Lassan menni kellett. Átöltöztem overallba. Nando is már overallba volt.

-          Daniela. Fernando. Gyertek.- szólt Bob. Odamentünk hozzá, a pitwall-ra.

-          Igen Bob?- mosolygott halványan Fernando.

-          Üljetek le ide a székekbe. Szeretnélek megkérni titeket arra, hogy ne szomorkodjatok, hogy most épp nem a csúcson vagyunk. Ez az utolsó közös futamunk, így együtt. Szeretném, ha élveznétek a vezetést. Ne az eredménnyel törődjetek. Akárhol is végeztek Időmérőn, bármi lesz futamon a végeredmény, én örülök, hogy együtt dolgozhattam veletek. Fernando. Neked sok sikert a Ferrari-hoz. Daniela. Amikor visszatérsz a Formula 1-be, remélem olyan csapathoz kerülsz, ahol tudsz jobb eredményeket elérni, mint nálunk idén. Bizonyítsd be, hogy attól, hogy valaki női versenyző, még nem kevesebb.- Fernandoval összenéztünk.

-          Figyelj Bob. Mi is örülünk, hogy együtt dolgozhattunk veled. Mindent megteszünk azért, hogy jó eredménnyel búcsúzzunk.

-          Köszönöm Fernando.

-          Még nincs vége a hétvégének. Csak, ha a kockás zászló leint minket vasárnap.- mosolyogtam.

-          Ez így van. Ne csüggedj. Viszont mi most megyünk a kocsiba.- mosolygott Nando. Elindultunk a kocsik felé.

A harmadik edzésen kicsit még jobban csiszoltunk az időmérőre.

Én a 18. Fernando pedig ismét a 16. lett. Nem épp bíztató eredmény. Időmérőre össze kell valamit hozni.

Fernando és én is ültünk a Motorhomeban és az adatokat próbáltuk valahogy elemezni.

-          Ez nem igaz. Valami kéne még sürgősen.- állt fel Fernando és lépett oda a pulthoz. Egy kis üdítőt kért.

-          Hozol nekem is?- kérdeztem. Elvett még egy üdítőt és odaadta nekem is.

Kitty lépett be Ricsivel és Nancyvel.

-          Hogy haladtok? Van valami?- kérdezte Kitty.

Fernando és én is szomorúan néztünk rájuk.

-          Nincs semmi elveszve. Ha időmérő nem megy, a futamon még bármi megeshet. Nem?- kérdezte Ricsi.

-          De.- válaszoltuk szomorúan.

-          Fel a fejjel. Most a nehéz pillanatokban gondoljatok a babára.

-          Nancy. Mi boldogok vagyunk a baba miatt… igaz?- néztem Nandora.

-          Igen. Én vagyok a legboldogabb ember ezen a világon.- ült le mellém mosolyogva.

-          Csak az zavar szerintem mindkettőnket, hogy utolsó futamunk a Renault csapattal és jó eredménnyel akarunk búcsúzni.- Fernando bólogatott.

-          Majd lesz valahogy.- mondta Kitty.

-          Eddig te mindig bejutottál Q3-be.- mondta Nancy Fernandonak.

-          Nem mindig, de tényleg sokszor. Most viszont a Q2-be való jutás is… Nehéz lesz.

Elhallgattak. Én visszatértem az adatok elemzésére. Bob lépett be.

-          Mi ez a nagy szomorúság?- kérdezte.

-          Az eredmények miatt.- mondta Nancy.

-          Gyerekek. Tegyétek félre ezeket a papírokat.- vette el Fer papírjait, majd nyúlt az én papírjaim felé.

-          Még ne. Hisz így nem lépünk előbbre.

-          Daniela. Köszönöm a munkátok, de láthatod te is, hogy milyen a kocsi.- vette el a papírokat.- Menjetek enni.- ment el.

-          Majd mi mindent beleadunk időmérőn, oké?- fogta meg a kezem Nando. Bólintottam.

-          Menjünk enni. Én tényleg éhes vagyok.- mosolygott Nancy.

-          Legyen. Menjünk.