A tenger mindig lenyűgözte Alyssát. Nézte a vizet, mely végtelenség érzetét adta, nyugalmat árasztott, és ahogy a szél simogatta az arcát, olyan érzés volt, mintha megérintette volna valaki. Valaki, akire már régen vágyott, aki még mindig nem érkezett meg, aki talán sohasem létezett, csak az álmaiban. Nagyon élvezte, hogy egy kicsit egyedül lehet, mielőtt beleveti magát a Forma 1 csillogó, lázasan lüktető forgatagába, itt, Monte Carlo-ban. Egy könnycsepp gördült végig az arcán – biztosan a szél bántja a szemét, gondolta -, és nagyot sóhajtva elindult vissza, az útra, ahol az autóját hagyta. Monaco-ban mindig nehéz közlekedni, hát még akkor, ha a száguldó cirkusz látogatott el a hercegségbe, átrajzolva annak úthálózatát, ráadásul Alyssa még sosem volt itt. A kocsival a szállodába hajtott, és átöltözött, hiszen a Ferrari PR-igazgatójával készült üzleti találkozóra, úgy vélte, mivel üzleti úton van, ez az alkalom kosztümös megjelenést kíván. A hotel közel volt a pályához, így Alyssa gyalog közelítette meg a helyszínt. Ahogy egyre közelebb ért, a szíve hevesebben vert, hiszen még mindig nem tudta elhinni, hogy itt van, és mindaz, amit eddig a televízió képernyőjén keresztül figyelt és csodált, kitárul előtte, és Ő része lehet a csodának – még ha apró része is csupán. Amikor belépett a paddock kapuján, azonnal meglátta a Ferrari motorhome-ját, nem volt hát szüksége útbaigazításra. Az ajtón belépve a recepcióshoz fordult:

- Jó napot kívánok, Alyssa Stewart vagyok, Serena Doroval beszéltem meg találkozót 14 órára. Kicsit korábban érkeztem, de szívesen várok!

- Azonnal megkeresem Önnek az igazgatónőt, és kérem, amíg várakozik, foglaljon helyet – mondta a recepciós rendkívül udvariasan, és olyan barátságosan mosolygott, hogy azzal mosolyt csalt Alyssa arcára is. Valóban: nem telt el öt percnél több, és egy magas, energikus, szőke hölgy tűnt fel a recepciónál. Szívélyesen üdvözölte Alyssát:

- Nagyon örülök, hogy megismerhetem Ms. Stewart – mondta, mire Alyssa szabadkozni kezdett:

- Kérem, szólítson Alyssának! – az ajánlatot Doro igazgatónő szívesen fogadta, tehát megegyeztek abban, hogy a továbbiakban tegeződnek majd.

- Alyssa, ebédeltél már? Nekem ma még reggelizni sem volt időm, és szívesen venném, ha egy kellemes ebéd mellett beszélgetnénk!

Alyssa természetesen beleegyezett, és Serena kalauzolásával átsétáltak a motorhome-ban kialakított étterembe.

- Nos, Alyssa – kezdte Serena – nagyon érdekes ötleteket tartalmazott a pályázatuk, melyet a Ferrari közönségkapcsolatainak ápolására dolgoztak ki. A Scuderia Ferrarinak mindig fontosak voltak az emberek, nem csak a vásárlók, hanem a nézők és rajongók is, és most, amikor világválság miatt visszaesett az érdeklődés a Forma 1 iránt, feltétlenül tennünk kell valamit azért, hogy ne veszítsük el rajongóinkat, akik a Fiat-konszern által gyártott autók, valamint a szponzoraink termékeinek potenciális vevői is egyben. Nagyon örülök, hogy vendégül láthatunk ezen a héten a csapatnál, és bízom abban, hogy a nálunk szerzett tapasztalataid értékes segítséget nyújtanak majd az ötletek részletes kidolgozásakor.

- Ebben egészen biztos vagyok – mondta Alyssa -, és nem tagadhatom, hogy számomra nem csak szakmailag, hanem emberileg is rendkívül nagy lehetőség az, hogy itt lehetek!

- Tehát rajongó is vagy, nem csak profi marketing szakember?

- Előbb voltam rajongó, mint marketinges – mondta mosolyogva Alyssa -, és a Ferrari mindig a kedvenc csapatom volt.

- Így még nagyobb örömet jelent a közös munkánk – felelte Serena, és beszélgetésüket ebben a kedélyes, barátságos hangnemben folytatták tovább.

Ebéd után Serena felajánlotta Alyssának, hogy körbevezeti a motorhome-ban, majd a paddockban is. Elindultak, s Alyssának minden energiáját igénybe vette, hogy ne forogjon körbe-körbe, mint egy ringlispíl, hiszen úgy érezte, ennyi mindent nem is lehet befogadni egyszerre. Akármerre is nézett, mindenhol „ismeretlen ismerősöket” látott: sorra bukkantak fel az autósport királykategóriájának sztárjai – Fernando Alonso, Lewis Hamilton, Robert Kubica, Sebastian Vettel, Jenson Button… olyan lelkesen nézte a futamokat, bújta az interneten a híreket, hogy úgy érezte, ismeri is Őket, de látni, hallani, szinte érinteni… ezt nem is remélte. Közben pedig meg kellett őriznie a profizmusnak legalább a látszatát, arról nem is beszélve, hogy Serena folyamatosan beszélt hozzá, a véleményét kérdezte a látottakról, akkor, amikor megszólalnia is nehéz volt.

Körülbelül félórája sétáltak a paddockban, amikor Serenának megszólalt a mobiltelefonja. Rövid beszélgetés után az igazgatónő visszakísérte Alyssát a Ferrari motorhome-jába, elnézést kérve, amiért rövid időre magára kell hagynia, de kérte, hogy addig igyon meg egy cappuccino-t – a legjobbat, amit a paddockban kaphat. Alyssa örült a lehetőségnek, hogy egy kicsit összeszedheti a gondolatait, majd a cappuccino mellett jegyzeteibe mélyedt.