Egyből hazamentem. Anya meglepetten nézett rám, amikor beléptem a konyhába.

-Te mit keresel itthon ilyen hamar?- nézett rám.

-A munkaadómnak ma fárasztó és zsúfolt a napja, úgyhogy csak holnap kezdek.- vettem el egy almát a gyümölcstartóból, majd elindultam fel, az emeletre.

-A bátyád azt üzeni, hogy hétvégén lesz valami bajnokság, tudod, azokkal a kis autószerűségekkel.- szólt utánam.

-Gokart?- kérdeztem vissza. Be kell vallani, anyu semmit nem ért a technikai sportokhoz.

-Igen. Azt mondta, hogy intézd úgy, hogy ott lehess.- kiáltott utánam, mivel én már az emeleten jártam.

-Megoldom.- kiáltottam én is, amitől visszhangzott a ház. Be kell vallanom, anyagi gondjaim nem igen lesznek az életemben. Apám dúsgazdag üzletember, van egy egész nagy cégünk, ami tökéletes minőségű svájci órákat gyárt és ami igen jól jövedelmez. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy apa a basel-i teniszközpont tulajdonosa is. Mikor a bátyám, Bruno kicsi volt, azt tervezte, hogy teniszezőt farag belőle, csak szegény bátyus megjárta, mert a vele egyidős Roger Federer már akkor is korosztályos bajnok volt, így semmi esélye nem maradt. Helyette inkább maradt annál, hogy több sportban is jó volt, így lett belőle középiskolai tesitanár, na meg persze gokart oktató a saját pályánkon, Zürichben. Merthogy az is volt. Engem először balettozni adtak be egy iskolába, de rá kellett jönniük, hogy engem sokkal jobban vonz a kisautó a tüllszoknyánál. Így elvittek gokartozni, ahol nagy sikerem is volt, csak egy szerencsétlen baleset után 12 évesen abba kellett hagynom, mert a térdem megsérült. Azóta maradt hobbinak a vezetés. A jogsi megszerzésével sem volt problémám, szinte csukott szemmel is tudtam, hogy mi hol van az autóban. Köszönhetően annak, hogy mennyire tehetős és befolyásos családunk van, a házunk is hatalmas. 3 emelete van, óriási szobákkal, amelyekhez fürdő és gardrób is tartozik, van saját mozi termünk, a földszinten egy medence, aminek van az udvaron folytatása, az alagsorban pedig konditerem, jakuzzi és szauna. És még nem említettem a kétszintes garázst, amiben kb. 10-12 autó sorakozik. Nagy részüket mi használjuk Brunóval, mivel apa csak a saját kis Mercedesével hajlandó kocsikázni és csakis sofőrrel, anya pedig nem nagyon szokott vezetni. Miután elfogyasztottam az almát, beültem a mozi terembe és megnéztem a Harcosok klubját. Nem volt rossz, bár már láttam egy pár tucatszor. Utána ebédeltem, mert anya szólt, hogy kész van a kaja. Délután kimentem a pályára megnézni a kicsiket, akiket a bátyám oktat. Be kellett vallani, hogy ügyesek voltak nagyon. Miután mindenki elment és 6-kor bezárt a létesítmény, mi is bepattantunk a gépekbe és két órán keresztül szórakoztunk. Utána hazamentünk, ahol beleültem egy kád vízbe és másfél órát áztattam magam. Másra már nem is maradt időm, mint belebújni a pizsamámba és aludni menni. Másnap reggel felfrissülve ébredtem. Gyorsan bevonultam a fürdőbe, ahol összeszedtem magam. Felkaptam egy farmert, egy másik Red Bullos pólót, egy fehér kardigánt és az edzőm. Gyorsan felraktam egy szolid és természetes sminket. A földszinten ittam egy kis kávét, majd irány a garázs, ahonnan ugyanazzal az autóval távoztam, mint tegnap. Az utam sima volt, gyorsan oda is értem Sebastianhoz. A kapunál beütöttem a kódot, amit tegnap megadott, majd felhajtottam a bejáróra. Kiszálltam, magamhoz vettem a papírjaimat és becsöngettem. Hanna nyitott ajtót.

-Te ki vagy?- kérdezte egyből. Alaposan végigmért és a szeméből úgy láttam, hogy nem leszünk puszipajtások.

-Én vagyok Sebastian új asszisztense.- mondtam nyugodtan. Ekkor megjelent az említett is a háttérben.

-Jó reggelt, Ada! Gyere csak be!- húzta félre a barátnőjét, hogy bemehessek.- Kérlek, menj abba a szobába, ahol tegnap beszéltünk! Mindjárt megyek én is.- nézett mélyen a szemeimbe. Bólintottam és bevonultam a kis irodába. Jó 10 percet vártam rá, de végül csak megjött.

-Minden rendben?- kérdeztem kedvesen.

-Persze, semmi baj.- mosolygott rám és leült oda, ahová tegnap.- Ülj nyugodtan az asztalhoz, neked sokkal egyszerűbb lesz ott dolgozni.