Feladó: <kimi.räikkönen@ferrari.it>

Címzett: <toni.vilander@hotmail.com>

Tárgy: Sport, amit soha többé nem fogok űzni...

Elérkezett a szerda reggel. Pontosabban mondva hajnal. 7-re Baar másik végében kötöttünk ki. Abby alig szól hozzám. És ne, ne mondd, hogy te ezt előre megmondtad, oké? Nalának csak segítek, mert én ilyen jó fej vagyok. És csak sajnálni tudom, ha ezt Abby nem érti meg.

Egy szó, mint száz a kocsiban csak a rádió szólt. Gondoltam rá, hogy megkérdezem, hogy valaha fog-e hozzám szólni egy normális szót is, de jobbnak láttam nem tenni. Igazából semmi kedvem sem volt elmenni erre. De Axel üzenetei után muszáj volt.

Norbert és Marie totál be volt zsongva. Látnod kellett volna, hogy, hogy néztek ki! Sütött róluk, hogy mennyire gazdagok, de ez nem lényeg.

Axel szülei amint megpillantották Abbyt, felragyogtak. Igazából egész szimpatikusnak tűntek. Megölelgették, megszorongatták a mennyasszonyomat, és érdeklődtek az állapota felől. Kicsit gáz az, hogy a szüleim nem éppen lelkesednek érte, az exe szülei pedig imádják. Abby bemutatott engem, de tartotta az egy méter távolságot. Minerva és Calvin (így hívják őket) méregetni kezdtek, majd közölték, hogy én velük megyek egy kocsival, míg Abby, Axel, Norbert és Marie a másik kocsival mennek. Hiába mondtam, hogy márpedig nekem Abby mellett a helyem, a szülők nem engedték. Tudod miért nem? Azért, hogy tudjanak egész úton engem faggatni! Miszerint: Mik a szándékaim Abbyvel? Hány gyereket szeretnék? Miért mérges rám? Megcsaltam-e? Szándékomban áll-e megcsalni? A családom elfogadja-e? Bántottam-e őt? Tisztában vagyok-e a törvényekkel, és ennek fejében akarom-e bántani? Mikor lesz az esküvő? Miért vonultam vissza a forma 1-ből? Hiányzik-e? Lefeküdtem-e rajongókkal? Meg ilyenek... élmény volt az út. Arra sem volt időm, hogy megérdeklődjem, hogy éppen hol vagyunk, és egyáltalán hova megyünk!

Abby nevetve szállt ki a kocsiból, és hagyta, hogy Axel nyissa ki neki az ajtót! Bezzeg én! Fal fehéren, fa pofával szálltam ki. És áldtam az eget, hogy végre kiszabadultam a fogdából!

Minerva és Calvin közölte a szabályokat, mit, hogy kell, stb. Én Abby mellé siettem.

Én: Jól utaztál?

Abby: Igen. Miért?

Én: Beszélgetni szeretnék a mennyasszonyommal. Talán baj?

Abby: szép időnk van.

Én: De nem az időjárásról.

Abby: Akkor miről?

Én: Rólunk. (ekkor hasaltam el majdnem egy gyökérben)

Abby: Elmegyek Írországba.

Én: Ez nem is volt kérdés.

Abby: Nala még mindig nálunk van?

Én: Igen.

Abby: Axel várj meg! (kiáltott a pasi után, aki vidáman megvárta, majd A. belékarolt, és nevetgélve elmentek)

Norbert közben mellém szegődött, és a golfról beszélgettünk. Abban legalább biztos vagyok, hogy ő mellettem áll. De közölte velem, hogy ideje lenne lépnem valamit, mert Axel mintha akarna valamit a lányától. Bólintottam, hogy ennek teljes mértékben tudatában vagyok, és ennyiben maradtunk.

Majd Marie lépett mellém. Eléggé feszült lettem attól, ahogy lóbálta azt a puskát. Majd pedig a mondandójától. Számon kért, hogy miért nem teszek semmit sem. És, hogy miért vagyok ilyen idióta, hogy hagyom, hogy Axel elvegye tőlem Abbyt. Megnyugtattam, hogy nem fogja elvenni tőlem.

Axel szüleit sem tudtam elkerülni, akik szintén elcsodálkoztak azon, hogy hagyom, hogy a fiúk egész nyíltan flörtöljön a mennyasszonyommal. Kezdtem egy kicsit ideges lenni. Persze az sem segített túl sokat, hogy Axel simogatni kezdte Abby karját!!

Nekem meg elborult az agyam, és nekimentem. Szó szerint ledöntöttem a földre, és elkezdtünk verekedni. Nem vagyok magamra túl büszke, de bevallom, nagyon jól esett. Abby persze kiáltozott körülöttünk, hogy azonnal hagyjuk abba, de nem hatott. Majd fogott egy gallyat, amit talált, és elkezdte a hátamat ütögetni! Az enyémet!!!! Mivel én voltam felül- magyarázta később. A puskadörrenésre ocsúdtunk fel. Axel apja volt az, aki dörrentett. Abby rám kiáltott, hogy azonnal szálljak le Axelről, és, hogy mégis mit képzelek én magamról, hogy csak így nekimegyek, és jó, hogy nem egyenest rászegeztem a puskámat. Mire közöltem, hogy nem is lenne olyan rossz ötlet. Majd hozzám vágta azt a kibaszott gallyat, hogy nekem elment az eszem, és egy veszedelmes pszichopata vagyok. Kijelentettem, hogy nem történt volna meg mindez, ha nem flörtölt volna nyilvánosan azzal az idiótával. Ő persze mindezt tagadta. Szerinte én csak okot kerestem arra, hogy valakit meg tudjak verni. Norberttől elkértem a kocsi kulcsát, és elrángattam a helyszínről Abbyt. Végig nyafogott, hogy nem is erre kell jönni. Közöltem vele, hogy márpedig én tudom az utat, de ő nem hitt nekem. Szerinte én egy elmebeteg sorozatgyilkos is lehetnék. Erre szárazon megjegyeztem, hogy ciki, hogy pont egy ilyen emberbe szeretett bele. Ő meg nagyban bólogatott, és igazat adott nekem, hogy valóban ciki. Már majdnem a kocsinál voltunk, amikor hirtelen felindulásból egy fának döntöttem, és megcsókoltam. Számon kért, hogy miért tettem. (pedig láttam rajta, hogy nem volt ellenére) Én meg rákérdeztem, hogy nem csókolhatom meg kényem-kedvem szerint a mennyasszonyomat? Ő meg megrázta a fejét, és közölte, hogy amíg Nala otthon van, addig nem. Éééés ismét veszekedni kezdtünk, miszerint Nalával megcsalom-e vagy sem. Egész hazafelé úton nem szólt hozzám.

És mondhatom az sem tett jót a kapcsolatunknak, hogy Nala átvett egy üzenetet Anabelletől...

Ennyi...

Kimi