Nem nagyon kellett aggódnom, mivel Kimi, Sebastian és Bruno is simán vették az akadályokat. Időközben azért akadt néhány helyzet, amikor össze kellett hívni a szakmai zsűrit. Ez azt jelentette, hogy a 3 fiú, az unokaöcsém, Fabian és én magam ültünk le megbeszélni az eseteket. Szerencsére mindig egyezett a véleményünk, így nem kellett sokáig vitázni. Időközben Anabell is felköltözött mellém, a vezérlőbe, mivel Kimi minden idejét elvette a verseny. Sikerült még jobban megismernünk egymást és az is kiderült, hogy elég sok mindenben egyezik az ízlésünk. Délben volt egy órás ebédszünet, ekkor mindenki, aki lényeges személy, beköltözött a tárgyalóba enni. Ott volt mindhárom F-1-es pilóta, mi hárman, Freistenek, és Anabell. Vidáman, poénkodva ettünk, mikor megcsörrent a telefonom.

-Halló!- vettem fel nevetve. A bátyám éppen az előző néhány pillanatban csikizett meg és sikeresen kikötöttem Seb ölében, aki csak mosolygott a dolgon.

-Szia, Ada, Jane vagyok.- szólt egy szintén vidám nő, valószínűleg kintről, mert hatalmas volt a háttérzaj.

-Szia, csajszi! Mondd, miben tudok segíteni?- kérdeztem, miközben felálltam.

-Merre vagy? Ebben a tömegben meg sem próbállak megkeresni, mert úgysem sikerülne.- mondta, vagyis inkább kiáltotta.

-Hátul vagyunk a tárgyalóban. Gyere nyugodtan, várunk!- mondtam és mindketten letettük.

-Kinek vagy ilyen fontos ebédidőben?- kérdezte a bátyám.

-A Jane Müller név mond valamit?- kérdeztem, miközben leültem az egyik székre és folytattam az ebédemet.

-Arra a flúgos csajra gondolsz, aki mindig veled volt?- kérdezte Nick.

-Már megbocsáss, de nem volt soha flúgosabb, mint én.- húztam ki magam nevetve.

-Mondjuk az is igaz, hogy a suli legdögösebb csajai voltatok.- szólt bele Fabian.- És egyáltalán nem flúgosak.- vett minket a védelmébe.

-Köszönjük szépen.- lépett be a lány. Csokoládébarna haja lágy hullámokban omlott a vállára, farmert és fehér pólót viselt, valamint vidáman mosolygott mindenkire.- Jane Müller vagyok, Ada legjobb barátnője.- mutatkozott be, majd helyet is foglalt mellettem. Unokaöcsém még mindig csak őt bámulta. Bár sosem vallotta be, tuti, hogy teljesen bele van zúgva a lányba.

-Isten hozott köreinkben, te elkóborolt bárányka.- mondta nevetve Bruno.- Merre jártál?

-Kérlek szépen, bátyus, Londonban tengettem a mindennapjaimat, de mostanra végképp unalmas lett nélkületek.- felelte Jane halálosan komolyan.

-Látom, nincs hiány a viccből nálatok.- súgta a mellettem ülő Seb.

-Nem is lenne vidám az életünk, ha ez nem így működne.- feleltem halkan.- De ha gyakrabban jársz ebbe a társaságba, akkor majd megszokod.

-Ez rajtad is múlik.- felelte igen halkan. A leheletét a nyakamon éreztem és teljesen beleborzongtam. Muszáj volt elhajolnom tőle, annyira a bűvkörébe kerültem. Időközben a többiek már Bruno csajozási szokásait elemezték. Szerencsére gyorsan felvettem a fonalat és én is bele tudtam szólni a csevejbe. Majd eljött az 1 óra és folytatódott a verseny. Kialakult a legjobb 16, majd a legjobb 8, végül délután 4-re a legjobb 4 mezőnye. Nem lepett meg, hogy mind a négyen a mi köreinkből valóak. A bátyám Kimivel, míg Seb Nickkel küzdött a döntőért. Természetesen a világbajnok és a jövő világbajnoka nyert. A döntőben pedig annyira nem bírtak egymással, hogy pontosan egyszerre érkeztek a célvonalhoz, még a célfotó sem segített, pedig az is volt. Így két győztest arattunk, valamint Nick összekaparta a második helyet, így Bruno lett a 3. Mire kiürült a pálya, 7 óra is elmúlt.

-Azt hiszem, ma már nem szívesen szállnék gokartba.- mondtam, mikor csak a kis csapat maradt.

-És akkor mi lesz azzal, hogy összemérjük az erőnket?- kérdezte Kimi.

-Ne aggódj, nem felejtem el.- mosolyogtam és elindultunk kifelé.

-Ünnepelni mikor fogunk?- kérdezte közben Jane. A fiúk meglepve fordultak felé.- Nyertetek, nem? Illik megünnepelni.

-Tőlem mehetünk.- rántotta meg a vállát Kimi és Seb. Bell, Bruno és Fabian sem ellenkezett, egyedül Nick nem csatlakozott, mivel otthon várták a gyerekek. Együtt mentünk el a lány házába, ahol lepakoltuk a cuccunkat és mindenki átöltözött, majd irány Zürich egyik legfelkapottabb klubja, ahol régi ismerősként üdvözöltek minket és alig léptünk be, már asztalunk is volt. Nevetgélve ültünk le és rendeltük meg az első kört.

-Ez volt a törzshelyetek?- kérdezte Seb tőlem.

-Miből gondolod?- néztem rá mosolyogva.

-Előre köszönnek, szabad asztallal fogadnak, tudják, mit iszol…- sorolta a dolgokat mosolyogva.

-Valahol el kellett tölteni a szabad szombatokat gimnazistaként, meg utána a továbbképzés alatt is. És ha megtehetjük, miért ne menjünk olyan helyre, ahol mindig jó buli van?- vettem fel a poharam és inni akartam, de a mozdulatom útközben megállt. És nem csak az enyém, hanem a Jane-é is.