|
6. rész - 3. nap: Ördögi kör, némi árnyékos fa nyújtotta extrákkal
2009.08.20. 12:20
Jaime szinte rohant a lányhoz, aki a kapuban állt:
- Jegy? - kérdezte a lány mosolyogva.
- Most kivételesen itt van, de beszélnem kell veled! - mondta sietve.
- Ez pillanatnyilag nem alkalmas... - mutatott körbe a több ezer emberre, holott épp nyolc perce nyitották ki a kapukat - vasárnap van, futam, úgyhogy... azt hiszem, majd később esetleg...
- Istenem, most van szükségem rá... mit akart tőled az a Jacob? - Linda megdöbbent.
- Ez hogy jön ide?
- Csak tudni szeretném...
- Egy lemezszerződést ajánlott...
- Mennyi pénzért?
- Jaime, nem alkalmas az időpont... áh, köszönöm, Jenson, sok szerencsét - engedte át a pilótát aki meglengette kezében a VIP jegyet.
- Mond már! - sürgette a srác.
- Nem érek rá... pardon, Mr Whitmarsh. Menjen csak. Sok szerencsét. Jaime - fordult mostmár szembe vele - vagy vársz estig, vagy miattad rúgnak ki.
- Linda, csak mond meg, hogy...
- Sok szerencsét, Mr. Alguersuari. - szűrte a fogai közt élesen a lány.
- Köszönöm...
- Te rohadék! - rontott be Jaime Jacobhoz.
- Én is örülök neked.
- Erről nem volt szó.
- Miről is?
- Ne tettesd a hülyét, bár neked igazán természetesen hat, de akkor sem. Mi az, hogy te vele vacsorázol és szerződést ajánlasz neki?!
- A vacsorázás szó töbnyire étkezést jelent, a szerződés pedig...
- Jacob! - csattant fel Jaime.
- Az igazat megvallva... a kislány... elég kellemes jelenség. És hangja is van. És gyönyörű. Úgyhogy ajánlottam neki egy lemezszerződést, haver. Ennyi. És igen, elvittem vacsorázni, mert szerződéseket nem egy sikátorban szoktunk kötni.
- Hagyjuk abba, Jacob, ez egy nagy marhaság.
- A-a. Ha abbahagyod, akkor minden bizonnyal ezt a lány is meg fogja tudni.
- Jacob, azt hittem a barátom vagy.
- Az is vagyok. De... most, hogy jobban megismertem a lányt... fogjuk fel inkább egy 'kié lesz a lány?' versenynek.
- Ebben nem vagyok benne.
- Oké. Akkor már mehetek is.
- És ha nem hisz neked?
- Akkor mutatok neki hangfelvételt.
- Utállak. - állt fel Jaime, majd úgy bevágta az ajtót, hogy kiesett belőle a kilincs.
A lány háttal állt neki. Éppen Nelsont engedte be. Aztán sóhajtott és állt. És várt. Jó pár percig. Jaime mögé állt, és egy újabb unatkozó sóhaj uán odahajolt hozzá:
- Gyere velem egy pillanatra.
- Nagyon jó lenne, de...
- Gyere... kérlek.
- Egy perc az egész! - emelte fel a mutatóujját vészjóslóan a lány.
- Megértettem. - elindultak. Egy fa terebélyes árnyékában Jaime magához húzta a lányt és megcsókolta.
- Bárki megláthat. - suttogta Linda.
- Nem érdekel. Erre szükségem volt a verseny előtt.
- Ma este nem érek rá. de ha holnap is itt leszel...
- Itt leszek, persze. És várlak.
- Oké. Akkor rohanok vissza.
- Várlak.
- Én meg... szeretlek...
- Én is.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
