- Tessék? – Fehéredett el a jégember. Újdonsült pilótatársa még fel sem fogta, mit mondtak neki, csak mosolyogva nézett maga elé, kívülről nézve úgy nézhetett ki, mint egy drogfogyasztó, akinél most kezdett el hatni az anyag. Az összegyűlt emberek is elég érdekesen kapkodták a tekintetüket, hol Jeanra, hol Laurára, hol pedig Kimire.

- Jól hallottátok. – Mondta komoly arckifejezéssel a csapatfőnök.

- Köszönöm, hogy engem választottak, nem fogok csalódást okozni. Üdv, kedves csapattársam. – Vigyorgott kajánul Kimsterre.

- Ja, és még valami. – Nézett szigorúan Jean a pilótáira. – Engem nem érdekel, mit csináltok a pályán, vagy a csapaton kívül, amikor a Ferraris kollégákkal vagytok együtt, nem pazaroljátok az időt és a türelmet gyermeteg veszekedésekre, maximálisan a versenyre koncentráltok, mert aki ezt nem tudja teljesíteni, most csomagolhat, és mehet ahova akar, világos voltam?

- Aha.

- Ja.

- Nem hallom.

- Igen. – Mondta egyszerre, száját húzva a két finn.

- Rendben, akkor van valakinek, bármilyen kérdése az elmondottakkal kapcsolatban? – Mindenki csöndben ült a helyén.

- Akkor mindenkinek köszönöm a megtisztelő figyelmet, 3 hét múlva ugyanitt. – Zárta sorait Mr. Todt. Mindenki csöndben elhagyta a termet, csak a két pilóta maradt odabent.

- Most örülsz? – Kérdezte szemrehányóan az első számú sofőr.

- Nem tudom, miért kérded ezt, hisz látszik.

- Gondolhattam volna, hogy nem érdekel, kit taszítottál el a helyéről.

- A csapat döntött így, én pedig engedelmeskedem.

- Az persze egy percig sem izgatott, hogy ezt még helyre lehetett volna hozni.

- A franc essen beléd! Hirtelen baromira erkölcsös lettél, mond már ki, hogy nem érdekel, kivel kell együtt dolgoznod, csak ne én legyek!

- Ezt jól tudod. Jó lenne ha gyorsan elhúznál innen.

- Csak nem attól félsz, hogy a földbe döngöllek?

- Ugyan már, csak jót tenne egy kis csapaton belüli versengés. Így viszont ennek nem túl sok esélyét látom.

- Te mekkora egy szemét vagy! – Csóválta a fejét a lány. Hirtelen egy ismerős alakot láttak közeledni a sötétített üvegajtón keresztül.

- Mi ez a veszekedés?- Jött be az ajtón Felipe, a két veszekedő fél nagy meglepetésére.

- Hát te? – Csak ennyit sikerült kinyögnie Laurának a meghökkentségtől.

- Kedves fogadtatás.

- Miért, mit vártál ettől? – Kérdezte Iceman gúnyosan.

- Milyen jó, hogy volt gyerekszobád. Mi lenne, ha nem lett volna? – Vágott vissza neki.

- Hé, hé, hé elég legyen srácok. Csak azért jöttem, hogy megtudjam, mi volt a megbeszélésen.

- Röviden: A csaj átveszi a helyed.

- Akkor jó.

- Igen, ha nem akarunk túl sok pontot szerezni idén. – Mondta Kimi flegmán.

- Ha engem kérdezel, szerintem a csapat jól döntött. – Reagált a brazil, majd távozott. A lány követte a példáját, de előtte még vetett egy gyilkos pillantást honfitársára. Eközben a helyet már rég elhagyó két úriember hosszasan beszélgetett…