- Ez akkor is abszurd. Már miért lenne Tristan homoszexuális? – fakadt ki Steph

- Kicsim, ugyan már, miért is ne lehetne. A lényeg hogy hagyni kell kiforrni a dolgot – nyugtatta le Tay lányt, majd Sonny felé fordult – Ígérj meg valami – mondta Sonnynak

- Mond

- Még véletlenül sem fogod erőltetni a dolgot. Hagyni kell, majd alakul, és még az is előfordulhat, hogy a lányokat szereti. Bár erre vajmi kevés az esély – mondta Tayler, majd felhajtotta a maradék narancslevét – Most viszont megyek futni Kellannal – nyomott egy csókot Steph arcára és elviharzott.

- Hát ez igazán remek – ismerte el Sonny – Én meg a defektes pasik – mondta csüggedten és befejezte a reggelijét. Steph és ő együtt mentek suliba. Bár egyetlen közös órájuk sem volt azért nagyon jól elvoltak egymással. Az egyetem főépülete előtt egy nagyon csoportosulás volt.

- Gyere lessük meg – mondta Stepheni és magvával rángatta Sonnyt. Már messziről hallani lehet ahogy Brigitte nyafogó orrhangon magyarázott. Steph már tudta hogy nem volt jó ötlet – Menjünk innen – mondta és el akarta rángatni a csajt, de Sonny meg sem moccant. Tekintete megakadt Brigitten aki épp a balesetét magyarázta, és hogy mennyire nem lenne szabad mindenféle marhának jogosítványt adni. Sonny érezte hogy elborul az agya és hogy mindjárt nekimegy a csajnak

- Hello – hallotta meg a füle mellett egy ismerős férfi hangját. Megborzongott a gondolattól, hogy most már ez napirenden megtörténhet vele. – Lenne egy kis időd, szeretnék veled váltani néhány szót? – kérte kedvesen lucas. Sonny érezte, hogy még mindig nem tud ellenállni a pasi varázsának, meg a kisugárzásának

- Azt hiszem, hogy kettőnknek nem nagyon van mit megbeszélnünk – jelentette ki Sonny határozottan.

- Kérlek – mondta esdeklő hangon és elkapta a lány karját.

- Lucas, ezt már nem tudod jóvá tenni pár virággal.

- Ezzel is pontosan tisztában vagyok, mint ahogy azzal is, hogy megbántottalak, és nem csak azzal hogy pofon vágtalak. Bíznom kellett volna benned. Sajnálom – ismerte be Lucas, Sonny meg tudta hogy már nem fog tudni rá haragudni.

- Rendben, elfeledhetjük a dolgot, de csak ha azt is elfeledjük hogy te meg én egy pár voltunk

- Oké, csak barátok – ajánlotta fel Lucas.

- Barátokkal tele a padlás, inkább csak legyünk távoli ismerősök – válaszolta Sonny. – A találkozások úgyis elkerülhetetlenek lesznek, mivel Kellan annyira odavan érted – tette hozzá Sonny – De most figyelmeztetlek, hogy ha bármelyik barátomnak is fájdalmat okozol, megismerkedhetsz egy másik Sonnyval, aki nem ilyen könyörületes mint én – figyelmeztette Sonny, majd sarkon fordult és ott hagyta a bámészkodó tömeget. A második előadás előtt már Kellan is megérkezett. Lehuppant Sonny mellé és így szólt.

- Hello Baby! Ugye odaadod a jegyzeteidet? – kérdezte, Sonny meg az orra alá dugta a majd tíz oldalnyi jegyzeteket – Anyám, ennek elment az esze – jegyezte meg Kellan

- Ha itt lettél volna nem kellene ennyit másolnod – mondta gúnyosan Sonny

- Ugye nem hiszed hogy ezt mind lemásolom. Annyira marha nem vagyok. Fogom, és a fénymásolóban csinálok egy kópiát róla.

- De akkor annak mi az értelme?

- Semmi az ég világon, csak hogy meg lesz nekem is. Meg amúgy is te sokkal szebben írsz mint én – mondat Kellan

- Nem kell a hízelgés. Bökd ki mit akarsz – vigyorgott Sonny

- Áááá, miért van az hogy rád nem had a sármom.

- Ugyan neked, sok mindened van csak sármod nincs – válaszolta Sonny, és még jobban vigyorra húzta a száját. – Na de bökd ki mit akarsz.

- Semmi extra kívánságom nincs, csak hogy szeretnélek megkérni, puhatold ki mit szeretne Ashley

- Mi? – kérdezte Sonny elképedve – Hogy én? Ugyan hisz alig ismerem.

- Ez az, ő sem ismerős ebben a városban? Szerintem pont jól ellennétek hárman. Te, Stepheni és Ashley.

- És mégis mit vársz tőlem? – kérdezte Sonny, mert belegondolt, hogy végül is miért ne lóghatna Ashleyvel, hiszem az egyik kitűzött cél az életében hogy barátokat szerezzen.

- Csak hogy császkáljatok vele, mikor én nem érek rá. Nem tudom, vásároljatok, meg kávézzatok, beszélgessetek.

- És derítsem ki mit szól hozzád, meg hogy ehhez az egész helyzethez. Hogy szeretné e hogy felvállald a kapcsolatotokat.

- Lényegében – mondta Kellan. – Hihetetlen vagy, belelátsz az emberek fejébe – hízelgett Sonnynak

- Ugyan Kellan csak olvasok a jelekből – hárított Sonny. – De most figyeljünk mert már a tanár is itt van – szólt rá Sonny

- Te figyelj, kérdezhetek valamit? – suttogta Kellan, Sonny nem válaszolt. – Beszéltem Tay-al reggel futás közben. Igaz hogy ott aludt nálad Tristan? – Sonny csak bólintott – És igaz hogy nem volt semmi, khmmm – vigyorgott Kellan. Sonny megrázta a fejét és megmarkolta a tollát. Tovább nem figyelt Kellanra.

Kellan firkálni kezdett Sonny egyik jegyzetének sarkára, Ashley nevét írta a papírra, apró szívecskékkel körül rajzolva, meg melléírta a számát.

- Ez most mire volt jó? – kérdezte Sonny a menzánál.

- Ugyan miért szerintem tök jó lett – mondta Kellan és maga elé fordította a jegyzettömböt, hogy újra megcsodálta a mesterművét.

- Jha, aranyos, csak engem ez idegesít. Ki kell vennem ezt a lapot az egészből, és át kell írnom.

- Ugyan Sonny kicsit ereszd el már magad. Ne légy ennyire kocka – mondta Kellan

- Kocka? – kérdett vissza Sonny

- Tudod olyan begyöpösödött kis lúzerek akik a tanuláson kívül semmivel sem foglalkoznak – mondta Kellan

- Pfff, kösz szépen – válaszolta Sonny – Akkor most felhívom Ashleyt és megbeszélek vele egy találkozót.

- Helyes – mondta Kellan, majd felállt az asztalról. – Én most megyek edzeni, Taylorral, meg Lucassal. Majd este találkozunk. Lehet átnézünk hozzátok – szólt vissza majd eltűnt a tömegben

- Király – mondta bosszúsan Sonny, majd tárcsázta Ash telefonszámát.

- Halló – szólt bele Ashley a telefonba.

- Szia itt Sonny. Nem biztos hogy emlékszel rám, de még a múltkor Kellan mutatott be bennünket egymásnak – hadarta Sonny, és meg sem várta hogy a lány a vonal túlsó végén reagálni tudjon – Az van hogy Kellan adta meg a számod, és arra gondolt, hogy esetleg lóghatnánk együtt.

- Te vagy az a csaj aki miatt Jay is Los Angelesbe jött? – kérdezett vissza Ash

- Igen én – válaszolta Sonny – Nos mit szólsz hozzá?

- Mihez? – kérdezte Ashley értetlenül

- Hát hogy találkozzunk és dumáljunk. Kellan szerint kicsit elveszettnek érzed magad ebben a városban és nincs nagyon mit csinálnod – mondta Sonny minden kertelés és köntörfalazás nélkül.

- Okés – válaszolta Ashley – Mikor végzel a suliban?

- Mára végeztem, hazamegyek, és esetleg utána találkozhatnánk a városban, mondjuk a Rodeo Driwe-on – ajánlotta fel Sonny. Ashley beleegyezett, és megbeszélték a pontos időt és helyet.

- Szia – üdvözölte Sonny a lányt a megbeszélt helyen

- Szia – válaszolta Ashley két puszi kíséretében.

- Ugye nem gáz hogy így rád támadtam? – kérdezte Sonny

- Ugyan miért lenne gáz, csak egy valamit mondok el neked. Hát ár közel hat éve élek ebben a városban – mondta Ashley és az arcán megjelent egy pajkos féloldalas mosoly.

- Hogyan? – kérdezett vissza Sonny

- Kellan nagyon jó színész – mondta Ash

- ezzel arra célzol, hogy az egész azért volt, hogy nekem legyen még egy kísérőm a városban?

- Igen, lényegében. De ugye nem haragszol rá nagyon?

- Dehogy. Kellan egy igazán aranyos srác, és ugye tudod hogy nagyon szeret téged – mondta Sonny, miközben útnak indultak.

- Hát igen, de eléggé nehézkes vele.

- Hogy érted?

- Tudom, hogy szeret, de miért kell akkor titokban tartanunk?

- Talán csak nem akarja hogy még ezzel is terheljenek a riporterek – válaszolta Sonny

- Ugyan, ne gyere te is ezzel az álszent szöveggel. Semmire sem jó ez az egész. Attól is épp úgy szeretne, ha hajlandó lenne felvállalni. Néha olyan mintha csak a szex miatt lenne velem.

- Figyelj, szerintem szeret, csak fél attól, hogy a nyilvánosság ellőt felvállalja az érzelmeit.

- Szóval fél, szeret csak fél. Pfff, ez egy hülyeség – mondta

- Egy ekkora vicces marcona férfi, szerinted mit írnának róla. Túlságosan férfias ahhoz hogy pont most vállalja be ezt a kapcsolatot. Szerintem hagyj neki időt – mondta Sonny

- Lehet hogy igazad van, és az is lehet hogy Kellannak is igaza van. De én ezt nem fogom sokáig bírni –mondta Ashley. – Gyere menjünk ide be, itt egész jó cuccok vannak, és szerintem hozzád illő a felhozatal – váltott témát Ashley majd berángatta Sonnyt az egyik üzletbe. Sonny egészen meglepődött, mikor Ashley leakasztott három ruhát és Sonny kezébe nyomta. Mind a három az ő mérete volt, és még jól is állt neki.

- Tőled fogok öltözködési tanácsokat kérni – mondta Sonny vihogva.

- Jó ötlet – vágta rá Ash – De most kajáljunk valamit mert éhes vagyok – azzal elindultunk észak felé, két háztömbnyire egy kis étterembe mentünk. Meghitt aranyos hely volt.

- Ez a kedvenc helyem, itt mindig nyugi van,. Ide jövök, ha el akarok bújni a világ elől.

- Értem, ez tényleg jó hely – válaszolta Sonny, miközben leültek az egyik asztalhoz.

- Kérdezhetek?

- Persze – válaszolta Sonny kíváncsian.

- Miért írtál Jaynek ha utána meg átverted? – kérdezte. Sonnyit kicsit szíven ütötte a kérdés, de díjazta Ashley közvetlenségét.

- Ha elmesélem az egész történetet meg kell ígérned hogy nem mondod el senkinek. Főleg Jaynek és Kellannak.

- Oké – vágta rá Ashley.

- Torontóban ismertem meg, amit biztosan tudsz már te is. Akkoriban együtt voltam egy sráccal. Lucasnak hívják és most érkezett Los Angelesbe

- Ő az a Lucas, aki miatt Kellan annyira be volt sózva?

- Igen. Nos Lucas meg én, nem igazán voltam belé szerelmes, csak voltunk egymásnak. Aztán jött Jackson, és beleszerettem. Igazán csak most jöttem rá, hogy létezik szerelem első látásra. Ott abban a kis kávézóban találkozgattunk, és ő végig hallatatta a mondókámat, amire hozzáteszem Lucas sosem volt hajlandó.

- De akkor mért tűntél el szó nélkül? – kérdezte Ashley

- Mert, Lucas megvert egy este és nem akartam így mutatkozni Jackson előtt.

- Micsoda megvert a barátod, hogy lehetett ekkora szemét. És most is itt van, lehet hogy veszélyben vagy. Mindenképp el kell mondanunk Kellannak.

- Na ő az aki ezt sosem tudhatja meg, és Jay sem. Értve vagyok? – kérdezte Sonny

- De hát miért? Bármikor újra bánthat – mondta Ash

- Tudom, de már intézkedtem ez ügyben. Beszéltem egy felügyelővel. Mondta hogy most még nem tehet semmit, de ha bármi van nyugodtan hívjam fel – magyarázta Sonny.

- És aztán miért viselkedtél úgy Jayel mint akit gyűlölsz?

- Azt hiszem az meg egy sima védekezési mechanizmus, és nagyfokú önteltség.

- Pedig ő nagyon odavolt érted – jegyezte meg Ashley a kávéját kortyolgatva

- De most már másért van oda – mondta fintorogva Sonny

- Nem tudom, ahogy beszéltem vele erről a csajról, már nagyon megy az agyára. Csak nem akar vele szakítani, mert érzelmileg elég labilis.

- Hát én mindennek ismertem de hogy érzelmileg labilis lenne annak nem – válaszolta Sonny.

Az egész napot átdumálták. Ashley elvitte Sonnyt a fodrászához, a masszőrjéhez, a kedvenc cipőboltjába. Közben persze számtalan kép készült róluk.

- Gyere fel hozzánk. Kellan mondta hogy átjönnek Taylerrel, jó buli lesz – ajánlotta fel neki Sonny.

- Gondolod jó ötlet?

- Miért ne lenne az, ott titokban lehettek. Csak Steph lesz ott, de szerintem ő el lesz foglalva Taylerrel, szóval csak nyugodtan – mondta Sonny, és egyenest a házához hajtott. Kellan kocsija már a felhajtón parkolt.

- Sziasztok megjöttünk – mondta Sonny, mikor belépett a házba.

- Helloka – jött eléjük Kellan aki épp egy energiakoktélt szürcsölgetett. – Szia édes – mondta és megcsókolta Ashleyt – Jól éreztétek magatokat?

- Naná. Többiek? – kérdezte Sonny

- A konyhában vagyunk Tristan épp főz. Jól nyomja a srác – mondta Kellan, majd mindannyian bevonultam a konyhába.