Engem rendbe szedtek, majd átvittek a „szobámba”. Közben Fer szülei is megérkeztek…

(Alonso)

Vanessa a többi kis csöppséghez hasonlóan a kiságyában feküdt. Mi az üvegfal mögül figyeltük. Olyan aranyos. A legédesebb baba.

-          Mi is lesz a teljes neve?- kérdezte anya.

-          Vanessa Fernanda Alonso. Az én kislányom.

-          Nagyon aranyos. Gratulálunk kisfiam.- ölelt meg anya, majd apa is.

-          Kicsit sokáig tartott, de végre a kezemben foghattam.

-          Jó reggelt, elnézést a zavarásért.- jött egy nővérke.

-          Jó reggelt. Minden rendben van a kislányommal? Vanessa-val?

-          Minden rendben és a felesége is már a szobájában van. Be lehet menni hozzá, viszont a doktor úr azt kérte, hogy ne legyenek bent egyszerre sokan. Pihennie kell.

-          Rendben. Köszönöm.

-          Most megyek.- távozott.

-          Én bemegyek Dani-hoz. Vigyáztok itt Vanessa-ra?

-          Természetesen. Menj csak.

-          Oké. Majd beszélünk még később.

(Daniela)

Pihentem a szobában, mikor Nando belépett. Halkan becsukta az ajtót, majd közelebb jött.

-          Ülj ide mellém.- csúsztam kicsit arrébb.

-          Hogy vagy?- kérdezte. A kezem megfogta és puszit adott rá.

-          Fáradtan, de jól. Vanessa? Minden rendben igaz?

-          A lehető legjobban van. Nagyon aranyos. Imádom.

-          A legédesebb kislány ezen a világon.

-          Édesem.- simította meg az arcom.

-          Bocsi, kicsit fáradt vagyok.

-          Értem.

Ajtónyitódást hallottam. Fer szülei és Kitty-ék jöttek be.

-          A doktor azt mondta, hogy behozzák Vanessa-t.- Ana boldogan mondta.

-          Aranyos nagyon Vanessa. Jól vagy Dani?- kérdezte Kitty. Bólintottam. Az ajtó kinyílt és behozták a kis Vanessa-t. Fer felvette, majd leült mellém, és a kezeim közé adta.

-          Imádlak titeket.

-          Kisfiam. Egy képet csinálhatunk rólatok? A rokonoknak elküldenénk.

-          Persze.

Nando közel bújt hozzám, és a fényképezőbe mosolyogtunk. Pedro, az orvosom aztán megkérte, hogy menjenek el, mert hogy tudjak pihenni. Vanessa maradhatott, mivel minden rendben volt vele. Fernando is maradt, és megkértem, hogy ne azon a kényelmetlen fotelben, hanem mellettem aludjon. Elvégre elférünk egymás mellett. J

Vanessa a kiságyban, amiben behozták aludt. Fer és én figyeltük őt.

-          Köszönöm. Köszönöm kicsim.- mondta Nando.

-          Én köszönöm. Hogy mellettem voltál.

-          Olyan csodás kislány.

-          Már látom előre, hogy milyen lesz az első fürdetés és pelenkázás. Nincs túl sok gyakorlatom.

-          Nekem sincs, de majd együtt megoldjuk, nem?

-          De.

-          Csodás évek várnak ránk. Amikor járni tanul majd.

-          És az első szavakat kimondja.

-          Hú. Most tudatosult bennem, hogy mennyi feladat vár rám. Az összes udvarlótól meg kell védenem.

-          Az még messze van. Az első Kartozás közelebb van. Már látom…

-          Kartozás? Nem. Hisz ő lány.

-          És? Attól még nem versenyezhet?

-          Nem tiltom meg neki, természetesen, de nem örülnék. Veszélyes az autósport.

-          Aranyos, ahogy így aggódsz érte már most.

-          Na jó. Késő van. Most szépen aludj. Nagyon kifáradtál.

-          Ez igaz. Megnéznéd, jól be van takarva?

-          Persze.- állt fel, és odalépett a kiságyhoz.- Rendesen be van takarva. Mélyen alszik, mint a mormota.- jött, és feküdt vissza mellém. Adott egy puszit, majd lassan elaludtunk.