November 12.- én eljött az orvos és megvizsgált. Zöld utat adott. Végre felkelhettem az ágyból. 13.-án összepakoltunk és másnap Amerikába utaztunk. Kitty és Ricsi már vártak minket. Másnap Nancy-ék is átjöttek. A kanapén ültünk, és beszélgettünk, mikor Ricsi felállt, és Kitty felé fordult. Elővett egy gyűrűt és megkérte a kezét. Nagyon aranyosak voltak együtt. Kitty olyan boldog volt. Nem is akartuk nagyon sokáig zavarni őket, így másnap hazaindultunk Svájcba.

Teltek a hetek. A laptopomon neteztem, zenéket hallgattam, és nagyon elgondolkodtam.

-          Kicsim.

-          Fernando. Igen?

-          Min gondolkodsz?

-          Semmin…

-          Látszik.- mosolygott. A szemébe néztem, majd újra a gépre figyeltem.- Mérges vagy rám valamiért?- bújt hozzám.

-          Dehogy! Honnét veszed?

-          Csak olyan szótlan vagy.

-          Fáradt vagyok, ez minden.

-          Értem. Kicsim. Van itt valami… Egy kisebb ajándék.

-          Mi az?- állítottam le a zenét.

-          Gyere.- fogta meg a kezem. Lementünk, majd a nappaliban álltunk. Nagyon romantikus volt, mert sötét volt és pár gyertya égett.- Sokat gondolkodtam. Gondolkodtam. Én szeretlek.

-          Én is viszont szeretlek téged.

-          Van itt valami.- adott a kezembe egy vörös rózsát. Megszagoltam. Finom illata volt. Fer hirtelen letérdelt előttem.

-          Nando…

-          Dani. Én… Hozzám jönnél feleségül?- és elővett egy kis fekete dobozkát, majd kinyitotta. Egy gyönyörű gyűrű volt benne. A lélegzetem is elállt.

-          Igen!- mondtam ki. Elmosolyodott, majd felhúzta a kezemre. Ekkor a sötétből feltűntek az ismerős alakok. Kittyék, Nancyék, Fer szülei, barátok, stb. Értetlenül néztem Fernando-ra, hogy hogy hozta össze ezt az egészet…

Karácsony előtt mi is és Kittyék is összeházasodtak. Az ünnepek nyugalomban teltek. Január elején Nando ment a síelésre. Én csak elkísértem, de a pályára nem mentem ki. 4 hónapos terhesen már nem síelek. (orvos nem is engedte, ezt hozzáteszem J ) A téli tesztek mentek javában. Február végén megjött az új Ferrari. Jól állunk, állnak. Mentem Nando-val Bahrein-be és az egyéb futamokra…

(Török GP, 2010. május 29. szombat)

Fernando és én a Ferrari Motorhome-jában ültünk. Épp meccset néztünk a TV-n.

-          Hogy állunk?- lépett be Felipe.

-          Nyerésre.- nevetett Fernando.

-          És lő… Áhhh. Ezt kihagyni.- legyintettem egyet. Közben a baba egy nagyot rúgott.

-          Minden rendben?- kérdezte Felipe. Az arckifejezésem láttán, valószínű.

-          Persze. Csak a baba rugdos. Már most a gázpedált nyomja.

-          Vagy a focilabdát rúgja.- ért a hasamhoz Nando.

-          A gázt nyomja.

-          Fiú lesz?- kérdezte Felipe.

-          Lány.- mosolyogtam.

-          És mi is lesz a neve?

-          Vanessa Fernanda Alonso. Nagyon aranyos név.

-          Az.- mosolygott.

-          És hogy van a kisfiad?- kérdezte Fernando közben tőle.

-          Jól. Nagyon imádom. Múltkor egy nagyot fürdőztünk.- mosolygott.

-          Hú, elképzelem, ahogy majd a kislányunk fürdeted.- néztem Nando-ra.