|
9. rész
2009.11.13. 15:05
María kinyitotta az ajtót Nelsonnak. Majd megmondta neki, hogy szól nekem. Mikor meglátott a kanapén ülve, rögtön hozzám rohant.
- Mi történt?? – kérdezte aggódva, mikor meglátta a könnycseppeket az arcomon.
- Semmi. –próbáltam menteni a helyzetet.
- De hát sírsz. Ne próbáld letagadni, Ashley!
- Jó, tényleg, de most nem érek rá ezzel foglalkozni, mivel valaki vár rám. – bólintottam a fejemmel az ajtó felé – Úgyhogy majd megbeszéljük, ha hazajöttem.
- Oké, de úgy nincs baj?
- Remélem, hogy nincs.
- Érezd jól magad, de azért ne feledkezz meg arról, hogy van barátod!
- Minek nézel engem, talán egy kis lotyónak? – nevettem. Elbúcsúztunk egymástól, majd az ajtó felé vettem az irányt, ahol már vártak rám.
- Szia! – köszöntem Nelsonnak és adtam neki két puszit.
- Szia! Nagyon szép vagy. – válaszolta széles mosollyal.
- Köszi. Indulhatunk?
- Persze!
- És mi a program ma estére?- kérdeztem. Remélem nem talált ki semmi őrültséget.
- Elmegyünk egy gyertyafényes vacsorára, le a tengerpartra.
Úristen, ezt nem hiszem el. Erősnek kell lennem!
- Na jó lesz? – kérdezte Nelson.
- Öhm, rendben. – mentem bele végül.
Beszálltunk Nelson kocsijába és lementünk a hangulatos tengerpartra. Nem egy étterembe mentünk, hanem csak egy asztal és két szék volt a homokban.
- Tetszik? –kérdezte Nelson.
- Igen, nagyon szép. – válaszoltam szerényen.
- Ne legyél ilyen merev, próbálj ellazulni! – mondta kedvesen, miközben kihúzta nekem a széket.
- Köszi. – mondtam mosolyogva.
Hamarosan meghozták az ételt. Nem gondoltam volna, hogy Nelson ennyi mindent megtesz értem. Azt hittem, hogy elmegyünk egy étterembe, utána meg hazavisz. Legalábbis reméltem, hogy így lesz…hát ez nem jött be. x)
- Ki az a szerencsés, aki elrabolta a szívedet? – törte meg a csendet Nelson.
- Annyit mondok, hogy ő is az F1-ben dolgozik.
- Versenyző?
- Talán.
- Akkor igen. Kíváncsi vagyok arra, hogy kivel jársz.
- Hát, találd ki!
- Oké, te akartad. Szóval, európai?
- Igen.
- Hány éve van a Forma-1-ben?
- Ez a 4. éve.
- Híres az apja?
- Igen.
- Akkor tudom. Szőke, finn-német és sok csaj kedvence.
- Ügyes vagy.
- Júj, komolyan Nico Rosberggel jársz?
- Igen. Talán baj? Most jön az a duma, hogy őt csak AZ érdekli?
- Nem, mivel nem igazán tudom, hogy őt AZ érdekli-e. Amúgy sem minden pasi olyan.
- Miért téged mi érdekel?
- A pillanat. Az, hogy most itt lehetek veled. Nem akarom ellopni Nico csaját, de neked nem lehet ellenállni. – ekkor megfogta a kezem.
- Figyelj Nelson! Először el sem akartam jönni, de mikor ma azt mondtad, hogy éppen úton vagy Los Angeles felé, belementem a találkába, mert sokat jelent, hogy ennyit utaztál miattam. De tudnod kell, hogy én Nicot szeretem. Az, hogy ma eljöttem veled vacsorázni, nem azt jelenti, hogy van nálam esélyed. Nicoval járok, és ez a mai este után is így marad!
- De hát van barátnője! – mondta hirtelen Nelson.
- Hogy mi van?? – kérdeztem meglepődbe.
- Nem akartam elmondani, mert ki akarok maradni ebből az egészből, de ő valaki mással is jár. Pár napja találkoztam vele Monacoban. Én az F1 miatt mentem oda, ő pedig ott volt, mivel ott lakik. Egy hosszú, szőke hajú csajt ölelgetett az utcán.
- Most csak viccelsz ugye?
- Meghoztam a desszertet! – tette le a tányérokat a pincér.
- Köszönjük. – mondta Nelson halkan, majd felém fordult. – Sajnálom.
- Ezt nem hiszem el! Hogy tehette velem ezt?? Azok után, ami köztünk történt Monacoban.
Nem akartam sírni Nelson előtt, de ez nem igazán jött össze. Nelson felállt, odajött hozzám, és megölelt. Viszonyoztam az ölelését, mert nagyon el voltam keseredve.
- Hazaviszlek! – ajánlotta fel.
- Rendben, köszi. – válaszoltam.
A kocsiban nem szóltunk egymáshoz, de láttam, hogy Nelson néha rám néz. Én viszont inkább kerültem a szemkontaktust, ezért csak bámultam kifele az ablakon.
- Megjöttünk. – mondta végül.
- Köszi, jó volt veled.
- Persze csak addig, amíg nem közöltem veled a rossz hírt.
- Hát végülis igen. – mondtam nevetve.
Kinyitotta az kocsiajtót, és elkísért a bejáratig.
- Ugye találkozunk még? – kérdezte.
- Nem tudom, lehet. – válaszoltam halkan.
- Hé! – szólt rám, és a kezével felemelte a fejemet – Ne szomorkodj! Úgyis találkoztok pár nap múlva, és akkor majd megbeszélitek a dolgot. És ha szétmennétek, nyugodj meg ; mindegyik pasi szívesen lenne Nico helyében. Többek között én is.
- Köszi, hogy ilyen kedves vagy velem. – mondtam, majd megöleltem.
Ekkor Nelson rám nézett, és éreztem, ahogy az ajka az ajkamhoz ér. Egy másodpercen belül elkaptam a fejem.
- Ez nem jó ötlet! – mondtam zilálva, majd berohantam a házba, és becsaptam az ajtót. Nem tudom Nelsonnal mi lett, de nem is nagyon érdekelt. Csak az járt a fejemben, hogy Nico valószínűleg átvert. Felmentem a szobámba, elkészülődtem, majd lefeküdtem aludni.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
