A szerda és a csütörtök igazán lassan telt. Nem volt nagyon dolgom sem, a lényeget sikerült megcsinálnom még a hét elején. Aztán pénteken reggel, mikor megérkeztem, kiabálást hallottam a konyhából.

-… De mi az, hogy nem?- ez Hanna hisztérikus hangja volt.

-Mondtam már, hogy egy versenyre megyek.- felelte kicsit mérgesen Seb.

-Én meg hetekkel ezelőtt mondtam, hogy menni akarok vásárolni.- nyafogott Hanna.- Nem mondanád le?- váltott át kérlelő hangnembe.

-Nem. Kimi is ott lesz, már megbeszéltük, hogy megyünk.- lépett az ablakhoz a férfi és kinézett. Egyből észrevettem. Intett egyet az utca felé, amit úgy értelmeztem, hogy „Tűnj el, mert a végén még Hanna neked ront”. Így gyorsan vissza is vágódtam a Ferrariba és elhajtottam. Mentem néhány kört a városban és mire visszaértem, a lány kocsija is eltűnt. Amikor benyitottam, Seb egyből előjött.- Féltem, hogy félreértesz.- mondta egyből.

-Valami olyasmi akart lenni, hogy menekülj, nem?- kérdeztem és letettem a kabátom.

-De, végülis.- mosolyodott el.- És mi a mai programod?- kérdezte vidáman, miközben a konyha felé vettük az irányt.

-Beülök az irodába és egész nap bámulok ki a fejemből.- vázoltam fel a tervem, miközben elővettem 2 bögrét a tejeskávénknak.

-Mit szólnál hozzá, ha segítenél nekem összeütni valamit ebédre? Hanna most napokig felém sem néz, így ugrott a kaja is.- fintorgott.

-Nekem tetszik.- mosolyogtam, majd miután elfogyasztottuk a reggeli tejeskávét, felmértem a terepet, hogy mit lehet csinálni. Szerencsére a hűtő teljesen fel volt töltve.- Mit szólnál, ha rakott hortobágyi húsos palacsintát csinálnánk?- kérdeztem végül.

-Az meg mi?- nézett rám meglepve.

-Egy isteni magyar kaja. Akkor tanultam, mikor ott éltem egy évig. Hidd el, ízleni fog.- mosolyogtam és együtt nekifogtunk. Megfőztük a pörköltet, majd jöhetett a palacsinták kisütése. Rengeteget nevettünk egymáson, ahogy dobáltuk a palacsintákat. A fele leesett, vagy meg sem fordult és Sebnek sikerült egyet felragasztania a plafonra, ami utána a fejére hullott.

-Nem vicces.- durcizott, mikor már egy ideje rajta nevettem.

-Bocsánat.- mondtam még mindig kuncogva és adtam az arcára egy puszit. Úgy tűnt, sikerült egy kicsit kiengesztelni. Utána közös erővel megtöltöttük a háborút túlélt palacsintákat, beleraktuk a tepsibe, majd jöhetett az öntet és irány a sütő. Ekkor néztünk végig a konyhán.

-Hát… ez egy kisebb káosz.- ült le Sebastian.- Még jó, hogy ott a mosogatógép.- pillantott a mosatlan felé.

-Akkor be is pakolok.- mosolyogtam és mindent betettem a gépbe. Pont volt még hely 2 tányérnak, így még nem indítottam el.

-Nem gondoltam, hogy főzni ennyire jó buli.- mosolygott rám.

-Nem is mindig. Például anyukámmal inkább rabszolgamunka. Ott csak az utasításait követheted és ha valami nem jó, akkor jön egy adag fejmosás.- ültem én is le.

-Veled viszont kész élvezet.

-Ezt most bóknak veszem.- feleltem és előkotortam a telefonom, mert csörgött.- Halló?...... Jaj, Pete, hát persze…… De csak ha Sebastian elenged (erre az említett egyből hevesen bólogatott)…… Az nagy meló, de megoldjuk…… Rendben, szívem, akkor délután. Szia!- köszöntem el és letettem.- Minden alkalmazottadat ilyen hamar elengeded, ha mennie kell?

-Nem, mivel te vagy az első alkalmazottam.- mosolygott még mindig. Nem értettem, hogy tud ennyire vidám lenni állandóan, de nem zavart, örültem neki.- Amúgy merre mégy?

-Egy fotózás lesz, a Red Bullnak.- gondolkoztam el.- Eljöhetnél te is.

-Én?- kérdezte meglepve.

-Nem, a dalai lámát kérdeztem.- ráztam a fejem.- Persze, hogy te. Vagy nem a Red Bull pilótája vagy?

-De… az.- felelte kissé máshol járva.- Csak… nem lesz unalmas?

-Ne aggódj, ott lesz Christian Horner is.- válaszoltam.

-Tényleg?- lepődött meg.- Akkor megyek.

Megmosolyogtam, majd kivettem az ebédünket a sütőből. Isteni volt az illata, az ízéről nem is beszélve. Seb kétszer is szedett repetát.

-Ennyire jó lett?- kérdeztem meglepve.

-Még annál is jobb.- felelte és magába tömött egy újabb adagot. A tepsi egyik felét sikeresen kiürítettük. Mindketten nagyon jól laktunk. Mivel a fotózásig volt 2 óránk, leültünk tévézni, de közben sikeresen elbeszélgettünk, így a tévé csak a háttérzaj volt. Végül fél 2-kor elindultunk, mivel otthon, Steinhausen-ben lesz a fotózás.