Feladó: <kimi.räikkönen@ferrari.it>

Címzett: <toni.vilander@hotmail.com>

Tárgy: Vacsora és egyéb katasztrófák…

Szia!

Mint már említettem, ugye Sebastian nővére az a lány, akit, hogyha megemlítek mindig elvigyorodsz. Nem vicces, hogy ott hagyott! A lelkembe gázolt, okés? Na, de nem is ez a lényeg. Hanem:

Én és Seb együtt mentünk. Az étterem neve Pirinyó Ponty volt és esküszöm, hogy nem hazudok. Mivel én nem ismerem az itteni helyeket, így belementem. De, ha tudtam volna, hogy ilyen lesz, igazán elleneztem volna. Mi már oda értünk 7 óra előtt, de a többiek sehol sem voltak. Nem volt kedvünk bemenni, ezért kint várakoztunk. Természetesen az eső elkezdett csöpögni, de mi kitartóan ácsorogtunk kint. Hidd el, mikor megláttam az étterem nevét próbáltam győzködni Sebet, hogy menjünk máshová, de hajthatatlan volt. Majd előttünk termett egy alacsony vörös hajú démon. Na jó, első ránézésre egyáltalán nem démonias, de így, a vacsora után, muszáj hozzátennem ezt a jelzőt. De hisz te is tudod, hogy kiről van szó. Ő Abby barátnője. Sebastiant vigyorogva ölelgette, nekem meg lelkesen szorongatta a kezemet a kézfogásnál. Kicsit már akkor megijedtem. Érdeklődtünk a többiek felől, de a következő másodpercben megláttuk Axelt és Abbyt, ahogy a túloldalon a kocsinál beszélgetnek. A srác totál odapasszírozta a kocsihoz a csajt, és nyugodtan magyarázott, miközben Abby hevesen mutogatott felénk. Gondolom nem akart velem egy helységben lenni. Jó pár perc beletelt, mire rászánták magukat, hogy csatlakozzanak hozzánk.

Nos, igaz. Mit várhattam egy olyan helytől, amit Pirinyó Pontynak hívnak? Elfoglaltuk a helyünket (én pont Abbyvel kerültem szembe), és átnéztük az itallapot. A lányok kapásból calvadossal kezdtek. Én is szívesen ittam volna valami ütőset, de féltem, hogy még elszólnám magam. Majd nem bírtam kivárni, és megkérdeztem:

- Tulajdonképpen ti mennyi ideje vagytok együtt? – Abby szorítása a poháron egyre szorosabb és szorosabb lett. Bármilyen furcsa is, de élveztem a helyzetet. És rájöttem: Nekem kevesebb a vesztenivalóm. Ördögi vigyorral hallgattam a választ.

- Lassan már 4 éve. – Axel Abbyre mosolygott, de a csaj csak feszengett.

- Nemrég volt egy kisebb szünetük. – tájékoztatott a Vörös. Itt már Alex is elkomorult. Azt hiszem egy érzékeny pontra tapintottam.

- Igen, de azóta nagyon boldogok vagyunk. – nézett rám sokatmondóan Abby. – És ezt semmi sem tudja elrontani. – miért érzem azt, hogy a semmi helyett senkit akart mondani?

- Tehát most költöztél ide? – a Vörös bevetette magát. Szerintem ő a mentőmellénye a csapatnak.

- Igen. Nem rég. És meg is ünnepeltük.

- Abby jól vagy? Olyan sápadtnak tűnsz.

- Igen… minden a lehető legnagyobb rendben, Axel. – motyogta maga elé.

- Annyira sajnálom Kimi, hogy nem lehettem ott a bulin. – Sebastian csak még egy lapáttal rátett. Én tényleg azt hittem, hogy ott fog összeesni a csaj. Erre nem a barátnője ájult el? A fejét is jól beverte. Abby meg elkezdett kiabálni, hogy „Úristen! Meghalt! Anabelle! Ébredj fel! Nem hagyhatsz itt! Hívja valaki a mentőket! Hívják már!” Egyszóval totál kiakadt, pedig a Vörös már a „Nem hagyhatsz itt”-nál kinyitotta a szemét. Persze mindenki odacsődült.  Lényeg a lényeg, fél óra múlva már a kórház folyosóján ültünk (éhesen) és vártuk, hogy mit mondanak a doktorok. Abby totál ki volt. Szent meggyőződése volt, hogy a barátnője meg fog halni. Mindenki nyugtatgatta, hogy nem lesz gond, de ő senkinek sem hitt. Amikor kinyílt az ajtó, és a Vörös saját lábán jött ki, egy dokiba karolva, még jobban kikelt magából. Elkezdte ócsárolni az orvost, hogy nem végzi normálisan a dolgát, ugyanis egy ekkora esés után nem szabadna a saját lábára állni a Vörösnek. (Seb vitte el a kocsiig az étteremnél is) A doki megnyugtatta, hogy nincs semmi baja, de lehet, hogy agyrázkódása van, és éjszakára bent tartják megfigyelésre. A Vörösnek nem volt ellene semmi kifogása. Feltűnően rátapadt az orvosára. Na mindegy.

És most itthon vagyok, és éhes vagyok. Megyek, rendelek valamit.

Kimi

________________________________________

Feladó:Anabelle

Címzett: Abby

Tényleg ne aggódj! Minden a legnagyobb rendben van! És azt hiszem, megtaláltam leendő gyermekeim apját. Tudod, az a helyes orvos az. Ha majd bejössz, megtennéd, hogy behoznád azt a vérlázítóan vörös rúzsomat? Ezer köszi!

Feladó: Abby

Címzett: Anabelle

Na de Anabelle! És mi van Pizza Futárral? Hol marad így az álmom, hogy ingyen tömhetem magamba azt a sok-sok sonkás pizzát?

Feladó:Anabelle

Címzett: Abby

El kell, hogy szomorítsalak. Ez az álom már akkor szertefoszlott, még mielőtt elkezdődhetett volna.

Feladó: Abby

Címzett: Anabelle

Hát ezt érdemlem? Igazán lehetnél az evési szokásaimra is tekintettel!

Feladó:Anabelle

Címzett: Abby

Nagyon sajnálom… Most ki kell mennem a mosdóba. Úgy tudom, mindjárt bejön még egy kis rutin vizsgálatra a Doktor. Mégse nézhetek ki úgy, mint aki most ájul el, nemrég. Egy-két igazítás már rám fér. Akkor holnap reggel találkozunk. Jó éjszakát!