Szép napsütéses szombati nap volt, Alyssa éppen a háza mögötti kertben a virágaival foglalkozott, és nem is hallotta a csengőt, így Gabriel szaladt ajtót nyitni.

- Hello Gabriel, Kimi vagyok! – mondta az angyali, szőke kisfiúnak mosolyogva az ajtóban álló férfi.

- Szia, tudom – válaszolt Gabriel úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy Forma 1-es sztárpilóták csengetnek be hozzájuk – hiába, 6 évesen egy gyerek még igazán egyszerűnek látja a világot -, majd megkérdezte:

- Megnézed az új legómat? Egy igazi klónhadsereg a Star Wars-ból, most kaptam anyutól! – és már húzta is magával Kimit kézen fogva a gyerekszobába.

- Gabriel, gyere kezet mosni, kész az ebéd! – tűnt fel Alyssa úgy tíz perccel később a gyerekszoba ajtajában, majd még a száját is eltátotta meglepetésében attól, amit ott látott: Kimit, amint Gabriellel a szőnyegen ülve elmélyülten legózott.

- Hello Alyssa! – mondta lágyan Kimi.

Alyssa zavarában hirtelen nem tudott megszólalni, így csak fejben emlékeztette magát arra: Gabriellel még beszélnie kell arról, hogy nem engedhet be csak úgy a házba senkit.

- Hogy kerülsz ide? – kérdezte amint megtalálta a hangját.

- Hiányoztál – mondta Kimi, mosolyogva Alyssa zavarán -, de tegnap estig nem volt biztos, hogy ide tudok repülni Maranellóból, és arra gondoltam, örülni fogsz, ha megleplek. Apropó: az előbb mintha valamilyen ebédet említettél volna…

- Persze – mondta még mindig zavartan Alyssa, és a konyhába indult, Kimi és Gabriel derűsen beszélgetve követték. Valahogyan túlestek az ebéden, ahol nem volt alkalmuk beszélgetni, mert Gabriel szinte megállás nélkül Kimit kérdezgette a Forma 1-től, és Kimi végtelen türelemmel válaszolt minden kérdésére. Ebéd után Alyssa megkérte Gabrielt, hogy játsszon egy kicsit egyedül, mert mindenképpen négyszemközt kell beszélnie Kimivel. A kisfiú egy kicsit húzódozott ugyan, de anyja határozott kérésére nem mondhatott nemet, így a kertben keresett magának elfoglaltságot.

- Nem túloztál, amikor a fiadról meséltél, Gabriel valóban tüneményes gyerek – mondta Kimi, miközben leültek a nappaliban. Nagyon türelmes voltál vele – mondta Alyssa, és már mosolygott, mint mindig, amikor a fiáról volt szó.

- Szeretem a gyerekeket – mondta egyszerűen Kimi, majd közelebb húzta magához Alyssát és megcsókolta.

- Ez már nagyon hiányzott – mondta Kimi elégedetten, és szemében felszikrázott a vágy.

- Nekem is – válaszolt fátyolos hangon Alyssa, de mind a ketten tudták, hogy ennél többet most nem tehetnek.

- Szívesen maradnék most veled, de „hála” az egyik őrült ötletednek, még ma vissza kell repülnöm Olaszországba. Monza előtt holnap tartja a csapat az első nyílt napot Maranellóban. Belegondolni is szörnyű, hogy egy egész napot kell a tifosikkal töltenem, és még Felipe sem lesz ott, hogy segítsen – panaszkodott Kimi.

- A rajongó nem ellenség – mondta Alyssa, és nagyon örült annak, hogy a csapat ilyen hamar megvalósítja az elképzeléseit. – Bálványoznak téged, példakép vagy, akár tetszik neked, akár nem, és gondolj csak bele, mennyi örömet adhatsz a rajongóidnak! Egy autogram, egy közös fotó, néhány szó neked nem kerül semmibe, de hosszú időre boldoggá teszi azokat, akik felnéznek rád! – győzködte Kimit, aki belátta, hogy ez igaz, de a lelkesedése nem lett sokkal nagyobb.

- Biztosan könnyebb lenne, ha ott lennél velem – próbálkozott. - Nagyon hiányoztál az elmúlt hetekben, és valahogyan ki kellene találnunk, hogyan tölthetnénk több időt együtt!

- Kimi, engem Londonhoz köt minden, a munkám, a családom, Gabriel néhány nappal ezelőtt kezdte el az iskolát, nem szaladgálhatok el innen csak úgy, amikor kedvem tartja – mondta Alyssa, és mindez igaz is volt, de közben feltette magának a kérdést, hogy ha tehetné, elutazna-e most Kimivel, és a válasz nem volt egyértelmű.

- Tényleg nem könnyű – ismerte el Kimi -, de ha vége a szezonnak, én tölthetnék több időt nálad!

- Majd meglátjuk – tért ki a válasz elől Alyssa, és arra gondolt, hogy most kapott másfél hónap haladékot arra, hogy döntést hozzon a kapcsolatukról.

- Anyu, most már játszotok velem is egy kicsit? – tért vissza a kertből Gabriel. Kimi az órájára nézett, és szomorúan állapította meg, hogy indulnia kell.

- Most már mennem kell, Gabriel – szólt a kisfiúhoz -, de biztosan nem most találkoztunk utoljára! – nézett Alyssára, megerősítést várva. Mindhárman az ajtóhoz sétáltak. Kimi szívesen búcsúzott volna egy csókkal Alyssától, de Gabriel előtt nem lett volna bölcs dolog, így egy röpke ölelésnél maradtak. Kimi beszállt az autóba, és már ott sem volt. Alyssa hallgatta Kimiről lelkendező kisfiát, és arra gondolt, hogy a Kimi és Gabriel közötti szimpátiából még lehetnek problémák.