- Szia, Laura! Hogy vagy? – Szólt bele a telefonba Nico.

- Köszönöm, jól vagyok. És te? – A lány egy kicsit feszült lett.

- Remekül. Hogy teltek az ünnepek? Én Apámékkal töltöttem a karácsonyt, aztán meg leugrottunk néhány barátommal Mallorcára szilveszterezni.

- Én a karácsonyt egyedül, az újévet pedig Heikkiékkel ünnepeltem.

- Az jó. Egyébként minek köszönhetem a hívásod?

- Döntöttem. Rólunk.

- És mire jutottál?

- Sok mindent szeretnék mondani, és ez nem igazán telefontéma, ezért jobban örülnék, ha eljönnél hozzám, Zürichbe, hogy nyugodtan beszélgethessünk.

- Rendben, úgyis Svájcban vagyok, add meg a címed és nem sokára ott vagyok. – Ez meg is történt, majd bontották a vonalat. Nico reménykedve szállt be autójába, úgy gondolta, ha Laura magához hívatja, biztos valami fontosat akar mondani. Fél óra alatt ott is volt, felcsöngetett, s máris a lány házában találta magát.

- Szia!

- Szia, gyere beljebb! – Mosolyodott el halványan Laura, majd megölelte a belépő fiút. Nico gyorsan megszabadult a kabátjától és a cipőjétől, majd követte a lányt a nappaliba.

- Wow, nagyon szép a zongorád, hogy fért ez be ide?

- Köszi, hát nem volt egyszerű, de megoldottam néhány erős költöztető segítségével. Nos, ha nem lenne gond, rögtön a tárgyra is térnék. Sokat gondolkodtam az ünnepek alatt rád, és arra jutottam, hogy szeretnék veled lenni – itt látta, hogy a srác elindul felé, de gyorsan hátralépett néhány lépést jelzésképp-, azonban vannak dolgok, amit, tudnod kell, mielőtt ez a kapcsolat elkezdődik: elsőként azt, hogy szeretek független lenni, tehát nem szeretem, ha a barátom állandóan a nyomomban van, és féltékenykedik.

- Oh, ettől ne félj, én is szeretem a függetlenséget…

- Még nem fejeztem be: másodszor pedig azt, hogy még nem voltam pasival, és nem biztos, hogy ezen mostanság változtatni akarok. Ezen információk mellett szeretném tudni, hogy akarsz-e így is járni velem. – Kis hatásszünet után Nico is megszólalt.

- Ha azt hiszed, ezekkel eltántorítasz attól, amit szeretnék, nagyon tévedsz. – Ment a lehető legközelebb a lányhoz, kezeit pedig a derekára helyezte.

- És mit szeretnél? – Kérdezte Laura, miközben karjait a fiú nyaka köré fonta.

- Téged. Nagyon. – Hitelesítette szavait egy szenvedélyes csókkal. Egy pár perc múlva, mikor vége lett, a finn lánynak szinte fájt, ezért mohón visszacsókolta őt.

- Karácsony óta erre a pillanatra vártam. – Súgta a srác fülébe.

- Ezt én is elmondhatom magamról. De örülök, hogy végre beteljesedett.

- Kérsz valamit inni? – Bújt ki az öleléséből, majd elindult a konyhába.

- Hát, igazából csak egy pohár ásványvizet, mert kocsival vagyok.

- El is mész? Én azt hittem, ma nálam töltöd az éjszakát.

- Hidd el, maradnék még, de holnap mutatják be az új autót Németországban, 4 óra múlva indul a gépem Berlinbe.

- Ti aztán gyorsak vagytok, nekünk csak annyit mondtak, majd valamikor január közepén.

- Nyugi, én is két napja szereztem róla tudomást, nem hiszem, hogy téged előbb hívnának fel.

- Akkor abbahagyom a reménykedést. - vágott savanyú képet Laura – És mikor találkozunk?

- Akár el is kísérhetnél, így nem kéne elválnunk most.

- Nem, köszi, most nincs kedvem, főleg a boldogság idején az újságírókkal jó pofizni.

- Nem is kell, elmegyünk a szüleimhez, vagy foglalunk egy hotelszobát, és ott elleszel.

- A hotelszobás megoldás megnyerte a tetszésem. – Nem is tétováztak: foglaltak egy repjegyet a lánynak, és már ott sem voltak.