Napfényes nap volt. Tikkadt meleg. A lány hátradobta fényes, szőke haját, majd belépett a hűs irodába. A hatalmas íróasztal mögött egy szemüveges, harmincöt körüli férfi ült. Beletemetkezett a papírjaiba.

-         Megkaptam azt a… pályaőri állást…- mondta a lány tétován. Kellemes hangja volt. A férfi felnézett a papírjai mögül.

-         Kislány, aki így néz ki, az nem pályaőr…

-         Lehet, de én pályaőr vagyok. – mondta makacsul.

-         Pályaőrünk már van rengeteg. Viszont… mit szólnál hozzá ha kapnál egy csinos kis ruhát és fel alá járkálnál a pályán?

-         Bizonyára elég izgalmas… de én elvégeztem a pálya…

-         Tudom, értem! – mondta most már emeltebb hangon.  – De egy pályaőr keveset lát a futamból. Elég, ha a jegyeket átveszed és beengeded őket. Mármint a pilótákat, hiszen oda nem rakhatunk egy hústorony rendőrt. Nos?

-         De…

-         Semmi de! Örültem, menj a titkárnőmhöz, add át neki ezt… - firkantott valamit a névjegyére – és a versenyen találkozunk!

Hát így került ide. A lány. Sokkal jobban érdekelte volna őt a pályaőri állás, de ezen már nem tudott változtatni.  Igyekezett jól végezni a dolgát. Végül is… ezért volt itt.

-         Rubens Barrichello. – mutatta fel a jegyét sebtében a brazil. A lány arrébb állt.

-         Sok szerencsét! – szólt utána, mire a férfi, felemelte köszönésképpen a jobb kezét.

-         Jaime Alguersuari. – mutatkozott be egy sötét hajú srác.

-         Ne mondja. Ma már a negyedik Jaime Alguersuarim, tud róla?

-         Öhm… tényleg? És ez… mit jelent?

-         Azt hogy jegy nélkül nem mehet be.

-         De… én Jaime Alguersuari vagyok.

-         Én meg Frank Williams. Na, örültem, félreállna?

-         De… - a lány finoman félretolta és üdvözölte az újonnan érkezőt.

-         Kimi Räikkönen. – emelte fel e nyakában lógó jegyet (nem is jegy, hanem VIP kártya)

-         Sok szerencsét.

-         Kimi! Kimi! Mond meg neki, hogy… mond meg neki, hogy… - ordibált utána a barna hajú, kék szemű srác, de Kimi már nem hallotta.

-         Hagyja már abba. Nincs jegy, nem megy be. Sajnálom, összeomlott a rendszer, úgyhogy szükség van arra, hogy a pilótákon is legyen ilyen cetli. De cetli nélkül lehet, hogy maga egy pszichopata sorozatgyilkos.

-         Biztató a külsőmre nézve. – morogta a srác, mire a lány megvonta a vállát. – Na jó. Beenged végre?

-         Nem engedem be!

-         Akkor legalább tegezzen, mert alig tizenkilenc vagyok.

-         Én meg tizennyolc, mégsem tegezel!

-         Bocs, mostantól tegezlek.

-         Remek. Állj félre, légyszives. Üdvözlöm, Mr. Ecclestone.

-         Az úr? Csinált valamit…? Jaime?

-         Jaime? Jaime Alguersuari? – ismételte nyílt szemekkel a lány, aztán döbbenten a srácra nézett, aki félszegen beletúrt a hajába és bólintott. – De hát miért nem mondta? Bocs, mondtad…

-         Én mondtam…

-         Úristen! – kapta a lán a szája elé a kezét. – Hát ez nem lehet igaz. Milyen béna vagyok…

-         Egyáltalán nem, végre valaki, aki jól végzi a munkáját. – morogta Bernie Ecclestone, és láthatóan nem nagyon tetszett neki a magyar szervezés… - Jaime, legalább hívd el a hölgyet vacsorázni. – mosolyodott el, aztán belépett.

-         Én… nem is tudom, hogy bocsáthatnál meg… istenem… ez… úristen…

-         Hát ha tényleg eljössz vacsorázni, nem fogok emlékezni semmire. – mosolyodott el.

-         Nocsak, Jaime, próbálkozunk, próbálkozunk? – nevetett egy magas, szőke srác, felmutatta a jegyét és bement.

-         Elmegyek, persze… - nevettem.

-         Mi a neved?

-         Linda Doubmarsh.

-         Szóval, Linda… nyolckor a Gresham szálloda előtt. Mármint… érted megyek, ha gondolod… de… túl sok rajongó lenne.

-         Persze, értem. Ja, és menj csak be…