A Szingapúri Nagydíj után Kimi jó hangulatban lépett ki a zuhany alól a motorhome-ban, amikor megszólalt a mobilja.

- Räikkönen – fogadta a hívást, miközben törölközött.

- Hello, Cathryn Johnson vagyok, Alyssa barátnője – hallott egy kedves női hangot.

- Valami baj érte Alyssát? – kérdezte rögtön aggódva Kimi.

- Nem, semmi baja, legalábbis egyelőre – mondta Cathryn. – Azért hívtalak fel, mert van valami, amit tudnod kell: Alyssa várandós, és a baba Liechtensteinben fogant.

- A francba – mondta Kimi, mert a hír hallatán elejtette a mobilját. – Cathryn, ez biztos?

- Ennél biztosabb már nem is lehetne!

- De miért nem Alyssa hívott?

- Ezt már nektek kell tisztáznotok egymással – mondta Cathryn, és ehhez gondolatban sok szerencsét kívánt mindkettőjüknek.

            Az a keddi nap is ugyanúgy indult, mint a többi. Susanne, a Golden Apple Marketing Ügynökség recepciósa nem akart hinni a szemének, amikor az ajtón szinte berobbanó férfit meglátta.

- Alyssa? – hangzott a kérdés röviden, de határozottan. Susanne az egyik ajtó felé intett.

Alyssa éppen egy marketingakció részleteiben merült el, és szinte nem is hallotta, hogy kinyílt irodájának ajtaja.

- Mikor akartad elmondani? – hallott egy halk, de vészjósló hangot.

- Nem akartam elmondani – szólt Alyssa néhány, óráknak tűnő másodperccel később, de nem nézett a kérdezőre.

- Még nem, vagy egyáltalán nem? – kérdezte Kimi továbbra is azon a vészjósló hangon, amitől Alyssa hátán végigfutott a hideg. Az agyában száguldoztak a gondolatok, menekülőutat keresett, de nem talált.

- Egyáltalán nem – mondta, és rájött, hogy ezt most nem ússza meg. Kimi néhány lépéssel megkerülte az íróasztalt, és felrántotta a székből Alyssát, majd az állát felemelve kényszerítette, hogy a szemébe nézzen.

- És ezt mégis hogy képzelted? … Az enyém a gyerek, ugye? … Hülye kérdés, hát persze, hogy az enyém! … És te úgy döntöttél, hogy megtartod magadnak? …. Anélkül, hogy beszélnél róla? … Mégis mit gondoltál, meddig tudod előttem titokban tartani? … Vagy az én véleményem egyáltalán nem is számít? … Hogy lehetsz ilyen önző, ennyire meggondolatlan?

Alyssa szeme hatalmasra nyílt, miközben a kérdéseket hallgatta, és próbált közben elhúzódni Kimitől, de az nem engedte.

- Nem, drágám, addig innen el nem mész, amíg ezt meg nem beszéltük – mondta Kimi, s szemei egészen elsötétültek a haragtól.

- Rendben – bólintott Alyssa -, de egészen elszédültem, kérlek, engedd, hadd üljek le!

Kimi még mindig nagyon dühösen, de óvón ölelte át Alyssát, és a kanapéhoz kísérte.

- Hallgatlak! – mondta Kimi valamivel nyugodtabban, de a viszonylagos nyugalom nem tartott sokáig.

- Én is csak három hete tudom biztosan, hogy gyereket várok – kezdte Alyssa. – Összezavarodtam, ami azt illeti, ez még most is így van, de abban egészen biztos vagyok, hogy nem akarlak téged belekényszeríteni abba a helyzetbe, hogy fel kelljen vállalnod egy olyan gyereket, akit nem is akartál.

- Alyssa, ezt a gyereket te sem akartad, nem tervezted, egyszerűen csak megtörtént – jegyezte meg Kimi -, és különben sem tudnál kényszeríteni semmire, amit én nem akarok!

- Ez valószínűleg így van – ismerte el remegő hangon Alyssa -, de értsd meg: én egyáltalán nem akarom, hogy az életed megváltozzon. … Többször is nyilatkoztál már úgy, hogy még nem akarsz gyereket, mert számodra most a versenyzés a legfontosabb… a Forma 1 veszélyes, bármikor történhet veled valamilyen szörnyűség, mondjuk, mint Felipével, és akkor ez a gyerek elveszítené az apját… és különben is, nekem már van egy gyerekem egy másik férfitól… 36 éves elmúltam, nem vagyok fiatal és független, és neked erre az egészre semmi szükséged sincs…

- Már megbocsáss, Alyssa, de én ezt nem értem – mondta Kimi. – A versenyzői karrierem miatt aggódsz, momentán helyettem is. A Forma 1 nem veszélyesebb, mint mondjuk az utcai autózás, ha ésszel csinálják, de te már most attól félted a gyerekünket, hogy ha engem baleset ér, nem lesz apja, és ezért úgy döntöttél, hogy akkor inkább egyáltalán ne is ismerhesse az apját…

- Engem nem kell kötelességtudatból feleségül venni – vágott közbe Alyssa.

- Nem emlékszem arra, hogy megkértem volna a kezedet – mondta Kimi -, legalábbis még nem! Abban azonban egészen biztos lehetsz: ha ez megtörténik, azt nem kötelességtudatból teszem, hanem azért, mert szeretlek, és veled, veletek akarok élni!

Alyssán látszott, hogy mondhatott Kimi bármit, nem győzte meg. Kimi tanácstalan volt, mit mondhatna még, és az időeltolódás meg a fáradtság sem segített összeszedni a gondolatait. Arról nem is beszélve, hogy a gyermekáldás híre még számára is új volt. Tudta, hogy szereti Alyssát, és most, hogy így alakult, egyáltalán nem volt ellenére az apaság, csak azt nem tudta, hogyan győzze meg Alyssát arról, hogy ne utasítsa el őt…