Így hát az újdonsült pár elrepült a Berlini járattal. Laura igazán élvezte ezt a rövid repülést, mert ilyesmi kevésszer fordult vele elő eddigi élete során. Párjával az egész utat végigcsevegték: egyre többet, ráadásul egyre gyorsabban beszéltek. Állandóan bla, bla, bla…

A légi utas kísérők is csak ezt hallották folyton, mikor mellettük haladtak el. Gyorsan megérkeztek a csomagjaikkal együtt, majd kisebb autóút megtétele után elérték úti céljukat. A városban, ahova mentek, egy szép hotelbe mentek, amit Nico már régen ismert. A recepcióson látszott, hogy felismerte mindkettejüket, de nem fújta fel a dolgot.

- Üdvözlöm! Miben segíthetek?

- Jó napot! Egy kétágyas szobát kérnék, teljes felszereltséggel.

- Rendben. 323-as szoba. A csomagjaikat esetleg…

- Köszönjük, megbirkózunk vele. – Mondta a srác, majd elindultak felfelé. Mivel egy szót sem értett németül, Laura inkább az ízléses berendezést figyelte a beszélgetés idején. Mikor beléptek a szobába, a nagysága miatt rögön rájött, ez egy két ágyas szoba. Rögtön meg is kérdezte a barátjától:

- Ez a szoba miért kétágyas, mikor nekünk csak egyre van szükségünk?

- Mert tévedsz. Nekünk pont ez a szoba a megfelelő. Mielőtt magam mellé engedlek, meg kell ismernem téged. Úgy vélem, ez a pár nap bőven elég lesz erre.

- Rendben, igazad van. – Bújt hozzá a fiúhoz.

- Tudod mit vettem rajtad észre?

- Mondd nyugodtan, ne kímélj…

- Azt, hogy a korodhoz képest elég gyerekes vagy.

- Ezt már elég sok ember vetette a szememre azok közül, akik ismertek, teszem hozzá: nem alaptalanul, a számomra utálatos emberekkel képes vagyok butaságokon összeveszni, ráadásul elég bolondos természet az enyém, de próbálom az élet fontos döntéseit felnőttként meghozni.

- Helyes. Egyébként nem csodálnám azt sem, ha kiderülne, hogy ez azért van, mert így tudod leginkább elviselni a veled történt dolgokat, ami nem baj.

- Lehet, hogy igazad van, de nem panaszkodhatsz, így legalább egy agyi szinten mozgunk.

- Legalább senki sem mondhatja, hogy az érett nőkre bukom. – Vigyorgott Nico.

- Szóval a korom alapján mindenki egy vén satrafának tart. Még te is. Nem is tudom igazából, mit eszel rajtam, így 30 felé előjön a narancsbőr, a banyakór is hamarosan elkap, nem sokára ráncos, és bajszos leszek. Így most már én is úgy gondolom, hogy öreg vagyok.

- Dehogy is, én nem így értettem, csak vicceltem.

- Kár a gőzért, ebből már nem magyarázod ki magad. – Játszotta Laura a sértődöttet hitelesen.

- Nem is akarom. – Vonta magához a srác. Mélyen egymás szemébe néztek. Valahogy sikerült oly mód elveszniük a másik tekintetében, hogy mire felocsúdtak, már negyed óra is eltelhetett. Ezután csöndben leültek egymás mellé, majd nézni kezdték a tévét. Pár perc múlva újabb beszélgetésbe vágtak este pedig városnéző gyaloglásra indultak. A hosszú séta után lefürödtek, majd alváshoz készülődtek.

- Jó ötlet volt eljönnöm veled ide, köszönöm ezt a szép napot.

- Nincs mit, és örülök, hogy így döntöttél. – Mondta Nico egy hosszú csók kíséretében. Mielőtt azonban a lány felébredt volna ennek bűvöletéből, már fel is kapta, s bevitte a szobájába, hogy az ágyára fektethesse.

- Jó éjszakát!

- Jó éjt!

- Szép álmokat!

- Köszönöm. – Ezen szavakkal búcsúztak egymástól.