Gyorsan odaértünk a Räikkönen-házba. Alig hajtottunk be és szálltunk ki, Paula rohant elénk. Azt sem tudtuk, hogy itt van.

- Gyerekek, hogy van Kimi? És Anabell? Ugye, nincs komoly baja?- állított meg minket.

- Ne tessék aggódni!- kezdte Seb és rátette a kezét Paula vállára. – Kimi remekül van, éppen azt tervezi, hogy miként állhat rajthoz a hétvégén. Anabell pedig nemrég ébredt, de egészségesebb, mint valaha.

- Oh, ez annyira megnyugtató- sóhajtott mélyet az asszony, majd befelé terelt minket. – Gyertek, gyerekek, hamarosan kész az ebéd.

- Minden rendben?- kérdezte Rami, nyakában a kisebb fiával.

- Jól vannak- mosolyogtam, majd bementem a nappaliba. Az asztalon meg is láttam a keresett telefont, mellette pedig Bell eljegyzési gyűrűje volt. Elmosolyodtam a dolgon.

- Mit találtál?- ölelte át a derekam hátulról Sebi. Felvettem az ékszert és megmutattam neki. – Akkor értem már, mi olyan fontos.

- Vissza kellene vinni nekik – adtam egy puszit kedvesem arcára.

- Menjünk- ragadott karon. – Rami, visszamentünk a kórházba. Mondd meg anyukádnak, hogy ebédre jövünk.

- Megmondom. De mi ez a nagy rohanás?- nézett utánunk. Mi kéz a kézben mentünk eléggé gyorsan a kocsihoz, ami az én Ferrarim volt.

- Csak van valami, ami nélkülözhetetlen – mondtam még, mielőtt beszálltam a kocsimba. Majd belepréselődtem az ülésbe, de nem volt kellemetlen. Már hozzászoktam, hogy Seb nem megy 200 alá, ha a Ferrari volánja mögött ült. Gyorsan meg is érkeztünk vissza. Egyből el is indultunk a megfelelő kórterem felé. Lucas jött szembe a folyosón.

- Ti nem mentetek már el egyszer?- nézett ránk még mindig álmosan.

- Neked nem kellene otthon lenned és aludnod?- kérdeztem vissza.

- Már készültem hazamenni. És ti?- kíváncsiskodott tovább.

- Kellett egy-két dolog a betegeinknek- mondta Seb. Elköszöntünk, majd bekopogtunk a megfelelő szobába. Ahogy beléptünk, egy kicsit meglepő kép tárult elénk. 2 két ágy át volt húzva, ki lettek szedve a közöttük lévő éjjeli szekrények és a kis párocska ott feküdt egymás mellett.

- Egészen más- nevettem fel. Ők is rám mosolyogtak.

- Ezek hiányoztak?- adta oda Seb a kis kütyüt és az ékszert.

- Ez a kisasszonynak hiányzott- húzta a gyűrűt Kimi Anabell ujjára. – Így jobb?

- Tökéletes- mosolygott a lány, majd odabújt a fiúhoz. Majd Kimster tárcsázott a telefonon és kihangosította.

- Stefano Domenicalli- vette fel az olasz szakember a telefont.

- Helló, Stefano, Kimi vagyok!- köszönt a srác.

- Szia! Jól vagy? Hallottam a balesetedről- mondta komolyan a férfi. – Nem lenne jó, ha téged is elveszítene a csapat.

- Pont ezért hívtalak- felelte a finn. – A doki nem akarja engedni, hogy versenyezzek.

- Pedig ennek semmi akadálya- kotyogott közbe Seb.

- Helló, Sebastian!- köszönt a férfi páromnak. – Akkor el kellene intéznem az engedélyt.

- Ugyan, Stef, te ezt két perc alatt elintézed!- hízelgett Anabell. – Te vagy a legjobb nagybácsi. Ugye, nem akarod, hogy a házasságom negatívan kezdődjön, mert Kimi nyafog a Szingapúri GP miatt?

- Kicsi Bell, te mindig tudod, mit kell mondani- enyhült meg a csapatfőnök. – Elintézem a hétvégét, de minden edzés és a verseny előtt is köteles vagy megjelenni a csapatorvosnál. Világos?

- Ne aggódj, Stefano, ott leszek- ígérte meg Kimi. – Akkor holnapután!

- Holnapután! Viszlát mindenkinek!- köszönt el a férfi, majd letette.