Finn hősünk nagyon örült ennek a hangnak, ott is hagyott mindent, úgy ahogy volt, s meg sem állt az ajtóig. Ott pedig az általa már nagyon várt ember jelent meg.

- Csodák csodája! A tékozló fiú hazatért! Hm… este 11-kor, épp időben.

- Siettem, ahogyan tőlem tellett.- Mondta e szavakat egy szép vörös rózsa átnyújtása közben.

- Nem mondod, hogy holmi gazokkal akarsz lenyűgözni engem?- Incselkedett a lány.

- Nem csak gazokkal. Ezzel is… meg ezzel… meg ezzel… - Mondta apró csókok kíséretében.

- Kevés, ennél több kell, ha valóban ki akarsz engesztelni. – Ment a tévéhez, hogy bekapcsolja.  A német srác ledöbbent a viselkedésén. Utána ment, de nem tudott kinyögni egyetlen szót sem, csak elkámpicsorodva leült a világító doboz elé. Laura látta ezt a bánatos ábrázatot, tudta, barátját elszomorította a helyzet, hogy nem volt képes örömet szerezni neki. Nagyon aranyosnak találta őt, amiért ennyire szívén viselte az érzéseit. Hátát simogatva súgta fülébe a következőket:

- Nico, édesem, ne haragudj rám, semmi komolyság nem volt abban, amit az előbb mondtam neked, nem gondoltam, hogy ezzel fájdalmat okozhatok, nagyon hiányoztál, annak is örülök, hogy visszaérkeztél, meg hogy itt vagy velem.

- Bocs, de ezekhez már fáradt vagyok, el is megyek inkább aludni. – Láthatóan besokallt a fiú. Mikor azonban elindult volna, a sztárhírek keretein belül tette közzé a helyi kereskedelmi csatorna a parkban történt apró afférját. – Laura, az tényleg te voltál ott, és bántottad azt a szegény férfit?

- Igen. De az a „szegény” férfi nem is annyira szegény, mint te azt gondolod.

- Mit tehetett ő veled, amiért ezt kellett vele csinálnod?

- Végül is, csak elhitette velem, hogy szeret, én pedig teljesen belé voltam habarodva, ő meg csak a családi örökségemre pályázott, s mire észrevettem elég nagy összeget zsebre vágott, de nem is a pénz érdekelt, így is van bőven, mindössze az fájt, hogy az az ember, akit mindenkinél jobban szeretek, úgy átvágott, mint a huzat! Jót beszélgettünk, jó éjt! – Rohant be a szobájába a lány. Az ágyára dőlt és érezte, ahogy remegtek a kezei, tehát síráshatáron állt. De ő sajnos nem engedhette meg magának azt a luxust, hogy bárki így lássa. Mély lélegzetekkel próbálta megnyugtatni magát, miközben simítást érzett a vállán. Gyorsan felült, de nem akart Nico szemeibe nézni, inkább lesütötte saját szemeit. Barátja azonban könnyű szerrel le tudta gyűrni silány próbálkozását. Bal kezével finoman megemelte a lány állát, így a rabul ejtő tekintete elkerülhetetlen volt a számára. Laura inkább nem szólalt meg ezúttal, nem akart ismét buta dolgokat mondani. Nem is kellett mondania semmit. Nico beszélt helyette.

- Ez volt az a rossz tapasztalat, akire célozgattál néha, Erick, igaz?

- Ahogy mondod. Nem volt könnyű ezt megemésztenem lelkileg. És újból be is akart volna próbálkozni, de pechjére, nem vagyok annyira hülye, hogy újból elhiggyem neki a sok hazugságát. Az sem igaz, amit kérdez. Még az sem, ahogy levegőt vesz.

- Bocsáss meg, nem is gondoltam, hogy ő lehet az. – Simogatta barátnője hátát.

- Szívesen maradnék így veled még két hétig, jól esik a biztonságérzet, melyet a karjaid nyújtanak számomra. – Így is maradtak jó ideig, majd mikor a német srác észrevette a leányzó elalvását, szépen betakargatta őt, s a Tv lekapcsolását követően saját hálókörletébe vonult, már hullafáradtan.

***

Másnap reggel Laura elég nyomottan ébredt, a kedélyállapota ehhez mérten nem is volt annyira rossz. Lassacskán sikerült életet vernie magába és hozatnia magának egy forró csokit, meg egy tejeskávét. Ezen végtelenül egészséges italok elfogyasztása után végre eljutott egy hidegzuhanyig, sőt a nehéz felöltözést is sikeresen végre sikerült hajtania. Lassan a párja is előbújt így „hajnali” dél tájt. Rendeltek maguknak egy felettébb ízletes reggelit. Idilli falatozásukat azonban megzavarta a lány telefonja.