Megérkeztem a pályára. A hotelban már lepakoltam. A Paddock-ban sétáltam, eléggé elgondolkodva, és ekkor valaki majdnem fejbe talált egy focilabdával. Közbenéztem.
- Szia. Bocsi, azt hittem elkapod a labdát. – lépett elém egy nálam kicsivel alacsonyabb lány. Fekete baseball sapiban és napszemcsiben volt. A barna haja tincsenként össze volt fonva.
- Majdnem levitte a fejem. Máskor szólj, ha épp fejbe akarsz rúgni.
- Hékás. Bocsánatot kértem. Úgy néz ki valaki nagyon morci errefele. Bocs, de megkeresem a labdát. – és elrohant. Megráztam a fejem. „Vannak még bolond emberek errefele.” – gondoltam, és bementem a Renault Motorhome-ba.
- Sziasztok, srácok. Megérkeztem.
- Fernando. Vártunk már nagyon, de nálunk jobban Flavio.
- Hol van?
- Itt az irodájában.
- Rendben. Akkor bemegyek. A csapattársam az a Daniela vagy ki megérkezett már?
- Meg. – vihogtak a srácok. Fújtam egy levegőt, és beléptem Flavio-hoz.
- Hello Flavio. Hallom, hiányoztam.
- Nagyon. Azt hittem bejössz hamarabb. De nem baj. Összefutottál a csapattársaddal?
- Még nem láttam. Lelkesen várom már a találkozást vele.
- Reméltem is. Gyere, bemutatlak neki.
Kimentünk az irodából.
- Daniela merre van?- kérdezte Flavio.
- Nemrég ment ki. Megkeressem? – állt fel Peter.
- Itt vagyok. Engem kerestek?- lépett be a focis lány.
- Te?
- Én? Igen. Daniela Brígida Pérez vagyok. De szólíts Dani-nak. Így hívnak a barátaim, és az ellenségeim. – nyújtotta a kezét.
- Fernando Alonso Díaz. De szólíts csak Fernando-nak. Így hívnak a barátaim, és az ellenségeim. – mélyen egymás szemébe néztünk. Megbűvölt egy kicsit a szeme. Valami kék-zöld átmenetes, de egyszerűen gyönyörű.
- Remélem jól fog menni a közös munka. – szólalt meg Flavio.
- Minden bizonnyal. És Dani, ha bármire szükséged van, csak gyere. Kész vagyok segíteni neked az első napokban. Az autóval kapcsolatban, az arányokban, melyik kanyart hányas sebességfokozatban vesszük be, vagy hogyan használjuk a rázóköveket, ilyen típusú dolgokban. Bármit, amit szeretnél, kérdezd meg tőlem.
- Kösz, de nincs szükségem segítségre.
- Azért csak gyere, ha valamiben segíthetek. – tettem a vállára a kezem. Ő ránézett a kezemre, majd ismét az arcomba.
- Majd észben tartom. Ha nem baj, akkor én körbenézek a Paddock-ban. – sarkon fordult, és kiment.
- Kicsit lehet, hogy makacs, meg önfejű, de hidd el, nagyon rendes. És gyors is.
- Elhiszem Flavio. Te értesz az ilyesmihez.
- Nemsokára a menedzsere is megérkezik. Kitty Pérez.
- Pérez? Rokonok?
- Testvérek. Kitty Pérez is autóversenyző, és ő segítette a húgát. És jött most vele, hogy segítse a Formula1-ben.
- Így már érthető. Mehetek? Megkeresném, mer meg szeretném jobban ismerni, meg, hátha segítség kell neki.
- Menj csak Fernando. Nekem még sok dolgom van. – ment a dolgára Flavio.