Pénteken eső fogadott minket a pályán. 1. edzés-en az utolsó lettem. Ráadásul fél órával a vége előtt még miattam piros zászlóztak is. Elütöttem egy 100-as táblát. Bell amint kiszálltam a kocsiból vállon veregetett. Nando a 16. lett. Azt mondta, hogy ne törődjek vele. A 2. edzést ő nyerte meg, én a 11. lettem.

Másnap, szombaton a 3. edzésen sokáig csak vártunk, annyira esett az eső. Volt végül 18 percünk. Körözgettünk, hogy legyen Időmérőre adat. A pályán néhol-néhol előbukkanó vízfolyás nehezítette a körözgetést. A Curva do Logo nevű gyors baloshoz érkeztem, mikor rábukkantam egy ilyen kis vízátfolyásra. Nem kellet más, hiába nyomtam a féket, rácsúsztam a fűre, az pedig még meg is dobott kicsit, végül a palánk állított meg. Amint végre megállt a kocsi éreztem, hogy a G-s erők kicsit hatottak a nyakamra. A pályabírók jöttek. Jeleztem, hogy minden oké. Kiszálltam. Visszavittek a boxokba. Nem indították már el az edzést. Nando 4. lett, én pedig a 6. Beléptem a Renault boxba. Bell már nem volt bent. Nando rohant hozzám.

-          Minden oké? Nem esett bajod?

-          Nincs semmi bajom. A nyakamat érzem picikét, de az semmi. A kocsi…

-          A srácok majd rendbe hozzák. Menjünk, feküdj le a Motorhome-ban, a szobámban.

-          Nincs semmi bajom. Nyugodj meg. Időmérő is ilyen lesz? Ha igen, akkor aztán furcsa lesz.

-          Majd meglátjuk. Menjünk, együnk valamit.

-          Rendben.

Átöltöztünk, majd a Motorhome-ban egy kis spagettit ettünk.

-          Nagyon komoly volt, amikor neki vágódtam a falnak. Vagyis, korlátnak. Először minden pörgött velem, amikor megállt a kocsi.

-          Amikor visszahívtak a boxba, és a monitoron láttam a baleseted, akkor eléggé megijedtem.

-          Volt már ennél nagyobb balesetem is. Csak, az Indy-ben volt.

-          Nekem F1-ben itt volt az egyik legnagyobb balesetem.

-          Igen? Mikor?

-          2003. De a dobogón végeztem, mert piros zászlóztak, és akkor épp a dobogón voltam. Csak felállni nem tudtam a dobogóra…

-          Jaj, Nando.

-          Menjünk, a megbeszélés mindjárt kezdődik.

-          Jaj, és ott lesz Bell.

-          Nyugi már. Én is ott leszek.

-          Oké. Menjünk.

A megbeszélésen Bell megjegyezte, hogy a fiúk kihagyták az ebédszünetüket, hogy a kocsim újraépítsék. A stratégiát kialakítottuk. Végeztünk, mi pedig mentünk felöltözni overallba. A boxba amint beléptünk már kész volt a kocsim. Fer odament a szerelőihez. Én is összehívtam mindenkit, aki a kocsimon dolgozott.

-          Srácok. Sajnálom, hogy összetörtem, és miattam ki kellett hagynotok az ebédet. Ígérem, megpróbálom a lehető legjobb helyet megszerezni.

A fiúk mosolyogtak. Beszálltam a kocsiba. Az eső még mindig esett. Zöldre váltott a lámpa. Mindenki próbált menni a csúszós pályán. Fisi a Ferrarival felúszott, és megállt. Piros zászló. Mindenki a boxba… Vártunk…