Nem maradtunk sokáig, mert tudtuk, hogy mit kapunk Paulától, ha nem vagyunk ott időben. Szerencsére pontosan érkeztünk és alig pakoltunk le, már mentünk is enni. Az asztal roskadásig volt étellel. Nekem nem volt szerencsém, mert előttem volt a hal. Alig ettem néhány falatot, mikor megéreztem, hogy a gyomrom rendetlenkedik. Óvatosan körbenéztem, hogy minek az illatát érzem, majd sikeresen megfejtettem, hogy a hal van rám ekkora hatással.

- Elnézést!- álltam fel és a mosdó felé vettem az irányt. Seb is felpattant és utánam akart jönni, de előtte még elhalmozták kérdésekkel.

- Mi a baj? Talán nem ízlett? Nem kell titkolni, elfogadom. Vagy van benne valami, amit nem szeret? Vagy rosszat mondtunk?- sorolta Paula.

- Nem történt semmi baj. Minden rendben van- felelte egyből Sebastian. – Megyek, megnézem, hogy mi történt.

Utánam is jött. Egyik kezemmel a mosdókagylóban támaszkodtam, a másikkal pedig az arcomat mostam hideg vízzel. Majd éreztem, ahogy egy kéz a hasamra simul és simogatni kezdi. Nekidőltem a mellkasának, becsuktam a szemem és hagytam, hogy kicsit megnyugtasson. Szép lassan már nem volt émelygés, nem volt rosszullét.

- Jobban vagy?- érdeklődött.

- Igen. Csak a hal ne legyen a közelemben- mosolyodtam el és adtam neki egy puszit. Kéz a kézben mentünk vissza. Már épp leültem volna, mikor Seb elkapta a karom. Kérdőn néztem rá, mire ő felvette az asztalról a halat és áttette az asztal másik végére. Helyet foglaltunk és folytattuk volna az étkezést.

- Valami gond volt a hallal?- nézett rám Paula. Kicsit kemény volt a tekintete.

- Csak az illata irritál- feleltem higgadtan. Odahajolt a halhoz, megszagolta, majd kissé mérgesen bámult. Már megszólalt volna, mikor Kristina felkiáltott.

- Érzékeny vagy a szagokra?- kérdezte izgatottan. Kissé elmosolyodtam, majd bólintottam. – Jaj, ez annyira szuper! Gratulálok!- pattant fel és megölelt mindkettőnket.

- Kicsim, elmondanád nekünk is?- nézett a nőre Rami.

- A feleséged csak rájött, hogy Ada terhes- mondta faarccal párom. Erre mindenki ujjongani kezdett és jöttek a gratulálni. Kissé megleptek, mert azt hittem, Kimi szólt róla. Az ebéd után hazamentünk a saját kis otthonunkba. Hiányzott már a ház és a dolgok, amik itt voltak. Végignyúltunk a kanapén és nézni kezdtünk valami filmet, de kb. fél óra után már aludtam. Mikor felébredtem, a puha ágyban feküdtem, a hálóban és mindenhol sötét volt. Felültem és felkapcsoltam az éjjeli lámpát. Fülelni kezdtem, hogy hátha hallom Sebastiant, de nem volt semmiféle zaj. Ezért felkeltem és lementem a földszintre. A hűtőn lévő mágnes alá volt egy cetli tűzve:

„Frau Vettel! Elmentem a lakásodba összepakolni a dolgaitokat, majd elviszem Anabell holmiját Kimihez. Igyekszem! Szeretlek: Sebastian”

Kissé csalódottan ültem le a konyhapulthoz és kezdtem rágcsálni az asztalon lévő pereceket. Azt reméltem, hogy mikor lejövök, átölel, elhalmoz a csókjaival, kényeztet egy kicsit. Erre egyedül vagyok egy üres házban. Végül odamentem a telefonhoz és tárcsáztam.

- James lakás!- vette fel egy férfi.

- Szia, Adam! Ada vagyok! Petra?- feleltem neki.

- Adom azonnal!- mondta, majd egy perc csend után már a lány szólt bele.

- Szia, barátném! Mi újság Svájcban?- kérdezte vidáman.

- Annyi minden történt, hogy el sem tudom mondani…- kezdtem és elsoroltam neki a szakításos-szomorkodós-balesetes-kórházas-kibékülős történetet. – Csak ennyi mindenről maradtál le.

- Párizs is nyüzsgő nagyváros, de ennyire nem- jegyezte meg. – És mi a helyzet a terhességeddel?

- Ebédnél rosszul lettem a hal szagától- nevettem, mert eszembe jutottak azok az értelmetlen képek.

- Ne aggódj, az nem olyan rossz. Én lecseréltettem Adammel a tusfürdőjét, mert rettentően zavart az illata- nevetett fel. – Azóta is emlegeti, hogy előtte meg mennyire szerettem az illatát.

- Nálunk még ilyen nem volt. Seb illata jobban vonz, mint valaha- kacagtam fel.

- Tényleg?- szólalt meg mögöttem szerelmem. Odakaptam a fejem a hang irányába. Ott állt az ajtóban, a jobb vállát az ajtófélfának támasztotta, a kezei keresztben voltak a mellkasa előtt és a jobb lába a bal előtt volt keresztben.

- Petra, én most megyek! Megjött a férjuram- kuncogtam.

- Majd beszélünk a motorhome-ban. Jó szórakozást!- köszönt el nevetve.

- Köszönjük, szia!- tettem le a telefon. Odamentem az ajtóban ácsorgó kedvesemhez és forrón megcsókoltam. – Azt hiszem, valami abbamaradt, mikor Kimi és Bell szakítottak.

- Erre gondolsz?- kérdezte és feltett a pultra. Szorosan elém állt és megcsókolt. Most nem volt senki, aki megakadályozott volna minket a befejezésben.