Másnap, mikor felkeltem, el sem hittem, hogy ilyen történhet velem. A Ferrarinál dolgozhatok!! Mondjuk az külön vicces, hogy megint a Ferrarinál találkozunk újra, bár én ezen most nem nagyon tudok nevetni, nézve a lefolyt eseményeket. Monacóig 2 hét szünetem volt, és ez alatt az idő alatt kellett összeszednem magam, és előkészülni az utazásra. Ugyan még fogalmam sincs, hogy milyen feladatköreim lesznek, de azért nem árt pár eshetőségre felkészülni, meg azért a Kimivel való találkozást is el lehet képzelni. Bár ezen agyalok mostanában a legkevesebbet, majd alakul, ahogy akar. Ahogy nézem, a sors néha elég bizar helyzeteket teremt nekem, úgyhogy ezt is biztos kitalálta előre jól megfűszerezve. Az indulás előtti este úgy gondoltam, ideje Noorit is bevonni a hírekbe, úgyhogy befeküdtem az ágyba, Sinivel a hasamon, és tárcsáztam. 

- Szia, csajszi! Na, mit szólsz, hogy a címlapról mosolyogsz? - ugratott Noori, mikor felvette.

- Hali! Ez már vagy 2 hetes hír, és most kezdesz el ezzel zaklatni? - nevettem én is.

- Hát, ezeddig nem volt alkalmunk beszélni. De mesélj, mi van veled?

- Ha azt mondanám, hogy holnaptól a Ferrarinál fogok dolgozni, kiakadnál?

- Nem, nem hiszem… MICSODA????? LAURA!!! Ez komoly??

- Teljesen.

- És mit, hogy, csak így? És mit kell csinálnod??

- Hát tulajdonképpen majdnem azt, mint az újságnál, csak ez a Ferrari. Szóval a pilóta interjúját kell figyelemmel követnem.

- Várj! Pilóta? Ugye…?

- Igen, Kimiét!!

- Újfent atya gatya!! Hát ez király!!! Akkor lehet, hogy megint…

- Igen, megint összeereszt minket a szél.

- Hát én nem pont erre gondoltam. - mondta sejtelmesen.

- Pontosan tudom, mire értetted, ismerlek már egy ideje! De figyelj, ez spontán ötlet… nem lenne kedved eljönni velem? - tettem fel félve a kérdést. Tényleg, ez most pattant ki a fejemből, úgyis imádja a kocsikat. És kitudja, még a végén összefuthat Sebastiannal is.

- Laura, TE MAGADNÁL VAGY?? Szép hogy lenne kedvem elmenni!!! És mikor mennénk?

- Holnap.

- Ho… holnap?? Máris?? Oké, akkor megyek pakolni! Istenem, imádlak!!!

- Tudom, én is téged.

- És hol találkozunk?

- Én taxival megyek, úgyhogy majd útközben felszedünk téged is, és mivel a gép reggel 10-kor indul, 9-re ott vagyunk nálad.

- Akkor várlak! Millió puszi. Szia!

- Szia. - még hallottam egy nagy sikítást a vonal túlsó végéről, így megnyugodtam, hogy valóban jó ötleteim vannak. De ha mér telefonálok, lehet, hogy Kallét is fel kéne hívnom, csak mit mondok neki? Végülis még nincs köztünk semmi, még valaminek sem nevezhető a helyzetünk, úgyhogy felhívom, mint egy barát.

- Szia. - vette fel a telefont.

- Szia. Én csak azért hívlak, mert elutazom Monacoba.

- Miért??

- A Forma-1-re, tudod!! Riporter vagyok. De most állást kaptam az egyik csapatnál. A Ferrari alkalmazottja leszek.

- Hisz ez fantasztikus. - de hallottam, hogy mintha egy picit megbicsaklott volna a hangja. Az nem lehet, hogy féltékeny, hiszem még nem is mondtam a többit.

- Szóval csak ezért hívtalak, hogy hétvégén nem leszek itthon.

- Semmi baj. És mikor találkozunk legközelebb? - anyám, mibe másztam bele! És nem vagyok egy észkombájn. Most hogy fogom lezárni? Megbántani nem akarom, ez mégsem az én területem. De ezen ráérek még agyalni.

- Azt még nem tudom, de majd beszélünk.

- Rendben. Vigyázz magadra. Szia.

- Szia.

Mielőtt lefeküdtem volna, szerencsére tudtam még egy jegyet venni Monacóba, és még azért egy taxit is lefoglaltam reggel fél kilencre, hogy ne a nagy reggeli kapkodás alatt kelljen ezt is megtenni. Hajnalban nem az ébresztőórára ébredtem, így menten azt hittem, hogy elaludtam. Biztos díjaznák, ha rögtön az első napomon elkésnék. Szóval a hirtelen keléssel nem lett gond, azon nyomban kipattantak a szemeim, és máris a fürdőben találtam magam, amint a vizet megnyitom, és beállok alá lezuhanyozni. Fél óra pancsolás után kiszálltam a kádból, és törölközés után felvettem az este kikészített ruháimat, és kész is voltam, és még fél 8 sincs. Profi vagyok. Kényelmesen megreggeliztem, és Sinit sem hagytam ki belőle. Miután elrámoltam magam után, és megállapítottam, hogy azért nem disznóól várja majd anyut, mikor átjön cicát etetni, még egyszer gyorsan ellenőriztem az útlevelem és a repülőjegyeket. Pontban fél 9-re lettem készen, és a taxis is ekkor csöngetett fel, hogy itt van. A csomagok bepakolása után bediktáltam neki Noori címét, és nem telt bele fél óra, már az ő cuccait pakoltuk a csomagtartóba. Fél 10-re értünk ki a reptérre, ahol becsekkolás, csomagleadás, meg egyéb kötelező ellenőrzések után a repülőn való utazás sem ütközött akadályba. Hála Isten.

- És hogy jutunk el a szállodáig? - kérdezte Noora már Monacóban a repülőtér előtt 2 nagy bőrönddel az oldalunkon.

- Azt hiszem… igen, meg is van. - pásztáztam a tömeget, és meg is pillantottam a nekünk kiküldött embert. - Jó napot! Laura Kultanen vagyok, azt hiszem, engem vár. - mutatkoztam be angolul egy Ferraris ruhába öltözött emberkének. - Ő meg a barátnőm, Noora Lepistö.

- Sziasztok. Én meg Fabrizio Moretti, a sofőrötök.  Segítek. - nyúlt a bőröndökért, amit akkor szerettünk volna betuszkolni a kocsiba.

- És, izgulsz? - fordult felém Fabrizio, mikor már mindenki elhelyezkedett, bekötötte magát, és elindultunk.

- Talán egy picit… Dehogy is, iszonyatosan!

- Nem kell. Tényleg. Senki nem fogja leszedni a fejed, mindenki nagyon megértő, és persze vicces. Nem fogjátok bírni a sok nevetést.

Az út további része is nagyon jól telt, tényleg még a könnyünk is kicsordult a sok hülyeségtől, amiket a fiú mesélt nekünk. Ugyan a pálya és a szálloda messze volt a repülőtértől, de a jó hangulatban az út is hamar elment.

- Köszönjük a fuvart. - szóltam még vissza Fabrizionak a szálloda ajtajában, majd a recepció felé vettük az irány. A pótágy kikönyörgése nem ment ugyan zökkenőmentesen, de végül sikeresen el tudtuk foglalni a szobáinkat.

- Ha nem haragszol, nekem mennem most mennem kell.

- Dehogy baj, feltalálom magam. Tudod, hogy talapra esett vagyok, nem kell engem félteni.

- Igen, tudom, csak zavar, hogy elhívtalak, és most meg lepasszollak.

- Tök jó, hogy itt lehetek. - ölelt meg. - És ne aggódj, jól megleszek. Elmegyek sétálni, összeismerkedek Sebastiannal is. Vagy azért azt talán nem. - nevetettük el magunkat.

- De azért a vacsorával várj meg. - szedtem össze az irataimat, meg a táskámat, és már mentem is a pályára, ami ugye Monacót tekintve, nincs messze a szállodától. Ugyan még csak délután fél 3 van, és csak 4 órakor kezdődnek a sajtótájékoztatók, de be kell mennem előbb megbeszélni a dolgokat. Előkapartam a belépőkártyámat, amit még Fabrizio adott oda a kocsiban, hogy ezzel nyugodtan tudjak közlekedni a paddockban, és már a nagy Ferraris motorhome-ot kezdtem el keresni. Meg is van! Megint ugyanaz a hölgy áll a pult mögött, aki az Ausztrál nagydíjon is fogadott, de akkor még F1 Racing munkatársa ként, most, meg mint kollégaként.

- Jó napot! Miben segíthetek? - kérdezte kedvesen.

- Laura Kultanen vagyok, és Jean Todtal van munka ügyben egyeztetni valóm.

- Oh, igen, már várják magát. Gabriella, bekísérnéd a hölgyet?

- Persze. Erre! - azzal már el is tűntünk a gigászi mérető motorhome-ban. Gabriella bekopogott, majd benyitott. - Jean, elnézést a zavarásért, de megérkezett Laura Kultanen.

- Igen, jöjjön be, Laura.

- Jó napot, Laura Kultanen vagyok. - lépte be a szobába, majd becsuktam az ajtót. A kis csapat árgus szemekkel figyelte minden lépésem. Jelen volt Jean Todt, a csapatfőnök, Luca Colajani, akivel már találkoztam, amikor az állást ajánlotta, és még 2 ismeretlen férfi, akik gondolom a csapat tagjai, vagy legalábbis nagyon befolyásos emberek lehetnek, talán a managementek.

- Foglaljon helyet. - mutatott Jean az egyetlen üres székre. - Örömmel látjuk a Ferrarinál, és nagyon örülünk, hogy elfogadta az állást.

- Én köszönöm.

- És mennyire van tisztában a feladatkörével?

- Csak annyit tudok róla, hogy Kimi Räikkönennel kell együtt dolgoznom, és az interjúval lehet kapcsolatos.

- Akkor Luca ecseteli pontosan a részleteket. - adta át a szót. - Kimi megérkezett már? - szólt ki közben az ajtón Jean. - Akkor, ha látjátok, küldjétek be ide, köszönöm.

- Hát, igen, nagyjából ezt takarja a munkája. - fogott bele Luca is. - Kimi mellett kell lenned minden sajtótájékoztatónál, interjúnál, és figyelemmel kell kísérned, hogy a riporterek ne zaklassák a pilótát testileg, szóval azért a helye meg legyen, de közben arra is kell figyelned, hogy Kimi ne mondjon azért sületlenséget. Én fogom odaadni napi leosztásban, hogy Kiminek hol kell, milyen időpontokban megjelennie, de neked kell ügyelned arra, hogy ott is legyen. És végül majd a napi hivatalos sajtóközlemény megírásában is részt kell venned. Eddig minden világos?

- Igen.

- Akkor itt vannak a „felszereléseid”. Ezeket minden interjúnál magaddal kell vinned. - nyújtotta át a diktafont és a jegyzettömböt. - És akkor itt van a mai napra a kitűzött interjú. - adta még oda a papírlapot.

- Sziasztok. Itt vagyok. Mi a baj? - lépett ki Kimi is végszóra 2 kopogás után. Hát, ez hirtelen jött. De még nem nagyon fogja szerintem, hogy mit kereshetek itt, mert elég bambán néz.

- Kimi, csak egy perce zavarnánk, aztán mehetsz is. Azt gondolom sejtetted, hogy Michela nem tud már sokáig velünk dolgozni a baba miatt, így kénytelenek voltunk felvenni valakit a helyére, amíg nem tud visszaállni. - azt hiszem, most kezd neki derengeni, hogy mit is kereshetek itt valójában. - Ő itt Laura Kultanen, az új sajtófelelősöd.

- Oh, valóban? - nézett egy cseppet meglepetten.

- Valami baj van?

- Nem, dehogy is! Hát, ha ennyi lenne, akkor én mennék is, van még egy kis dolgom az interjú előtt. - azzal amilyen gyorsan jött, 2szer olyan gyorsan távozott. 

- Jean, lenne itt még valami. A helyzet az, hogy bátorkodtam elhozni a barátnőmet is, és azt szeretném megkérdezni, hogy nem lehetne-e, hogy kapjon ő is egy ilyen paddock-belépőt. - mutattam fel az enyémet, hogy mire is gondolok.

- Hát, ezt csak már régóta itt dolgozó embereknek szoktuk megengedni, de azt hiszem, most az egyszer kivételt tehetek, de nem lesz ez mindig így. - kezdett el kotorászni a fiókban. - Tessék.

Köszönöm. Akkor, ha nem lenne más, én is mennék, és egy picit felkészülnék.

- Persze, menj csak. - engedett el Jean. Mivel volt még háromnegyed órám az interjúig, vettem a büfében egy szendvicset, meg egy doboz üdítőt, és leültem az egyik szabad asztal mellé. Na, lássuk, mit is nyomott a kezembe Luca. Oh, persze, a hétvége beosztása. Akkor ma kell menni majd 4 órára a központi sajtóirodába. Csak tudnám, hogy az merre van! De majd csak megmutatja valaki. És a további 2 napon, szombat, vasárnap meg attól függően, hogy hol végez, 1 vagy 2 helyen kell megjelennie. Kényelmesen elfogyasztottam a szendvicsemet, megittam az ice-teám, és a diktafonnal, meg a papírjaimmal elindultam Kimi szobáját megkeresni.