Másnap reggel boldogan keltek fel egymás mellett.

- Jó reggelt, kicsim. - mosolygott rá Kimi a mellette fekvő gyönyörű nőre.

- Neked is. - majd megcsókolta.

- Így már jó a reggel. - mosolygott. - Mit csinálsz ma? - bújt közelebb a lányhoz, majd átölelte.

- Semmit. Anyáék elutaztak az ünnepekre, csak holnap jönnek haza.

- Az jó, mert arra gondoltam… 25-én mindig összegyűl az egész család Espooban… és arra gondoltam, hogy… eljönnél velem? - tette fel félénken a kérdést Kimi.

- Be akarsz mutatni a szüleidnek? Nem lesz ez egy kicsit gyors. - aggódott.

- De, de már ismernek az újságokból. - nevetett a fiú. - De a viccet félre téve. Bízom benned, bízom a kapcsolatunkban… Na, mit mondasz?

- Hát, végül is… miért ne… Még jó, hogy hoztam másik ruhát. De holnap az én szüleimhez megyünk. - mosolygott a lány.

- És te vélsz a gyorsaságtól ezek után? - kezdte el csikizni Jent.

- Ne, Kimi, fejezd be. - kacagtak önfeledten. - Hál Istennek. - lélegzett fel, miután Kimi abbahagyta a csiklandozást, de kezei közül akkor se engedte el.

- De akkor haladjunk, ha még ma ebédre oda akarunk érni. - kezdett el kikászálódni az ágyból Kimi.

- Letusolhatok a fürdőben?

- Persze. tudod, hol van. Addig csinálok valami reggelit.

Háromnegyed óra múlva már a kocsiban ültek, és Helsinkiből tartottak kifelé.

- Ne aggódj, szeretni fognak, nem esznek meg. - fogta meg Jenni kezét Kimi, és próbálta feldobni, mielőtt a házba beléptek volna. - Megjöttünk! - kiabálta el magát Kimi a házban.

- Kisfiam. - ölelte megához Kimit Paula, majd Matti is kezet fogott vele.

- Anyu, apa, had mutassam be nektek Jennit, a barátnőmet.

- Jó napot kívánok. - köszönt Jenni is.

- Szia, de szerintem hagyjuk a magázódást, nyugodtan tegezz minket.

- Rendben. Köszönöm. - oldódott fel láthatóan a lány.

- Látod? Mondtam, hogy nem lesz semmi baj. - karolta át Kimi. - Ramiék mikor jönnek, meg a nagyi?

- Hamarosan nekik is itt kell lenniük. - válaszolt Matti, de ahogy ezt kimondta, nyílt is az ajtó, és egy fiatal pár, meg egy aranoys, vidám nagymama jött be rajta.

- Nagyi! Szia. Hogy vagy? - ölelte meg Kimi Sirkkát, majd Ramit és Kristiinát is köszöntötte.

- Én remekül, de elmesélnéd, hogy ki ez a szép teremtés melletted?

- A barátnőm, Jenni Dahlman.

- Csókolom.

- Ő Rami, a bátyám, és a felesége, Kristiina.

- Sziasztok. - mutatkozott be nekik is Jenni.

- Na, most hogy így megismerkedtetek, nem óhajtunk enni? Éhen halok. - indultak el mindenki Kimi után a konyhába.

- Ugye hogy nem volt vészes? - kérdezte Kimi Jennit már a hazafelé vezető úton.

- Nem, nagyon aranyos szüleid vannak. De holnap hozzánk megyünk, tudod. De nem lenne egyszerűbb, ha felszaladnánk hozzád, összeszednéd a cuccodat, és nálam aludnánk? - nézett ellenállhatatlanul párjára.

- Jó ötlet. - majd apró puszit váltottak.

Úgy is tettek. Beugrottak Kimihez, majd este 7-kor már Jenni lakásában falatoztak, majd egy gyors zuhany után egymást átkarolva beszélgettek a hálóban.

- Kicsim… - szólt Kimi.

- Igen?

- Nem húzós ez az ingásás állandóan…?

- Mire akarsz kilyukadni?

- Csak arra, hogy… mind a ketten egyedül élünk… lenne hely…

- Te máris össze akarsz költözni? - ült fel Jenni, hogy Kimi szemeibe tudjon nézni.

- Csak egy ötlet volt… de tudod… borzasztóan hiányzol, mikor nem vagy velem, és szeretnék mindig melletted felkelni reggelente. De gondold át, nem kell rögtön válaszolnod… csak gondoltam, ha te is úgy érzed… csökkenthetnénk a távolságon.

- És kihez költöznénk?

- Hát az én lakásom mégis csak nagyobb. De nekem édes mindegy, csak legyél velem. - adott egy puszit a lány nyakára.

Ahogy teltek a napok Jenni egyre többet gondolkodott ezen az összeköltözés dolgon, és egyre arra hajlott, hogy meg kéne próbálniuk, ha meg nem jön össze, akkor még mindig visszaköltözhet a saját lakásába. Csak félt attól, hogy most fognak kijönni a problémák, hogy ha valami nem sül el jól, akkor az a kapcsolatukra is rámehet, ezt viszont el akarta kerülni, de végülis arra jutott, hogy ha a Sors egymásnak teremtette őket, akkor úgyis együtt maradnak, ha meg nem, akkor jobb, ha mielőbb kijönnek a hibák.

Vasárnap reggel Kimi korábban kelt fel, így kisétált a konyhába, nem akarta Jent is felébreszteni. Mikor kész volt a kávéja, kiállt a teraszra, és a kilátásban gyönyörködött. Nem sokkal később Jenni is lesétált a konyhába. Ahogy meglátta Kimit a kertben, halkan kinyitotta az ajtót, mögé lépett, és átölelte, majd a fülébe súgta:

- Jó reggelt, szívem.

- Jaj, a szívbajt hozod rám. - mosolygott.

- Kimi, még mindig áll az összeköltözés-terved?

- Persze.

- Akkor… megpróbáljuk?

- Igeeen! - kapta fel Kimi a lányt, meg megpörgette a levegőben. - Szeretlek.

- Én is nagyon. És mikor akarsz költözni?

- Minél hamarabb. Mark ma úgy sem jön, elkezdhetnénk csomagolni. Összeszedjük magunkat, és mehetnénk is hozzád.

Az elkövetkező napokban csak a pakolással és egymással foglalkoztak. Közben az új év is beköszöntött, és egy nagyon boldog szerelmes párt találhatott Helsinki egyik kis szigetén. Mind a ketten tartottak egy picit az együttéléstől, de végülis semmi bonyodalom nem származott belőle. Sőt, a kapcsolatukat még szilárdabbá tette. A tavasz közeledtével Kimi egyre több időt töltött új csapatával, a McLaren Mercedes-szel, Jenninek pedig egyre kevesebb modell-elfoglaltsága volt, így minden szabad időt együtt tudtak tölteni.