Kiminek nem volt túl sok ideje arra, hogy Alyssát győzködje, hiszen szinte azonnal újra repülőre kellett ülnie. A következő nagydíj helyszíne, Japán ugyanis a Fiat-konszern, és annak részeként a Ferrari számára egyaránt nagy és fontos piacot jelent, ezért a csapat Szingapúrból egyenesen Japánba repült, és bár a két futam között két hét szünet volt, Kiminek rengeteg PR-eseményen kellett részt vennie. Stefano Domenicalli nehezen adott engedélyt arra a csapat jelenleg első számú pilótájának és reklámemberének, hogy Szingapúrból Londonba repüljön, és onnét utazzon Japánba a csapat után. Kiminek pedig most sem volt választása, mennie kellett. Úgy érezte, az Alyssával kialakult helyzetre nem talál megoldást egyedül, ezért a következő hetekben – miközben Japán után Brazíliába utazott - több hosszú beszélgetést is folytatott telefonon, tanácsot remélve: beszélt az édesanyjával, a bátyjával, Jennivel és Mark Arnall-al is. A segítség végül onnan érkezett, ahonnét a legkevésbé várta.

            Október 28-án, amikor Kimi már Abu Dhabi-ban volt, Alyssa nem érezte jól magát reggel, ezért miután Gabrielt elvitte az iskolába, felhívta Enit, és elmondta, hogy nem megy be dolgozni, pihennie kell. Várandóssága harmadik hónapjának végén járt. A barátnők között az utóbbi időben kissé feszültté vált a hangulat, de mindhárman nagyon aggódtak Alyssáért, aki éppen gyümölcsteát készített a konyhában, mikor csengettek. Mikor ajtót nyitott, úgy meglepődött, ahogyan talán még soha életében.

- Hello Alyssa, Jenni Dahlman vagyok – mondta az ajtóban álló magas, gyönyörű fiatal nő. – Beszélni szeretnék veled. Bemehetek?

- Természetesen – lépett el az ajtóból Alyssa, majd a nappaliba kísérte és teával, kávéval kínálta vendégét.

- Nyilván nagyon meglepődtél azon, hogy itt látsz – kezdte Jenni. – Beszélgettem Kimivel, és azután úgy éreztem, muszáj találkoznom veled. Kimi nem kérte, hogy látogassalak meg, és nem is tud arról, hogy most itt vagyok. Tudod, hogy elváltunk Kimivel – kortyolt bele a kávéjába Jenni -, de nincs közöttünk harag, sőt, kimondottan baráti a kapcsolatunk. Bár egy kapcsolat elején az ember úgy gondolja, hogy a szerelem örökké tart, ez sajnos nincs mindig így. Velünk is ez történt, a szerelem elmúltával csak a barátság maradt, az pedig nem elég, hogy egy egész életre összekössön minket. Én nem tudtam osztozni Kimi szenvedélyében a Forma 1 iránt, őt pedig a lovak nem érdekelték, ami az én szenvedélyem. És még valami, ami nagyon fontos: a házasságunk évei alatt rájöttem, hogy nem vagyok anyatípus, igazán sosem akartam gyereket, Kimi viszont mindig is vágyott gyerekre, számára sosem az volt a kérdés, hogy legyen-e gyereke, hanem csak az, hogy mikor.

- Kedves tőled, hogy eljöttél, és mindezt elmeséled nekem – szólalt meg Alyssa -, de még mindig nem értem, mi volt a célod ezzel a látogatással.

- Semmi más, minthogy megpróbáljalak megakadályozni abban, hogy elkövesd életed talán legnagyobb hibáját – mondta Jenni. – Bennetek több közös vonás van, mint bennünk. Te imádod a Forma 1-et, engem mindig is untatott. Te már anya vagy, gyönyörű kisfiad van – vett kézbe Jenni egy Gabrielről készült fényképet egy közelében lévő asztalkáról -, és most megadhatod Kiminek azt, amire talán a legjobban vágyott egész eddigi életében. Tudom, hogy Kimi nagyon szeret téged, őszintén megkedvelte a kisfiadat is, és boldogan nevelné fel veled mindkét gyereket. Tudom, miért vagy bizalmatlan, hallottam a házasságodról és a férjedről is, de Kimi egyáltalán nem olyan ember, mint a férjed volt, és csak a lehetőségre vár, hogy ezt neked is bebizonyíthassa. Alyssa, te nem büntetheted magadat, a kisfiadat, a születendő gyermekedet és Kimit is azért, amit évekkel ezelőtt egy másik ember elkövetett ellened!

- Ez igaz – mondta tűnődve Alyssa.

- Szereted Kimit? – kérdezte Jenni.

- Igen, nagyon! – érkezett a gyors, határozott válasz.

- Akkor már nem kérdés, hogy, mit kell tenned, ugye? – mosolygott Jenni Alyssára.

Még körülbelül egy órán át beszélgettek, majd Jenni búcsúzott és elment. Alyssa pedig Gabrielért indult az iskolába, és tudta, hogy komoly beszélgetés elé néz kisfiával. Ahogy hazaértek, és Gabriel megebédelt, Alyssa az ölébe ültette, és beszélni kezdett.

- Kicsim, tudod, hogy mindennél jobban szeretlek téged! Okos kisfiú vagy, és tudom, hogy többet veszel észre és értesz meg a körülötted zajló eseményekből, mint bárki gondolná, és azt is észrevetted, hogy Kimivel közel kerültünk egymáshoz. Beleszerettem, és kisbabát várok tőle. Kimi velünk szeretne élni, és én is ezt szeretném.

- Szóval kistesóm születik, és ezután nekem is lesz majd apukám? – foglalta össze a hallottakat a maga módján Gabriel.

- Igen, ha te is szeretnéd – mosolygott Alyssa, és szeretettel ölelte magához a kisfiát.

- Anyu, én nagyon-nagyon szeretném, hogy boldog legyél végre! – mondta meglepő komolysággal Gabriel, és ekkor Alyssa elsírta magát örömében, annyira meghatotta kisfia törődése, és úgy érezte, hogy az eddig hordozott feszültség kősziklaként gördül le a szívéről. Hosszú idő után úgy érezte, hogy talán tényleg nincs lehetetlen…