- A rohadt életbe, ez nem lehet… - szitkozódott Kimi, mikor az ébredés pillanataiban az órára nézett. 9 óra 45 perc volt, ami tragikus, hiszen a csapatfőnök 10 órára rendelte be egy értekezletre, és ha figyelembe vesszük, hogy Ő még csak most ébredt fel, mindehhez hozzáadjuk a hotel paddocktól való távolságát, és az elindulás előtti készülődéshez szükséges 10 percet, világosan látszott, hogy elkésik. Nem kicsit, nagyon. Már megint. Ha ehhez hozzátesszük, hogy Stefano Domenicalli kevés dolgot utál annyira, mintha valaki elkésik, akkor nyugodtan állíthatjuk, hogy Kiminek nagyon rosszul indult ez a napja.

Ugyanebben az időpontban Alyssa megérkezett a Ferrari motorhome-jába, hogy találkozzon a csapatfőnökkel. Stefano nagyon udvarias és szívélyes ember, igazi gentleman. Elmondta, hogy csapaton belül mindenki tegeződik mindenkivel, tehát ha Alyssát nem zavarja, nyugodtan tegezzen bárkit, akivel csak találkozik. Ezután Serenával bekísérték Alyssát egy tárgyalóhelyiségbe, ahol már ott voltak a sajtósok, a versenymérnökök, a csapatvezetés néhány tagja, a tesztpilóták, és természetesen Felipe Massa is. Igaz, mindenki a tálalóasztalra készített kávéskannák körül forgolódott.  Serena bemutatta a megjelenteknek Alyssát, és pontban 10 órakor elkezdődött az értekezlet. Alyssa egy projektorra vetített program segítségével ismertette elképzeléseit arról, hogyan kerülhetne közelebb a Scuderia Ferrari-csapat a rajongókhoz, a közönséghez. Nem volt izgatott, az izgalmát a felváltotta a profizmus. Körülbelül 20 perce beszélt már, amikor nyílt az ajtó, és farmerben, a csapat piros egyenpólójában, baseballsapkában és napszemüvegben, lezserül besétált Kimi Räikkönen. A csapatfőnök szemében düh villant, de nem szólt, csak intett a pilótának, hogy keressen magának helyet, majd jelezte Alyssának, hogy folytathatja az előadást.

Kimi leült, körülnézett, és konstatálta, hogy Ő volt az egyetlen, akinek nem sikerült időben érkeznie. Látta, hogy mindenki egy nőt figyel, aki valamit magyaráz, de mivel az előző esti buli csak aznap hajnalban ért véget, elmúlt már 5 óra, mire ágyba került, és lehet mondani, hogy akkor már nem volt szomjas, a feje hasogatott, és egyáltalán nem érte el az ingerküszöbét az értekezlet témája sem, hát napszemüvege mögé bújva inkább szunyókálni próbált.

Alyssát az előadás ritmusából nem zökkentette ki Kimi érkezése, az viszont nagyon zavarta, hogy a pilóta nyilvánvalóan nem figyel rá – bár ami azt illeti, semmi másra sem. Néhány perc múlva befejezte a prezentációt, és kérte a jelenlévőket, kérdezzenek nyugodtan. Több kéz is a magasba emelkedett, a résztvevőket láthatóan magával ragadta az imént hallott előadás, Alyssa alig győzött a kérdésekre válaszolni. Az egyetlen, aki meg sem mozdult, Kimi volt. Amikor az utolsó kérdés is elhangzott, és a csapattagok zajos széktologatással egybekötve igyekeztek elhagyni a termet, Kimi is felriadt, és igyekezett a többiek között elvegyülve, feltűnés nélkül eltűnni, mikor a csapatfőnök megállította:

- Kimi, egy pillanatra gyere velem, kérlek! – mondta Stefano, és hangjából tudni lehetett, hogy ez most nem kérés, hanem utasítás. Kimi kelletlenül indult főnöke után, hiszen tudta, hogy a most következő beszélgetés nem lesz kellemes. Stefano irodájában mindketten leültek, majd a csapatfőnök egy percig némán nézte a pilótát, mielőtt megszólalt:

- Kimi, ez így nem mehet tovább! Nekem egy egész csapatot kell irányítanom, és nehéz úgy rendet tartani, ha a többiek azt látják: nálad az a szabály, hogy nincs szabály. Megértem, hogy most nehéz időszakon mész keresztül, a válás mindig kemény dolog, még akkor is, ha békében váltok el, és tudom, ez az év a pályán is nehéz, mert az autó nem igazán versenyképes, de kérlek, vegyél erőt magadon, és állj be a csapatba úgy, ahogyan azt például Felipe teszi. Ez csapatjáték, és te mostanában nem vagy csapatjátékos. Nem teszek neked szemrehányást a futamokon való sikertelenségért, hiszen az nem a te hibád, hanem az autóé, de tűrhetetlen, hogy vagy elkésel a megbeszélésekről, vagy el sem mész azokra, a csapattagok nagy részét levegőnek nézed, a csapattársaddal szinte szóba sem álltok egymással. Mi mindannyian nagyra becsülünk téged, világbajnok vagy, elképesztően jó pilóta, de sok tehetséges versenyző van, és közülük a legtöbbnek nem jelent terhet elviselni mindazt, amivel a Forma 1 jár. Kötelezettségeid vannak a pályán kívül is, és ezt nem hagyhatod figyelmen kívül! Meggyőződésem, hogy a mai megbeszélésen például egy szó sem jutott el a füledig. Éppen ezért délután négy órára idehívom Alyssa Stewart-ot, ahol egyrészt lehetőséged lesz tőle elnézést kérni, amiért elkéstél, másrészt egyeztethettek arról, hogy a hölgy elképzeléseinek valóra váltásában milyen szereped lesz a továbbiakban. Javaslom, hogy ne késs el, és ha kérhetem, a jobbik modorodat vedd elő – szeretnék hinni abban, hogy neked is van olyan! – ezzel a csapatfőnök jelezte, hogy a megbeszélés véget ért, és odafordult percek óta csengő telefonjához.

- A francba – gondolta Kimi, miközben kisétált a motorhome-ból. – Nekem egészen más terveim voltak ma délután. Például behoztam volna valamennyit az éjszaka elmulasztott alvásból. De már elmúlt dél – nézett az órájára -, az alvásnak lőttek, és különben is, aki bírja éjjel, az bírja nappal is – vigyorodott el, majd a mobiljáért nyúlt: - Hello Mark, van néhány szabad órám, gondoltam, felrázhatnál némi testmozgással. Hol? Az uszodában? OK, húsz perc múlva ott leszek!