A magángép leszállt Los Angeles repülőterén. Épp ideje volt. Jó pár óra repülőút volt ez, mivel hazamentünk Japánból Svájcba, majd Svájcból repültünk ide Los Angelesbe. Mi érdekeset csináltunk repülőút alatt? Hol is kezdjem, hol is kezdjem?

Japán-Svájc között. Nando bedurcizott, mert a nagy szőrös pofijára nem adtam puszit. Félreült egy másik székbe… Aztán én egy kicsit még piszkáltam, mire ő elkezdett csikizni… A pilóta megkérte Nando menedzserét, hogy szóljon ránk, legyünk nyugisabbak, mert zavarja a nagy nevetés. Leültünk tehát a székekbe. Fer elkezdett eszegetni, majd MP4-en zenét hallgatott… Ezzel még nincs probléma, csak először elkezdte dúdolászni, majd egyszer csak énekelni kezdett… Luis Garcia, Nando menedzsere, aki azóta picit elbóbiskolt, most felriadt. Kinéztem az ablakon, hogy ne kezdjek el nevetni, de egy magas hangnál eltört a mécses, és nagy nevetésben törtem ki. Nando még mindig vidáman dúdolászott, de aztán feltűnt neki, hogy rajta nevetek… Hál’ istennek már leszálláshoz készültünk, ezért nem kellett magyarázkodnom.

Amerika és Svájc között kicsit már nyugisabb út volt. Először aludtunk, majd csak nyugisan beszélgettünk. Az út vége fele Nando megint zenét akart hallgatni, de sajnos egész véletlenségből nem találta a fülhallgatót.

Tehát térjünk vissza. Leszálltunk a gépről, majd taxit fogtunk. Beszálltunk a taxiba.

-          Hova kérik?

-          A…

-          Daniela?- fordult meg a taxis srác.

-          Karl? Hogy vagy?

-          Én jól. Néztem a futamokat. Miért nem jössz vissza Indy-be? Jobb voltál. Jaj, bocs, én Karl Ive vagyok. Erre fele a legjobb taxi sofőr. – mutatkozott be Nando-nak.

-          Fernando Alonso. Formula1-es pilóta.

-          2X-es bajnok.- tettem még hozzá.

-          Örvendek. Kaphatok autógrammot? Minden híresség, aki megfordul a taximban beleírja a nevét a kis könyvecskémbe.- vette elő a kesztyűtartóból, majd odaadta Nando-nak. Aláírta hamar, és visszaadta.

-          Szokásos? Kitty-ékhez?

-          Igen. Oda.

-          Na szóval, megnéztem pár futamot, és szerintem jobb voltál Indy-ben. Meg hallottam valami NASCAR-os pletykákat.

-          Nem fogadtam el. Már a Formula1 érdekel.

-          És maradhatsz jövőre?

-          Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy maradhassak.

-          Rendben. Te tudod. És hogyhogy újra Amerikában?

-          Meglátogatni Kitty-t. Meg Fernando-nak is meg szeretném mutatni a városom.

-          Los Angeles. Az angyalok városa. Sok látnivaló. Mindenki csak Hollywood, Disneyland és a Casino.

-          Igen, igen. Turisták.

-          Elvihetlek majd titeket Rodeo Drive-ra?

-          Fernando? Gondolom látni szeretnéd.

-          Megnézném.

-          Akkor majd hívunk, ha fuvar kell.- mondtam vidáman Karl-nak.

-          Oké. Itt is vagyunk.

-          Mennyi lesz?

-          Neked ingyen.- mosolygott.

-          Bolond. – nyomtam a kezébe 15 $-t.

-          Kösz. Viszlát később. Hello.

-          Hello.

Megfogtuk a csomagokat, majd elindultunk befele.

-          Nagyon jól elcsevegtél vele.

-          Persze. Rég találkoztunk. Ismerjük egymást. Egyszer pl vezettünk együtt egy versenyen kocsit. Jó haver.

-          Oksa. Értem már.

-          Itt is vagyunk.- kopogtam.

-          Szép kívülről.

-          Szerinted is? Ez a ház a környék egyik legszebb háza.

Az ajtó kinyílt.

-          Dani! Végre itt vagytok.- ölelt meg tesóm.

-          Kitty. Hiányoztatok már.

-          Gyertek beljebb. Meséljetek. Hogy telt az út?

-          Izgalmasan.