Másnap reggel a telefonomon beállított ébresztő keltett. Mikor ránéztem az órára, láttam, hogy fél 8 van. Gyorsan bementem a fürdőbe, letusoltam, majd felvettem egy farmert és egy Red Bullos pólót. Egy kis sminket is tettem az arcomra, de semmi feltűnőt. Utána fogtam magam és elindultam a szomszéd szobához. Bekopogtam, de nem kaptam választ. Ismét kopogtam, ismét semmi. Megpróbáltam benyitni, de zárva volt. Más trükkhöz kellett folyamodnom. Elővettem a telefonom és megcsörgettem. Szerencsére hallottam, hogy erre már mocorog, így ismét kopogtam. Erre már hajlandó volt reagálni, így kinyitotta az ajtót.

-Szia!- köszöntem mosolyogva.

-Jó reggelt!- motyogta és elindult befelé. Láttam, hogy nincs valami jó reggele.

-Nem szívesen ébresztettelek fel, csak Christian tegnap mondta, hogy 9-re kinn kell lennünk.- ültem le.

-Oké. Akkor összeszedem magam.- ment be a fürdőbe. Türelmesen vártam. Körbenéztem a szobában és megállapítottam, hogy sikeresen szétpakolt. És a nagy nézgelődés közben akadt meg a szemem az ingen, ami az előző délután rajta volt. Az ujján hosszú, véres folt volt ott, ahol elszakadt. Megijesztett az, amit láttam. És mikor Seb kilépett, az arca grimaszba torzult és a kezén folyt a vér.

-Mi történt?- rohantam egyből hozzá.

-Csak tegnap megvágtam magam. Semmiség.- tekerte a kezét egy törölközőbe.

-Méghogy semmiség!- nyomtam le egy fotelbe és előszedtem a szekrényben lévő elsősegély dobozt.- Így nem vágja meg magát az ember. Hanna volt, igaz?- emeltem rá a tekintetem.

-A falhoz vágott egy üveget, majd elkezdett hadonászni egy szilánkkal. Akkor sértett meg, mikor kiszedtem a kezéből.- vallotta be.

-Ez nagyon fog fájni.- figyelmeztettem, miközben kicsavartam a kezét a törölközőből. Egy vatta volt nálam, amin rajta volt a fertőtlenítő oldat. Óvatosan érintettem meg vele a sebet, de Seb arca azonnal grimaszba húzódott. Ahogy haladtam végig, egyre közelebb jutott a kiabáláshoz. Mikor éreztem, hogy a „vulkán ki fog törni”, tudtam, hogy cselekednem kell. Amint kinyitotta a száját kiáltáshoz, előrelendültem és megcsókoltam. Percekig csókolóztunk, még azután is, hogy befejeztem a fertőtlenítést.- Bekötözöm és a pályán elmégy az orvoshoz, jó?- kérdeztem, mikor elváltak az ajkaink.

-Csak ha velem jössz.- adott ultimátumot.

-Ha máshol nincs rám szükség, veled megyek.- kötöztem a sebét. Elég mély volt, szinte biztos, hogy össze fogják varrni. De ezt nem mondtam neki, mert akkor biztos, hogy nem megy el a dokihoz. Miután összeszedte magát, együtt lementünk enni, utána pedig irány a pálya. A kocsinál egyből a kezembe nyomta a kulcsot, jelezve, hogy ő nem kíván vezetni. A GPS segítségével sikeresen kijutottunk a pályára. Ott a kapuban várt ránk egy csapattag, akitől megkaptuk a belépőnket.

-Most hogyan tovább?- kérdezte Seb, miközben a garázsunk felé tartottunk. Hát igen… egészen Barcelonáig nem lesznek velünk a home-ok.

-Megkeressük a főnököd, szépen lejelentkezel nála, majd elmeséled, hogy mi volt tegnap és engedélyt kérsz, hogy meglátogasd a pályaorvost.- meséltem neki.

-És addig te?- fogta meg a kezem.

-Ismerkedem a környezetemmel és a munkahelyeddel.- mosolyogtam.

-Sziasztok!- köszönt Jenson, aki egy csinos hölgy társaságában jött velünk szembe.

-Sziasztok!- köszöntünk mi is. A 2 srác lepacsizott, én meg kaptam egy puszit. A lány elég csúnyán is nézett rám emiatt.

-Hogy vagy? Minden rendben?- kérdezte a brit.

-Igen. Sokkal jobban.- mosolyogtam és a kezünkre pillantottam.

-Akkor megoldódott a gondotok?- kíváncsiskodott tovább.

-Mondjuk azt, hogy szép lassan ki lehet iktatni.- felelte Seb.- De mi most megyünk is, mert 2 perc és elkésünk.

-Akkor majd beszélünk.- mondta Jens és mindenki folytatta az útját. Pontosan 9 órakor léptünk oda a mi egyetlen Christian Horner-ünkhöz, aki éppen akkor szidott 2 szerelőt.

-Épp időben.- jegyezte meg, ahogy meglátott minket. Körbepillantottam, lányokat keresve. Volt egy csapat, akik egybe voltak verődve, meg volt egy lány külön. Hozzá mentem oda.

-Szia, Ada vagyok! Nem zavarlak?- kérdeztem.

-Velük úgysem lehet beszélni.- biccentett a kis csoport felé.- Petra vagyok, Adrian Newey asszisztense. És te? Mármint, mi szél hozott a csapathoz?

-Mondjuk úgy, hogy Sebastian Vettel asszisztense vagyok.- ültem le mellé.

-Akkor mi ketten összetarthatunk.- mosolygott.

-Ada, akkor eljössz velem?- kiáltott Seb. A mellettem lévő lány kérdőn nézett rám.

-Majd elmesélem.- ígértem meg és elsiettem a pilóta felé.

-Utálom az orvosokat.- mondta, miközben a paddockban sétálgattunk.

-Most az a legfontosabb, hogy a karodat rendbe hozzák a versenyig. És egy szavad nem lehet az orvossal szemben.

-Nem is szólok, ha te magad leszel, aki ápol.- szorította meg a kezem.

-Nem veszélyes ez egy kicsit?- torpantam meg.

-Tegnap este addig nem nyugodtam meg, amíg fel nem ültettem Hannát egy gépre, ami hazaviszi. Nincs senki, aki kérdőre vonhatna.- húzott közelebb magához.

-Akkor lehet róla szó.- mosolyodtam el és éppen akkor értünk az orvosi szobához. Benn a doki leszedte a kötést és megvizsgálta a sebet. Megdicsért, hogy szépen kitisztítottam és bekötöttem, majd közölte Sebbel, hogy varrni kell. Adott neki 2 érzéstelenítő injekciót, majd nekifogott. A srác arcát magam felé fordítottam és egészen addig nem engedtem el, amíg az orvos nem végzett. Utána szépen bekötötte és arra kérte a pilótát, hogy jöjjön vissza a futam után, akkor szedi ki a varratot. Velem pedig közölt egy csomó dolgot, amikkel megkönnyíthettem Seb létezését.