Beletelt néhány percbe, amíg fel is tudtam fogni, hogy mi történik velem. Mikor teljesen biztos voltam, hogy nem álmodom, felugrottam és kirohantam a szobából. Mire leértem a földszintre, Sebastian már felpattant, hallva a nagy zajt.

-Ada, mi a …- kezdte a mondatot és be is fejezte volna, de nem engedtem. A nyakába ugrottam és rátapadtam az ajkaira. A lendületemtől visszazuhantunk a kanapéra. Az sem érdekelt, hogy körülöttünk ott vannak a legjobb barátaink. A legfontosabb az volt, ami történt. Jó pár percnek el kellett telnie ahhoz, hogy hajlandóak legyünk elválni. Az öléből azért nem álltam fel.

-Mi ez a nagy öröm?- kérdezte Fabian. A szememet Seb arcára függesztettem és úgy fogtam neki a mondandómnak.

-Emlékszel arra a beszélgetésünkre, amit akkor folytattunk, mikor kiderült Petra terhessége?

-Arra gondolsz, hogy felvetettem a saját gyerek ötletét?- kérdezett vissza.

-Igen, arra.

-Ugye, nincs semmi baj?- szorított picit jobban magához.

-Nincs. De az akkori reményeid beigazolódni látszanak.- bújtam hozzá. Keze még szorosabban fonódott össze körülöttem.

-Komolyan?- kérdezte. A hangja izgatottan csengett.

-Még el kell mennem az orvoshoz, hogy biztosra mondja, de minden jel erre utal.

-Nem gondoltam volna, hogy ilyen fiatalon szülők akartok lenni.- mondta Kimi.

-Mi sem hittük. De örülünk neki.- felelte kedvesem.- Minél hamarabb el kell menned az orvoshoz, hogy biztosat tudjunk.

-Ha gondolod, az orvosom akár ma is fogadna.- szólt Anabell.- Régi ismerősöm és kollégám. Holnapra meg is lennének az eredmények.

-Az lenne a legjobb.- bontakoztam ki kedvesem öleléséből. Visszamentem a hálóba felöltözni, majd Anabellel együtt mentünk el az orvoshoz. Gyorsan elmentünk az orvoshoz, aki meg is vizsgált és megígérte, hogy másnap megmondja az eredményt. Reggel szinte első dolgom volt bemenni a rendelési idő kezdetére. A kinn várakozó páciensek csúnyán méregettek, mikor az asszisztensnő elsőként hívott be. A doki pedig közölte, hogy a tesztek és a lányok sem tévedtek, jön az első babánk. Szinte repkedve mentem vissza a Ferrarihoz. Beülve elővettem a telefonom és tárcsáztam Petrát. Sajnos nem vette fel, csak az üzenetrögzítő szólalt meg: „Petra és Adam lakását hívtad. Jelenleg nem tartózkodunk telefonközelben. Kérlek, hagyj üzenetet vagy add meg az elérhetőségedet és visszahívunk.”

-Sziasztok, fiatalok, itt Ada! Megígértem Petrának, hogy elmondom, mi a helyzet velem. Jó hír: nálunk is útban van az első kicsi! Annyira boldogok vagyunk. Ha addig nem beszélünk, akkor a következő hétvégén találkozunk Szingapúrban! Sziasztok!

Miután elújságoltam a jó híreket, beindítottam a kocsit és elindultam haza. Merész voltam, mert bementem Steinhausenbe és meg sem álltam a régi otthonomig. Ahogy beléptem az ajtón, láthattam, hogy a nappaliban ott ülnek a szüleim és ott ácsorog Bruno is.

-Helló!- léptem be az ajtóba.

-Mit keresel itt?- ugrott fel apa a kanapéról.

-Hugi, ez nem volt a legjobb ötlet.- lépett közelebb a bátyám.

-Tudom, de van valami, amit mindenféleképpen közölni akartam.

-Mit szeretnél mondani, kicsim?- kérdezte anya és egy pillanatig elgyengült irányomba, de apám egy pillantásától újra felvette a közömbös álarcot.

-Terhes vagyok.- fújtam ki a magamban tartott levegőt. Apám szeme veszélyesen villant rám.

-Felejtsd el, hogy egy ujjal is hozzá érsz és bántod, világos?- mondta Bruno is fenyegetően.

-Csak szólni jöttem. Ha netán egyszer még hajlandóak lesztek szeretni. Sziasztok!- fordultam meg és sietve elhagytam a házat.

-Hugi!- futott utánam Bruno.- Gratulálok, Kicsi!- ölelt magához szorosan.

-Köszönjük!- bújtam a karjai közé. Miután elengedett, beültem az autóba és hazamentem. Alig léptem be az ajtón, megjelent Seb. Boldogan ugrottam a nyakába. Egyből megcsókolt és a lábam a derekára kulcsoltam. A konyhában felültetett a pultra és ott folytattuk a kis afférunkat, de nem jutottunk messzire. Közösen szakítottuk meg a pillanatot.

-Este befejezzük.- ígérte és nyomott még egy csókot a számra.

-Rendben.- ugrottam le a pultról. A napunk gyorsan eltelt, alig vettük észre a változásokat. Boldogok voltunk. Szerettük egymást és a még meg nem született babánkat is. Este romantikus vacsit csináltunk, majd leültünk a kandalló elé. Már kezdtünk belemelegedni a délelőtt abbahagyott románcunkba, mikor csengettek.