltak. Lám-lám visszajött.  Meglátott Toni mellett. Hú, de gyorsan megperdült, és elindult a másik irányba, de Toni nem hagyta.

-          Alice! Gyere! – Szegény csak kénytelen volt idesomfordálni. Toni arrébb csúszott, hogy a lány le tudjon ülni közénk.

-          Ümm, hello – köszönt nekem.

                                      *(Alice vissza)

-          Bazzeg, Toni, miért kell odahívnod? – fortyogtam magamban, de azért odamentem, és leültem hozzájuk. Közéjük! Hát ember! Kimi Raikkönen ül  a jobb oldalamon!

-          Ümm, hello – köszöntem neki oda. Erre ő csak biccent, és mereven figyel.

-          Mamám, csak most ne csináljak semmi égőt – imádkoztam magamban. – Csak most ne.

-          Szóval mennyi is? – tért vissza Toni az előbbi témánkra. Mivel nemigazán figyeltem nem hallottam a kérdést.

-          Hmm?

-          Mennyi idős is vagy? – tette fel újra a kérdést.

-          Ja,  hát én… - kezdtem volna, de Katie bukkant fel, és elrángatott onnan. S még hallottam, hogy azt mondja Toni: - Ma már biztos nem tudom meg a korát.

-          Jaj, Alice, be kell mutatnom valakit. Irtó helyes, és annyira jófej, meg minden. Csak…

-          Mi csak?

-          Csak fiatalabb nálam – felelte, majd bevitt  akonyhába, ahol már ott volt egy szőke igencsak fiatal srác.

-          Atte, ő Alice, Alice, ő pedig Atte.

-          Szia – köszönt igencsak félénken. Hümm talán húsz lehet, azért nem vagyok annyira öreg, hogy félni kéne tőlem.

-          Szia – mosolyogtam rá üdítően friss mosolyommal. – Kapok ízelítőt én is a személyiségedből, amivel drága barátnőmet elbűvölted? – kérdeztem tőle, mire ő felbátorodott, és mesélni kezdett.