A karácsonyunk remekül telt. Imádtam minden percet, amit együtt töltöttünk. Ahogy megjósoltam, Seb majd’ kiugrott a bőréből, mikor szülői engedéllyel az öccse átköltözött hozzánk. Szinte repkedett napokig. Szilveszterre Kimi és Bell is eljött, valamint Petra és Adam is csatlakozott hozzánk, így csaptunk egy kis összejövetelt a házunkban. Minden tökéletesen alakult. Januárban komolyan elkezdődött az autók fejlesztése, februárban pedig a tesztelések. Az első tesztre nem mentünk, mert még nem volt tökéletes az autó, de utána már mindenhová. Az utolsó héten vittük magunkkal Fabiant is, mert síszünet volt. Kimi parádézott a rallykon, jót nevettünk a hólapátolásán. Azért az a hatalmas bukfence ránk hozta a frászt, de Anabell szinte azonnal hívott, hogy megnyugtasson, minden rendben van. Egy héttel az évad kezdete előtt Sebastian nagyban tanakodott, hogy mi legyen az autója neve.

- Legyen Nikki…- morfondírozott.

- Nem való az RB6-hoz- vágtam rá.

- Akkor ez is kilőve…

- Akárcsak az előbbi 43- fejezte be a mondatot Fabian. Jót nevettem rajta.

- De kell neki egy név. Te sem úgy vagy, hogy a kölyök- nézett a kisöccsére.

- Csak a te szemedben…- rántotta meg a vállát.

- Akkor Ada lesz a neve- kelt fel a kanapéról Sebi és elém lépett.

- Nem, nem akarom, hogy rólam nevezd el- ráztam meg a fejem.

- Ha nem, hát nem- csókolt meg és közben a hasam simogatta.

- Nevezd el a lányunk után- motyogtam a csókunkba.

- Akkor Liz lesz a neve- bólintott. – És hogy legyen egy kis kötődés tavalyhoz, Luscious Liz lesz.

- Csak sose említsd majd a lányodnak, hogy milyen melléknevet biggyesztettél a neve mellé- mosolyogtam rá. Másnap mindenki olvashatta a neten az új RB6 nevét, amire a drága igazán büszke volt. A terhességem szerencsére nyugodtan telt el. De amilyen mázlista voltam, május 9-re írtak ki, ami történetesen a Spanyol GP időpontja. Seb ki is akarta hagyni, de egyenesen megtiltottam neki. Nem véletlenül volt mindkettőnkben egy bizonyos előérzés. A futam kezdete előtt 1 órával Jane vitt be a kórházba szülni. Addig viaskodtam, míg hajlandóak voltak szerezni nekem egy tévét és bekapcsolni a nagydíjra. Tudni akartam mindent, ami történik. Szóltam Tommie-nak arról, hogy szülök, de megtiltottam neki, hogy elmondja Sebnek. Az ő dolga a versenyre való koncentrálás volt. Én pedig minden erőmmel azon voltam, hogy világra hozzam a lányunkat. És abban a másodpercben, mikor Sebastian áthaladt a célvonal és leintették az első helyen, felsírt a kislányunk. Én is megkönnyeztem őt. Elvitték megfürdetni, én pedig kaptam egy telefont. Láttam a tévében, ahogy a drágám sík idegként kilép a kocsijából, majd Tommie a kezébe nyomja a kis készüléket.

- Ada?- kérdezte félve.

- A győzelmedet köszöntötte. Te nyertél, ő megszületett- mondtam meghatottan.

- Szeretlek titeket kicsim! Rohanok hozzátok!- mondta meghatódva. Engem átvittek egy kórterembe, ahol külön kérésre egyedül leszek. Szinte azonnal elaludtam, és csak arra ébredtem, hogy valaki cirógatja az arcom. Egy gyönyörű kék szempárral találtam szembe magam.

- Szia!- mosolyogtam rá.

- Szia!- mosolygott ő is. Lehajolt és megcsókolt. – Mindjárt behozzák.

Nem tévedett, alig egy perccel később egy nővér tolta be a kis kocsit, amiben a mi kicsi lányunk feküdt. A karján ott volt a szalag és rajta a Liz Florence Vettel név. Seb alig merte a kezébe venni a kicsi angyalkát, akinek sűrű haja, pici orra és a mosolya olyan volt, mint az apukájáé. Mert amint Sebi a karjába vette, a pici szemeivel rá nézett és elmosolyodott. A mi kis angyalunk volt a világ leggyönyörűbb babája. Ő lett az életünk értelme a születésének pillanatától és mindketten tudtuk, hogy az élet nehézségei csak most fognak jönni. De együtt ezzel is megbirkózunk!

The end