|
4. rész - 1. nap: Finomságok...
2009.08.02. 12:12
- Nos, Lindoll... valahová este? - állt meg a lány előtt Jaime a nap végén.
- Nem is ismersz, Jaime... - rázta meg a fejét a lány.
- Akkor épp ezért. Meg akarlak ismerni.
- Jaime... én... huh...oké, rendben. De ha iszok is valamit, az narancslé lesz...
- Oké. Kilenckor.
- Nos, Lindoll, mit is dolgozol?
- Színésznő vagyok. Elég... kezdő, de most kaptam egy nagyon jó szerepet.
- Hűha... és... mit játszol?
- Egy gonosz, őrült nőt. - húzta el a száját.
- Valaki, aki játszik a filmben és esetleg ismernem kellene...?
- Hát... Matt Long, Cate Blanchett... öhm... nagyjából ennyi... ja, meg... a volt barátom! - tágult ki hirtelen a szeme.
- Aha, a volt barátod... és ő... mit játszik?
- Nem színész! Itt van! Jobbra! - közölte Linda páni félelemmel a hangjában.
- Aha... és... gondolom nem volt egyszerű a szakítás...
- Nem... Jaime, beszélgess velem! - tört ki belőle, mikor észrvette, hogy a volt barátja őket nézi.
- Eddig is...
- Igen, tudom, bocs, de ő egy tuskó... - hajolt oda a sráchoz, és kívülről egészen úgy tűnt, mintha bensőséges beszélgetést folytatnának.
- Holnap tömve a napom, de holnap után eljössz valahová? - suttogta a srác, eléggé kihasználva a helyzetet.
- Mit akarsz tőlem? - kérdezte Linda, és kívülről igyekezett elég szerelmesnek tűnni.
- Mindent. - válaszolta Jaime, magához húzta Lindát, aki - persze csak, mert ott volt az ex - szenvedélyesen megcsókolta a srácot. Az idilli beszélgetést egy reccsenő hang törte meg,
- Te meg ki vagy? - kérdezte a magas, fekete hajú srác.
- Jaime Alguersuari.
- Oh, Hugh, ismerd meg a barátomat... olyan rendes... micsoda szerencse, hogy összefutottam veled, nem?
- Veled az egy dolog. De vele. - mutatott fenyegetően Jaimere. - na mindegy is. Megyek, leülök, vár a feleségem, Pauline. Örültem.
- A rohadt életbe! - temette kezébe az arcát Linda, mikor Hugh hallótávolságon kívül volt. - MÉg mindig néz? - kérdezte. Ő háttal ült neki.
- Aham...
- Rohadjon meg... - suttogta Jaime fülébe elég szerelmesen.
- Mostmár kicsit mérges. - kommentálta Jaime. Aztán hirtelen a lányra nézett. - Gyere, menjünk.
- Nem iszunk alkoholt.
- Nem, nem iszunk.
- Remek.
- Hová megyünk? - kérdezte Linda.
- Valami nyugis helyre.
- Jó ötlet...
- Ez a Gresham.
- Ötvenkilences szoba. - emelte fel a kulcsot Jaime, amin élénken kirajzolódott az 59-es szám.
- Hát, kitakarítottak, úgyhogy rend van. - kapcsolta fel a villanyt a srác. - Vanegy csomó sütemény, torta, satöbbi, ehetünk, ha kérsz.
- Vattacukor nincs? - nézett végig a rengeteg nyalánkságon a lány. Jaime felkapta a telefont.
- Igen, tisztában vagyok vele. Hozzon fel vattacukrot... Igen, remek. Köszönöm.
- Jaime, olyan hülye vagy.
- Köszönöm szépen... mit szólsz, berakunk egy DVD-t, eszünk... mint a tízévesek...
- Ragyogó. - nevetett a lány.
Linda megállapította, hogy elég nehéz DVD filmet nézni, ha egy ragyogó kék szemű férfi fekszik mögöttünk, akit a fél világ ismer. Hátranézett.
- Tudod, miről szól a film? - kérdezte a sráctól. Megrázta a fejét. Jaime őszinte válasza úgy hangzott volna, hogy azért nem, mert őt bámulta a képernyő helyett, de inkább csak elmosolyodott.
- Szuper. Én sem. - vont vállat a lány. - valami édeset? - tolta elé a süteményekkel megrakott tálcát. leszakított még egy sarab vattacukrot. Jaime elkapta a karját és lenyalta az ujjairól. Linda ránézett... egy hosszú csók után Jaime elhátrált.
- Ez így nem megy. - rázta meg a fejét. Linda éppen kezdett volna kiborulni, mikor hozzátette:
- Meg kell mosnom a keznemet, tiszta ragacs.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
