Nagyon hamar végeztem a bevásárlással. Utána indultam vissza Fernando-hoz. Beléptem a táskával a kezemben, és vicces látvány tárult elém. Fernando Csipit üldözte. Fogócskáztak. Elkezdtem nevetni.

-          Már megérkeztél?

-          Meg… Tudod, hogy nagyon vicces vagy, amikor fogócskázol?

-          Ne nevess! Ez nem vicces! Rosszalkodott a cica, és el akartam kapni. – húzta ki magát.

-          Na persze. Itt van egy kis ennivaló a cicáknak. Hozd őket.

-          Jöjjenek ők, ha éhesek.

-          Ne játszd meg magad. Aranyos vagy, amikor ilyen kis cicákkal játszol.

-          Aranyos? És még mikor vagyok aranyos? – húzott magához.

-          Hát, nem is tudom… - néztem a szájára.

-          Neem? – gyengéden megcsókolt. – Ez aranyos volt?- súgta a fülembe.

-          Egy kicsit…

-          Csak egy kicsit?

-          Hát… Jó, nagyon. – csókoltam meg.

A következő napokban cicáztunk sokat. Aztán 2 cicust odaajándékoztam egy kedves ismerősöm gyerekeinek. Fernando kérésére Csipi maradt. Otthon voltam, és takarítottam. Csipi alufóliát üldözött. Csengettek. Kinyitottam, és Paula állt az ajtóban.

-          Szia. Hogy vagy? Zavarlak?

-          Szia Paula. Nem zavarsz. Miben segíthetek?

-          Ugyan, csak beszélgetni jöttem. Bemehetek? – tétováztam, majd beengedtem. Csipi közelebb jött, hogy ellenőrizze a „hívatlan vendéget.”- Hát ez meg mi? – nézett Csipire. A cicus fújt rá, majd elrohant.

-          Inkább ki. A macskám. Foglalj helyet a kanapén. Miről szeretnél beszélni?

-          Mi bajod? Én csak olyan baráti beszélgetésre gondoltam.

-          Kevés időm van. Tudod, hétvégén futam lesz. Holnap indulunk Szingapúrba.

-          Indultok?

-          A csapattársam és én.

-          Áh. Alonso? Úgy hallottam együtt vagytok. Igaz?

-          Miért érdekel?

-          Tudod, érdekel mi lett veled. Úgy tudtam, hozzá kell menned…

-          Nem! Talán apám azt akarta, de nem tud irányítani.

-          Az apád nagy ember. Bármit el tud érni. És jól jegyezd meg! Lehetsz velem, vagy ellenem. Ne akard, hogy az ellenséged legyek!

-          Már az vagy. Gondolod, csak úgy elfelejtem az árulást?! Soha!

-          Árulás? Hol árultalak el…

-          Elárultad neki a tervem, és miattad majdnem elveszett minden! Már rég az ellenségem vagy, és jobb lesz, ha most elmész! – mentem az ajtóhoz. Felállt, és elindult kifele.

-          Te akartad ezt Daniela. Ha harc, hát legyen harc! – elindult kifele. Közben Fer megérkezett. Paula majdnem fellökte. Szegényem értetlenül nézett rám. Én csak sóhajtottam egyet, majd behívtam a házba…